Közel 70 év telt el a huszadik század viharai között, mire ez megváltozott. A Bosch pedig kivárt, majd 1965-ben megalapította helyi leányvállalatát Johannesburgban. Ezzel teremtett stabil szervezeti alapot a későbbi növekedéshez.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy az autógyártók már jóval korábban megérkeztek Dél-Afrikába. A Ford Motor Company például már 1923-ban megkezdte működését Port Elizabethben. Nem sokkal később pedig a General Motors is követte amerikai konkurensét, 1926-ban indítva el helyi tevékenységét. A Volkswagen-csoport 1951-ben jelent meg az afrikai piacon, majd 1956-ban elindította a helyi összeszerelést is. Ez azonban még nem az az autóipar volt, amely beszállítókat épít maga köré: a gyártás jórészt importált alkatrészek összeszerelésére korlátozódott. A helyi beszállítói háttér gyakorlatilag nem létezett, a volumen pedig messze elmaradt attól a szinttől, ami egy Bosch kaliberű vállalat beruházását indokolta volna.
A fordulat csak a hatvanas–hetvenes évek fordulóján jött el. 1971-ben az Alfa Romeo üzemet nyitott Rosslynben, 1973-ban a Daimler-Benz AG indította el helyi termelését, 1975-ben pedig a BMW AG és a Toyota Motor Corporation is megkezdte a gyártást.
Ezzel a dél-afrikai autóipar átlépte azt a kritikus szintet, ahol már nemcsak összeszerelésről, hanem valódi ipari termelésről és beszállítói igényről beszélhetünk. Az addig periférikus piac hirtelen stratégiai jelentőségűvé vált. Egyre növekedett a helyi beszállítókra vonatkozó igény, a Bosch számára pedig világossá vált, hogy aki itt gyárt, az nyer.
Röviddel ezt követően, 1976-ban Brits városában megnyílt az első afrikai Bosch gyártóüzem.