Barátság portál - értékek digitálisan

Fodor Ákos: Túlcsorduló haiku: a szépségről

Ady — Mon, 07 Sep 2026 08:40:32 +0000

Van, ki gyönyörű.
Van, kin észre kell venni.
S van, aki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.

Címkék:

Értékelés

Linn Skaber: A szívem egy bezárt bódé

Ady — Sun, 18 Jan 2026 20:57:35 +0000

Hármasom van norvégból. Ötösöm ujjongásból, hogy nem kettest kaptam.
Hármason van németből. Egy ötösben fogadok, hogy legközelebb jobb lesz.
Hármasom van matekból. Ötösöm Jenny megvigasztalásából, mert ő négyest kapott.
Hármasom van angolból. Ötösöm a vágyból, hogy eldicsekedjem a hármasommal anyának és apának.
Hármasom van vizuális kultúrából. Ötösre ünnepeltem kólával a napsütésben.
Hármasom van társadalomismeretből. Ötösöm boldogságból, mert tavasz van, és talán hamarosan szerelmes leszek.
Hármasom van spanyolból. Ötösöm, amiért kamasz vagyok, és nem égtem ki.
Ugye nem is rossz átlag ahhoz, hogy nekivágjak vele a nyárnak?

Címkék:

Értékelés

Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház (részlet)

Ady — Thu, 25 Dec 2025 14:25:18 +0000

A késkészítők hittek benne, hogy a lélek a testbe döfött kés. Arra kényszeríti, hogy átélje az életnek nevezett állandó fájdalmat. Életre kelti és egyszersmind megöli a testet. Az élet minden napja ugyanis távolodás Istentől. Ha az embernek nem lenne lelke, nem szenvedne. Élne, mint a növény a napfényben, mint az állat, amely a napsütötte legelőn legel, így viszont testében a lélekkel, mely egykor, kezdetben látta a kimondhatatlan isteni fényességet, minden sötétnek tűnik. Az egész kihasított darabkájának lenni, de emlékezni az egészre. Halálra teremtetni, de kényszerítve lenni az életre. Megölve lenni, de életben maradni. Ezt jelenti, ha valaminek lelke van.

(Ford: Körner Gábor)

Címkék:

Értékelés

Beatriz Serrano: Elégedetlenség (részlet)

Ady — Sun, 14 Dec 2025 18:48:39 +0000

Egy perc, ami egykettőre eltelik. Hatvan másodperc. Hatvanezer milliszekundum, ennyit szánunk arra, hogy megemlékezzünk egy emberről, aki minden napjának nyolc óráját, hetente negyven órát, és évente negyvennyolc hetet szentelt két éven át ennek a cégnek és ezeknek az embereknek, akiket valójában utált, és akiknek semmi mondanivalójuk nincs vele kapcsolatban. Egyperces csend egy rekreációs hétvége közepén. Ennyit ér a munkában eltöltött időnk.

Címkék:

Értékelés

Október

Ady — Sat, 11 Oct 2025 15:12:19 +0000

"Szomorú, találkozunk véletlenül egy emberrel, beszélünk vele, megismerjük, hatással van ránk, aztán elveszítjük, és soha, de soha nem látjuk többé, ez, akárki akármit is mond, szomorú, de komolyan."

Krasznahorkai László

Címkék:

Értékelés

Faludy György: Te azt, ami van…

Ady — Thu, 25 Sep 2025 14:48:58 +0000

Te azt, ami van a világon,
metaforákká emeled,
míg én itt lent a port szitálom
s metaforákat keresek.

Bár nincs ambíciónk raktáron,
könyvtárunk mégsem kevesebb.
S ahogy kívánod és kívánom:
szerelmünk lángja nem remeg.

Miért nem, kérdem. A papíron
csak szuggerálom, ha megírom.
Nem génektől jön a boldogság

s nem a sors hozza el. Talány.
Az ember ott kezdődik, mondják,
amikor átlép önmagán.

(Madrid, 1974)

Címkék:

Értékelés

Grecsó Krisztián: Középkorú szerelmesvers

Ady — Wed, 09 Jul 2025 13:09:00 +0000

Gombolyodik szálára az alkonyat,

S-alakban kúszik saját két szép kezén,

Még látom szemedben az arcomat,

Dédelgetett kételyem, hogy „éppen én?”.

Egyre tisztább minden a sötéttel,

Megbocsátani csak így lehet, vakon,

Mást ígértem, mi lennék, középszer,

Egy tele sosem volt, címkézett flakon.

Te sem ezt a csöndet szeretted,

Ahogy szabad perccé ér a hallgatás,

Homokváram réges-rég’ bevetted,

Mire az esti szó? Megkésett vallatás?

„Házasság hete” van, többször előkerül,

Útban vagyok reggel, mire megjössz, rossz helyen állok,

Ami felbukik, mindjárt el is merül,

Hogy voltak-e valaha napsütötte sávok.

Ennyink van: ez a felbontott ajándék,

És hazárd a játék a kitanult verkliben,

Pulzál az ér, mint a nap, gyöngyöző halánték,

Maradhatunk, végül, egy életre ennyiben.

Címkék:

Értékelés

Ruth Bebermeyer: A SZAVAK ABLAKOK (vagy falak)

Ady — Sun, 29 Jun 2025 12:14:30 +0000

Szavaid ostorként csattannak lelkemen,
kettőnk közé éket ver ítéleted.
Mielőtt végleg eltávolodnánk, mondd,
amit hallok, azt szó szerint értsem-e?

Mielőtt pajzsot rántanék magam elé,
s megszólalna fájdalmam vagy félelmem,
mielőtt szavammal falat építenék, momdd,
amit hallok, azt szó szerint értsem-e?

A szavak ablakok vagy falak.
Elítélnek vagy felszabadítanak.
Célom: úgy szólni és úgy figyelni,
ami mindenkinek a szeretetet jelenti.

Tudod, van, amit el kell mondanom,
mert az igen fontos nekem.
Ha szavaim nem tükrözik szándékaim,
szabadnak maradnom segítesz-e?

Ha úgy tűnik, mintha szidnálak,
ha úgy éreznéd, nem szeretlek,
kérlek, ne a szavaimra figyelj,
hanem a mögöttük megbújó érzésre!

Címkék:

Értékelés

Szabó Lőrinc- Májusi éjszaka

Ady — Mon, 26 May 2025 20:54:37 +0000

Késő volt, mentem haza, lelkem
az elmult nappal küszködött,
mentem, mogorván, kimerülve,
a kertek és villák között,
nem is én mentem, csak a lábam
vitt a fekete fák alatt,
két lábam, két hű állatom, mely
magától tudja az utat.

S egyszerre a májusi éjben
valami hullám megcsapott:
illatok szálltak láthatatlan,
sűrű és nehéz illatok,
a lélegző, édes sötétben
szinte párolgott a világ
és tengerként áradt felém az
orgona, jázmin és akác.

Láthatatlan kertek mélyéből
tengerként áradtak felém,
nagy, puha szárnyuk alig lebbent
és letelepedtek körém,
a meglepetés örömével
lengették tele utamat
s minden gondot kifújt fejemből
ez a szép, könnyű pillanat.

S mintha élt volna, minden illat
külön megszólalt és mesélt,
ittam a virágok beszédét,
a test nélkül szerelmes éjt;
a rácson kísértetfehéren
áthajolt hozzám egy bokor
s úgy töltött csordultig a lelke,
mint szomjú palackot a bor.

És részegen és imbolyogva
indultam nagylassan tovább,
s új tenger dőlt a szomszéd kertből,
új bokor az új rácson át,
s az illattól már illatos lett
tüdőm és szívem és agyam,
egész testem elnehezült
s azt érezte, hogy szárnya van.

Hogy értem haza, nem tudom már.
– A gondom ma se kevesebb.
De azóta egy kicsit újra
megszerettem az életet,
s munka és baj közt mindig várom,
hogy jön, hogy majd csak újra jön
valami fáradt pillanatból
valami váratlan öröm.

Címkék:

Értékelés

Wass Albert: A titokzatos őzbak (idézet)

Ady — Sat, 03 May 2025 10:58:40 +0000

"Nem haragszom soha az emberekre, ha másképpen vallják a dolgokat, mint én, mert tudom, hogy az ő igazságuk is éppen olyan igazság a maguk szempontjából, akár az enyém. (...) Az élet sok apró igazsága között talán nem is az igazság a fontos. Hanem a békesség, mellyel megszorítjuk egymás kezét az igazság fölött."

Címkék:

Értékelés