Hosszú szünet után jelentkezem ismét, sajnos egy szomorú hír miatt.

Régóta tartó, súlyos betegség után elment közülünk Veress József, a Verbum Gitár alapítója, gitárkészítő.
A magyar egyedi gitárkészítésben úttörő szerepe volt a CNC használatának elfogadtatásában. Hangszerei szépek, egyediek, gondosan kidolgozottak és kiváló minőségűek. Rendkívüli precizítás, óriási szakmai tudás és hatalmas segítőkészség jellemezte, a gitárkészítés iránti lelkesedése sokakat inspirált.
Nem csak a saját CNC-jét tervezte és építette meg maga, hanem más gitárkészítőknek is épített egyedi CNC-t és folyamatosan segítette tanácsokkal, akik hozzá fordultak.
Az első GV guitars számára elkészített látványtervem, a GV Schyte testét is ő készítette el a gépével, ő volt, aki a felülnézeti rajzból és egy XPS szigetelőtáblából nagyjából kifaragott modellből létrehozta a 3D gyártási fájlt.
Már régóta küzdött a betegségével, mégis órákat töltött azzal, hogy elmagyarázza a háromdimenziós mérnöki tervezés alapjait, a CNC vezérléséhez szükséges marópálya generálását. Rendkívül sokat tanultam tőle, nem csak szakmailag, hanem a munkához való hozzáállásban is.
Mindvégig tudatában volt betegségének, hatalmas tiszteletet ébresztett bennem kitartása, el se tudtam képzelni, hogy ne gyógyulna meg.

Türelme, alapossága, csendesen derűs jóindulata nagyon fog hiányozni.
Őszinte szeretettel és tisztelettel őrizzük emlékét!

Úgy tűnik, nem.

Dave Lee, a karton szörf- és hódeszkák készítésében úttörő Signal Snowboard társalapítója jutott erre a gondolatra. A papír csomagolóanyagok készítésében szakértő Ernest Packaging-nél kezdte az ötlet kidolgozását, bevonva a Fender Custom Shop-ot is.
Amíg csak a formáról van szó, nem nagy ügy a kartonból Strat-szerű dolgot fabrikálni. Az igazi kihívást az jelenti, hogy úgy is érződjön és szóljon, mint egy Strat.
A kartonos cégnél egymást keresztező hullámkarton rétegeket helyeztek sűrűn egymás mellé, majd a párhuzamos rétegeket összeragasztva kaptak merev, de mégis üreges, fényt átengedő sejtszerkezetű tömböket kialakítva. A műhelytitkokat azért nem árulták el, de szerintem a furatok környékén muszáj volt epoxival megerősíteni és tömörré tenni, különben a nyakrögzítés, a tremoló, a nyakpálca, a kulcsok, a hevedertartók stabil rögzítése nem megoldható.

Az átlátszó hullámkarton szerkezetű Strat.

Robert Walker a Fender Custom Shop mestere vállalta be, hogy a karton tömbökből igazi gitárt készít. A folyamat nagyjából ugyanazokat a lépéseket tartalmazta, mint a fa esetén: fűrészelés, marás, csiszolás. De legalább a festést-lakkozást megúszta.
A többi alkatrész szabványos Fender darab volt.

És hogy végül mi lett belőle? Az Ernest “Cardboard Chaos” karton Stratocaster, ami úgy szól, mint… mint egy Strat!
(Nesze neked éger, kőris, juhar… Viszlát mahagóni, ében, rózsafa… Na, jó, csak vicceltem )

Azért vannak némi kétségeim a hosszú távú szerkezeti stabilitást is időtállóságot illetően. Főleg, ha dinamikus mechanikai és klimatikus változásoknak lesz kitéve, vajon tartja-e majd a hangolást?

Az Aktív Gitár blog első alkalommal volt kinn „hivatalos” minőségben a régebben Hangfoglalás, most Budapest Music Expo (abból is a X.) néven futó hangszerkiállításon. Természetesen magánemberként máskor is kijártam, de igazából csak bámészkodás volt.

Most leginkább az eredeti, kézzel készült hangszert és felszerelést kínáló hazai műhelyek és boltok, illetve a kifejezetten minőséget képviselő forgalmazók érdekeltek. Szerencsére akadt is belőlük, több eddig általam nem, vagy alig ismert műhelyt, hangszert nézhettem meg alaposabban.
Előre is elnézést a gyenge mindőségű fotókért és videókért, sajnos se a fényviszonyok, se a felszerelésem nem volt ideális. Inkább csak érzékeltetni akartam a hangulatát, a bemutatottal nevére kattintva a saját oldalukon sokkal bővebb információkat és jobb képeket lehet találni.

GV guitars

GV Guitars

Elsőnek a felvidéki műhellyel kezdeném. A szlovákiai magyar srácokat már évek óta ismerem és kezdettől fogva elismeréssel figyeltem a munkájukat. Sokat segítettek tanácsaikkal a gitárkészítéssel kapcsolatban.
Get és Vamp, azaz Norbi és Imi újoncok voltak a kiállításon, de annál nagyobb durranást jelentettek, ahogy a kvázi ismeretlenségből tucatnyi eredeti dizájnt, csúcsminőségű megoldásokat (kizárólag a legjobb alkatrészek használata, egyedi hangszedők [Kent Armstrong, SBS, Sublime], többszörös szénszálmerevítésű nyakmegoldások, saját recept szerint készült, nagyon látványos fémszerű, rozsdamarta benyomást keltő festések) és a részleteiben is minden szempontból igényes, profi kidolgozású, teljes egészében kézzel készült hangszert mutattak be.

GV Guitars

Az általam kipróbált gitárok mind szinte hihetetlenül jó játékkomfortot és olyan hangzást produkáltak, ami csak a legjobb egyedi építésű mesterdarabok sajátja. A brutálisan zúzós metálhangszerektől a tisztább, retrósabb rock/jazz hangzásig igen széles palettán mozogtak a „sound”-ok és a basszgitárjaik is komoly sikert arattak némelyik – igen profi! – látogató többször is visszatért és akár egy órát is játszogatott.

GV Guitars

A GV Guitars sikerét már két endorser is erősíti: Bodor Máté (Alestorm) és Kovács Gábor (WISDOM).

A kissé gyenge fotóim mellé itt van pár “gyári:

GV Guitars Z-phyr “Green Tiger”

GV Guitars – Stellar “Minas Tirith”

GV Guitars – Fang “Funky Chaozz”

Blasius Guitars

Blasius Guitars

Mihályi Balázs, Mihályi Zoltán és Ughy Zoltán műhelyét nem kell bemutatni, már régóta ismert és elismert a szakmában. Hangszereiket számos igényes magyar és külföldi zenész választotta.  Most is alaposan kitettek magukért, sokféle különleges, saját tervezésű formával és a megszokott vérprofi, osztályon felüli minőségi kidolgozású, kézzel készült egyedi basszgitár és gitár volt látható a standján. Sajnos (mármint nekem sajnos), ahányszor épp arra jártam teljesen „megszállták” az érdeklődők, így nem igazán volt módom próbálgatni őket, de a közeli szemrevételezés és tapintás is élvezet volt.

Blasius Guitars	Blasius Guitars	Blasius Guitars
Blasius Guitars	Blasius Guitars	Blasius Guitars

MATT Custom Guitars

MATT Custom Guitars

A számomra eddig ismeretlen Németh Mátyás fiatal szombathelyi gitárkészítő,  2008-ban kezdett el komolyabban foglalkozni a szakmával, egy ideig ismert budapesti hangszerboltnál/műhelynél tanult, majd 2010-től már saját műhelyében készít egyedi megrendelésre gitárokat. Kínálatában megtalálhatók az ismertebb típusok saját ízlés szerinti újragondolásai, illetve egyedi dizájnok.

MATT Custom Guitars

Ő a natúr jellegű kidolgozás híve, inkább az olajos, viaszos felületkezelést használja hangszerein, ami egyrészt hagyja érvényesülni a fa természetes szépségét, másrészt tapasztalata szerint nyitottabb hangzást eredményez. Két modelljét volt alkalmam kipróbálni és mindkettő kedvező benyomást tett rám, kényelmes, szép hangú hangszerek voltak. Az egyik egy Les Paul jellegű gitár volt, a hagyományos „van benne anyag” érzéssel, eredeti Honduras-i mahagóniból, saját készítésű hangszedőkkel ellátva, melyek ilyen jellegű gitártól érdekes és meglepően fényes, ugyanakkor krémes hangzást produkáltak.
Hangszerei természetesen a megrendelő egyedi igényei szerint készülnek.

MATT Custom Guitars	MATT Custom Guitars	MATT Custom Guitars
MATT Custom Guitars	MATT Custom Guitars	MATT Custom Guitars

MLP Guitars

MLP Guitar

Ismét egy eddig számomra ismeretlen műhely szép és minőségi hangszereit fedeztem fel. A győri Molnár László eredetileg asztalos, ahogy ő mondta, „még a múlt évezredben”, a hetvenes évek végén készítette első gitárját. Kimondottan gitárműhelyként 2010-ben kezdte, változatos, precízen kidolgozott, egyedi hangszerek kerültek ki a keze alól, akár az ismert alaptípusok „feldolgozásáról”, akár saját egyedi dizájnjairól van szó. Folyamatosan fejleszti a készítési technológiát, kizárólag válogatott faanyagot és minőségi alkatrészeket használ, a nagyobb precizítás és hatékonyabb megmunkálás érdekében CNC-t is bevet.
Gitárjait vásárolják az USA-ból, Japánból és Ausztráliából is.

MLP Guitars 

Svajcsik Gitár Műhely

Fiatal hangszerészek nemrég indult vállalkozása, ahol profi módon végeznek mindenféle beállítást, javítást, átalakítást, tuningolást akusztikus és elektromos gitárokon, basszgitárokon. Standjukon sokféle munkájukba nyílt betekintés a háttérben egy nagy képernyőn futó “diavetítésben”.
Saját gitárkészítés egyelőre prototípus szintjén van náluk, remélem, hamarosan kiderül, mi lesz belőle.

Standjukon a Dudás Zoltán – Indian Joe duó adott fergeteges koncertet.

Guitar Clutch

Guitar Clutch

Tóth Mátyás feltaláló-gitáros magyar vállalkozása egy meglehetősen innovatív és jópofa megoldást mutatott be. Ez egy olyan speciális, állítható forgatógomb mechanika, mely elsősorban azok számára jelent nagy segítséget, akik az egyszerűség hívei és a sokféle pedál meg erősítőcsatorna helyett a különböző hangzások és a dinamika érdekében gyakran használják a gitár hangerő és hangszínszabályzóit eltérő állásokban. Például ha van egy jó érdesen szóló „crunch” hangzásom az erősítőn, de ugyanakkor szeretnék tisztán, alig karcosan is megszólalni, akkor menet közben kell állítgatni a potin, és ez nem mindig sikerül elsőre, gyakran csak nüansznyi az eltérés, ami épp elég hozzá, hogy ne úgy szóljon, ahogy kéne. A Guitar Clutch azonban kiküszöböli ezt a gondot.

Az ötletes mechanikának köszönhetően elég a potméter rögzítő anyáját és a forgatógombot kicserélni, ezután a gombot fel lehet húzni, mint a push-pull potiknál, majd a kívánt beállításhoz forgatva ismét lenyomni. A Guitar Clutch ezután lekorlátozza a poti forgását a maximum és az imént beállított végpont közt, így egy mozdulattal automatikusan a kívánt értékre csökkenthető a hangerő vagy a hangszín.
A működésnél a resetelés bármilyen állásnál megtehető a potigomb felhúzásával.
A cég elsősorban a külföldi piacot célozta meg a fejlesztéssel, ami érthető is, hiszen lényegesen nagyobb (és fizetőképesebb) a potenciális vásárlóréteg, ami a szerkezet nem kifejezetten a laposabb magyar pénztárcára szabott árát tekintve érthető is.
Az alábbi profi bemutatóvideójukban látható a működése.

Vintage’52

Vintage’52 – Tibusz eredeti Ré gitárja

A meglehetősen kicsi hazai piacon nem nagyon volt szokás az, ami külföldön bevett gyakorlat: egy-egy népszerű és elismert zenész kedvenc hangszere alapján ún. „signature” sorozatot kibocsátani, ami a nevét viselő gitáros egyedi igényeinek megfelelően az eredeti hangszerének paraméterei alapján készül.
A Vintage-esek úttörőnek számítanak e téren, bár mással nem is jelentek meg a kiállításon, két piros Strat-szerű hangszer állt a standjukon, ugyanis nem kisebb nevet választottak, mint Tátrai „Tibusz” Tibort!

Igen, hölgyeim és uraim, Tibusz gitárjának pontos mása ezentúl korlátozott példányszámban megvásárolható!

Vintage’52 – Tátrai Signature gitár

A standon az egyik hangszer valóban Tibusz legendás piros hangszere, ami annak idején a Ré manufakturban készült (Szőke Tasi Zoltán, Mihályi Balázs, Bíró Ádám munkájával), a Vintage-es Csambalik Tivadar közreműködésével. A Tibusz szavaival élve „tankszerű” szilárdsággal rendelkező gitár hű másolatai Soltész Tibor János gitárkészítő keze alól kerülnek ki és mindegyiket Tibusz teszteli, majd a saját aláírásával hitelesíti az eredetigazolást, amit a szerencsés vevő kap majd a hangszerhez.

Vintage’52 – Tátrai Signature gitár és eredetije

SelectGuitars

Őket se kell bemutatnom, már évek óta elsősorban a Fenderek és Gibsonok szerelmesei számára kínálnak csúcsminőségű gitárokat, erősítőket, melyekhez hasonlókon már sok évtizede a rock/blues alapjainak számító klasszikus gitárhangzások szólalnak meg. A fentieken túl mint a legelismertebb „boutique” pedálok (Catalinbread, Lovepedal, Earthquaker Devices, Empress, Fulltone, Hermida Audio, Keeley, Walrus Audio, Pedaltrain. Voodoo Lab, Z. Vex . CMAT MODS) hazai forgalmazója mutatkoztak be, melyeket már három éve elérhetünk a kínálatukban.

Végezetül hadd mondjam el azt is, milyen ellentmondásos benyomásokat kelt bennem mindig egy ilyen kiállítás.Először is, kik vannak kinn? A nagyobb „C” csarnok a hangosítás- és fénytechnikáé elsősorban, a kisebb „B” inkább a hangszereké. Az első annyira nem foglalkoztat, nem is értek hozzá. A második már érdekes lenne, de…

Nagy öröm volt látni az igazi egyedi, manufakturális készítésű hangszereket, a kis műhelyeket, melyek számára a szűk és elég korlátozott anyagiakkal rendelkező hazai piac nem igazán jelenthet megélhetést, a nemzetközi elismertségért pedig nagyon meg kell dolgozni. Szerencsére mindezek ellenére úgy tűnik, akadnak olyanok, akiknek sikerül, köszönhetően a kreativitásuknak és mesterségbeli tudásuknak.

A fenti néhány kis műhely mellett gyakorlatilag a legnagyobb számban jelenlévők mindig a hazai disztribútorok, nem pedig a konkrét hangszerboltok, persze kivételek akadnak. Az ilyen nagykerek, márkaképviseletek dolga lenne, hogy megfelelő raktárkészlettel, szakértő támogatással, marketing anyagokkal és segítséggel lássák el a közvetlenül a zenészeket kiszolgáló boltokat. Igaz, ezen a téren tapasztalataim felszínesnek mondhatók, de sokkal inkább a negatív oldalukkal sikerült találkoznom.

Ha valami mélyebb szakmai kérdést próbáltam kideríteni általuk, jobb esetben ötöltek-hatoltak, de a választ nem tudták. Olyan nem is fordult elő, hogy utánanéztek és visszahívtak vagy írtak volna. Az anyacégtől – akinek a márkaképviseletére a magyar forgalmazók rátelepedtek – általában sokkal könnyebben, gyorsabban kaptam kielégítő választ, de az internetes keresés is hozott eredményt legtöbbször. Ha én, mint (leendő) vásárló ezt meg tudom tenni, akkor a cég hazai képviselője miért nem, pedig neki ez volna a dolga és vélhetően érdeke is?

Valahogy olyan érzésem volt, hogy fő cél a minél több márka kizárólagos képviseletének begyűjtése, amire aztán rátelepednek, mint kotlós a tojásra, várva, hogy majd kikel valami belőlük, csak ne kelljen semmit tenni az ügyben. És mivel nyilván nekik megvannak a kapcsolataik és az üzleti súlyuk, a vevők érdekében esetleg tényleg agilisebb és hozzáértőbb, ám kisebb vállalkozások labdába se rúghatnak. Mindennek persze leginkább a vevő issza meg a levét.

Azt is abszurdnak tartom, hogy amikor itthon egy adott gitárt vásárlás előtt ki akartam próbálni, de ritkább mivolta miatt a boltokban nem volt belőle, azt mondták, csak úgy rendelnek belőle, ha meg is fogom venni. Nevetséges, hiszen megvenni csak akkor tudom, ha kipróbáltam és jónak találtam, de kipróbálni csak akkor tudom, ha rendelnek belőle. Gondolom, az amúgy is túlélésért küzdő hangszerboltok nem engedhetik meg azt, hogy egy értékesebb gitárt megfinanszírozzanak bizonytalanra – ez a disztribútor szerepe lenne, akinek épp az volna a lényege, hogy a nagyobb erőforrásai és nagyobb ügyfélköre révén az ilyen logisztikai és pénzügyi nehézségeket a boltok helyett áthidalja.

Így hát eleve némi távolságtartással kezelem a nagykereskedők standjait. A hozzáállás sajnos abban is megmutatkozott, hogy például a Cort gitárokat forgalmazó Forte Music-nál ugyan kipakoltak több tucat hangszert meg erősítőt, de arra már nem futotta, hogy ki is lehessen próbálni őket élőben. Egyébként is, a legtöbb modellt, amit kihoztak, valószínűleg a hangszerboltokban is meg lehet találni, jelentős újdonságok, nagy durranások nem igazán akadtak, ha mégis, azokat zárt üvegkalickában, mint múzeumi műtárgyakat óvtak az érintésektől.

Engem például kifejezetten érdekelt a Fishman új Fluence hangszedője, ami a Cort modellekben is megtalálható és melyről én írtam az első (és talán eddig az egyetlen) részletes bemutatót magyarul, de sajnos csak „falikép” formájában lehetett őket megtalálni…
Ez az egyik bajom ezzel a kiállítással.

A másik természetesen a kakofónia. Mivel egyszerre vagy 20 standon 40 gitáros próbálgat különböző dolgokat, miközben a kis színpadokon ismert zenészek is tartanak demókat, erőteljes hangzavar van, amiben egy hangszer finomságait felfedezni finoman szólva is közel lehetetlen. Azt is megértem, hogy a show, a bemutatók kellenek, de pont a durván zavaró alapzaj miatt legfeljebb annyit tudhatunk meg, hogy például Alapi István nagyon profin gitározik (amit eddig is tudtunk), de a gitárjának, effektjeinek jóságát és tényleg izgalmas részleteit aligha lehet kihallani ebből a szörnyű ricsajból.

Akik próbálgatnak egy hangszert/effektet/erősítőt, eleve megpróbálják túlharsogni a hangzavart, így aztán szépen mindenki igyekszik egyre feljebb tekerni a hangerőt – már akinél még van tartalék a cuccban. Jó volna, ha erre valami megoldást lehetne találni, léteznek akusztikus szigetelőfalak, fülkék, melyek talán kellően csökkenteni tudnák a zavaró áthallásokat, esetleg a standokon ilyenekből egy egy-egy elkülönített kuckót felépíteni – sokkal szívesebben próbálgatnának a zenészek, ha jobban hallható lenne, amit játszanak.
Aki akár csak 2 órát eltölt ebben a néha már zajártalommal felérő zsivajban, már ettől „elfárad” a hallása…

Az utolsó részben írtaktól eltekintve mindenképpen jó a kiállítás, hiszen lehetőséget ad arra, hogy zenészek összefussanak, új ismeretségeket kössenek a látogatók és persze legfőképpen néhány valódi érdekességet és újdonságot felfedezzenek, míg főleg a nemrég óta működő műhelyeknek jelentősen megdobja az ismertségét, ami – ha nem is rövid távon – mindenképpen pozitívan hat majd az üzletre.

Magyar hangszer- erősítő- effekt- hangszedő és könnyűzenei termék készítők országos találkozója a XXII. Gitármánia és Zenei Továbbképző Táborban. 2015. július 20-26.

Várják mindazon hangszer- erősítő- effekt- hangszedő és könnyűzenei termék készítők, gyártók jelentkezését, akik ezen eseményhez csatlakozni szeretnének.

MAGYAR hangszer- erősítő- effekt- hangszedő és könnyűzenei termék készítők országos találkozója

A találkozó szakmai, nem a nagyközönségnek szól, legalábbis ez derült ki számomra a rövid telefonbeszélgetésből, amit a szervezővel folytattam, mikor érdeklődtem, hogy a feleségem által készített pengető ékszerekkel lehet-e ott megjelenni. Mivel ez szerintem tökéletesen belefér a “könnyűzenei termék” kategóriájába, kicsit meglepődtem, mikor közölték, hogy ilyen mütyürökkel nem akarják lenyomni a színvonalat, ez egy szigorúan szakmai innovációkkal foglalkozó rendezvény.

Teljesen megértem, ha ez az elképzelésük (bár szerintem a felhívásból ez nem derül ki egyértelműen), de is kicsit kínos volt, hogy ilyen lekezelően minősítik a kézművest, aki kifejezetten gitár tematikájú ékszert készít.
Szó se róla, ez nem innováció és nem használati tárgy, csak ezt valamivel emberibb módon is el lehetett volna mondani, hogy ne érezzem úgy magam tőle, mint mikor egy öltönyös menedzser lepattint egy kéregető hajléktalant.

Mindettől függetlenül kíváncsian várom az innovációkat és mindenképpen tudósítani is fogok az eseményről.

A legjobb gitárhirdetés

Valódi metál gitár eladó – 400$

(Ibanez DT350)

 Ez az X sorozat, szóval véresen komoly cucc. Nem gagyi rockhoz vagy doom metálhoz, csakis komoly riffekre és metálra.

1984-ben készült, (alighanem idősebb nálad meg a kedvenc hulladék bandádnál). Tökéletesen jó a nyolcvanas évek metáljához – Kreator, Motörhead, talán némi Venom, Judas Priest, Randy Rhoads (de ha Randy Rhoads-ot akarsz játszani, akkor Randy Rhoads-ot kell megvenned, köcsög).

Ez a gityó Mötley Crue-t és Megadeath-t is tud játszani. A hangszer tökéletes lenne egy Mötley Crue cover bandának (de te nem, mert túl béna vagy hozzá).

A GITÁR NEM JÁTSZIK DOOM METÁLT. Ennek a hangszernek JÓ RIFFEKET kell játszania és nem UNALMAS doom riffeket. Ha a Black Sabbath a kedvenc bandád, nem adhatom el neked a gitárt. Ha Gibsonod vagy Fendered van és jobbra váltanál, nem adhatom el neked (a japán Ibanez hangszerek a gitárépítés csúcsai, régi japán varázslók által készítve – ha nem így gondolod,  még sose játszottál ilyen HEAVY METÁL CSATAHAJÓN).

Ha IGAZI GITÁR RIFFEKET akarsz játszani, neked való! Ha van egy full-stack Marshall a hálószobádban, EZ A GITÁR NEKED VALÓ! Ha úgy érzed, kész vagy megvenni a gitárt és egy Mastodon-os pólóban jelensz meg, nem adhatom el neked.

ÉS RIFF-eken nem valami tinglitangli pentaton szarságot értek. Ha van egy HM2-d, ez a gitár tökéletes lesz neked. Igazi láncfűrész-szerű torzítást kapsz a NAGYJELŰ RAIL PICKUP-okból. Csak igazi riffekhez.

A gitárt a Union Square-en lehet átvenni, ára 400$. Ha azt akarod, hogy elvigyem hozzád, dobj meg egy doboz cigivel. Ha azt akarod, hogy Brooklyn-ba vigyem, dobj meg egy csomag cigivel és adj hozzá még 5 dollárt metrójegyre (összesen 405$ meg doboz cigi). Ha azt gondolom, hogy az elmúlt 2-3 évben költöztél Brooklyn-ba, nem fogom eladni neked a gitárt. Fogadni mernék, hogy egy indie bandában nyomod és béna vagy ehhez a gitárhoz. SHOEGAZE-t NE JÁTSSZ VELE. A gitár elég kopott és sokat volt HASZNÁLVA (mint az anyád a ’80-as években, ha belegondolsz).

Bunkó gitáros

Ha igazán, de tényleg igazán azt szeretnéd, hogy elkönyveljenek  vérbeli, végtelenül bunkó gitárosnak, a következő 10 egyszerű gyakorlat használatával a siker garantált.
A gitárosok jelentős részének ezekből néhány persze már ösztönösen is megy, mindenki tudna pár jól fejlett bunkót említeni az ismeretségi körből, a Hangmester fórumokról, Gyakorikérdésekről, endorserek közül, de ha le akarod körözni őket, kövesd az alábbi jótanácsokat és tutira te leszel a bunkóság csúcsa.

1. A hangszerboltot tekintsd színpadnak!

Kezdj játszani mindenféle hangszeren, amihez csak hozzáférhetsz, ne kérdezd meg, használhatod-e. Játssz amilyen hangosan csak bírsz, amilyen hosszan csak lehet és a végén őrizkedj attól, hogy bármit is vegyél. Pluszpontot jelent, ha elkezdesz valaki mással együtt játszani, aki éppen kipróbál egy hangszert, sőt, az az igazi, ha elkezded ugyanazt játszani, amit ő, lehetőleg hangosabban és gyorsabban. Ez már mesterfokozatú bunkóság.

2. Tudnod kell, hogy a te pénztárcád az egyedüli, ami számít!

Ha sok pénzed van cuccokra, akkor az, ha csóró vagy, akkor az. Mindig hangoztass nagyon magabiztos véleményt a skála másik végén lévő hangszerekről, effektekről, erősítőkről. Ha csóró vagy, egyetlen egyszer se felejtsd el kihangsúlyozni, mennyire túlárazottak a márkás cuccok, mennyire vacakok és csak a nevet kell megfizetni, míg a te noname kínai motyód simán lenyomja a legnagyobb neveket is és az a hülye, aki hajlandó kifizetni többet érte – de az nyilván amúgy se tud gitározni és csak egy unalmas sznob lehet.

Ha jól állsz anyagilag, legyél végtelenül lekezelő mindenkivel, aki nem engedhet meg egy félmilliós gitárt, hangsúlyozd ki, hogy neked egyedi készítésű van, amin egy mester hónapokig dolgozott a te elképzelésed szerint, de mellette persze akad pár márkás sorozatgyártott is, csak úgy tartalékba. Ócsárold az összes hangszert, ami nem ebben a nagyságrendben van, nevezd hulladéknak, uszadékfának, használójukat meg szerencsétlen lúzereknek.

3. Minél több híres, elismert gitárosról mondd meg a tutit!

Terjeszd, mennyire érdemtelenül lettek sikeresek, hogy az egész csak ügyes marketing, a tudásuk átlag alatti, csupán tehetségtelen pózerek, így aztán a sikerük is csak kérészéletű lehet. Ja, és ne felejtsd ki az ostoba rajongótáborukat is, akiknek se ízlésük, se érzékük az igazi zenéhez. Pluszpontokért kérdőjelezd meg az említett gitárosok motivációját is, emeld ki, hogy nemcsak tehetségtelen felfújt hólyagok, de teljesen el is szakadtak az igazi zenész gyökereitől.

4. Soha, semmilyen körülmények közt ne mondj semmi elismerőt másoknak

Tudnod kell, ha bárkinek a játékát elismeréssel illeted, az biztosan azt fogja gondolni, hogy sokkal jobb nálad. Ezért soha ne mutasd ki, ha bárkinek a játéka tetszik. Faarccal hallgasd végig őket, esetleg enyhe unalmat fejezzenek ki az arcvonásaid.

Ha esetleg mégis mondasz valakinek pozitívat a játékáról, csak úgy tedd meg, hogy azonnal le is rontod valami kéretlen kritikával, például: „ezt tényleg jól játszottad – ahhoz képest, hogy milyen régóta gyakorolsz. Csak így tovább, még pár év és akár lehet is belőled valami.”

5. Legyen szilárd meggyőződésed, hogy csak és kizárólag a te stílusod és technikai tudásod ér valamit!

Például ha shredder vagy, mindig hangoztasd, hogy egyedül ez jelenti az igazi gitározást, minden más st1lus – rock, jazz, folk, akusztikus – csak felszínes kapargatása a zenélésnek. Ha viszont mondjuk egy fingerstyle stílusú bunkó akarsz lenni, minden alkalmat ragadj meg, hogy elmondd, mennyire lélektelen, gépies, kizárólag ujjgyakorlatokat bemutató a shredderek játéka, akiknek a leghalványabb fogalmuk sincs a muzikalitásról. Nincs középút, csak válassz magadnak egy stílust és ahhoz körömszakadtáig ragaszkodj. Extra pontokért érdemes még olyan szempontból is lefikázni őket, hogy ha egyáltalán megpróbálnának olyasmit játszani, mint te, esélytelenek arra, hogy akár csak meg is közelítsenek téged.

6. Mindig győznöd kell!

Nem csak a sportban van versengés, bármi, amit gitárosként teszel, arról szól, hogy másokat le kell győznöd. Mikor egy hangszerboltban vagy, neked kell a leghangosabbnak lenned és a legtovább játszanod. Ha jammelsz másokkal, ragadj meg minden lehetőséget, hogy te szólózz, tekerd fel a hangerőt, hogy elnyomj mindenki mást. Ha egy tanfolyamon vagy, ahol egy ismert előadó tanít, még mindig lehetsz elég bunkó, ha folyamatosan kérdezel és nem hagysz mást szóhoz jutni. Tedd ezt lehetőleg olyan módon, hogy érzékeltesd, jobb vagy, mint az előadó és igazából neked kéne tanítanod és tarts távolságot a tudatlan csürhétől. Bónuszt jelenthet jammelésnél, ha olyanokat választasz, akikről tudod, hogy gyengébbek nálad és kegyetlenül lemosod őket a színpadról, hogy minél jobban érezhessék a megaláztatást.

7. Mindig hangoztasd, ki/mi a legjobb!

Akár zenészről, akár hangszerről, akár felszerelésről van szó, mindig tégy megfellebbezhetetlen kijelentéseket arról, ki vagy mi az egyedüli legjobb. Legyen az a minden idők legjobb gitárosa/szólója, vagy a legjobb gitár/erősítő, mindig terjeszd, hogy kizárólag az általad elsőnek ítélt ér valamit és ellentmondást nem tűrve vitatkozz bárkivel, aki ezt nem látja be. Pluszpontot ér, ha olyan legjobbat tudsz kinyilatkoztatni, amit semmilyen módon nem lehet mérni, értékelni – csak a te szavad döntsön.

8. Gondold azt, hogy minden érted van!

Akár egy gitárleckéről, akár egy hangszertesztről legyen szó, de lehet az még egy koncert is – mindig gondold azt, hogy kimondottan a te elvárasaidat kéne beteljesíteni vele. Mindig reklamálj hangosan és agresszívan, hogyha a legkisebb dolgot is észreveszed, ami neked nem felel meg. Sőt, további extrát jelent, ha próbálod megzsarolni is őket „ha nem változtattok ezen meg azon, soha többé nem hallgatok tőletek egy hangot sem…”

9. Teljes szívvel hidd el, milyen jó vagy!

Ha bárki elmondja, mennyire jól játszol, tudnod kell, hogy az ilyen vélemények teljes mértékben objektívek és megalapozottak. Ellenben azok, akik kritizálnak vagy tanácsot adnak, tutira rosszindulatúak és elfogultak, minden, amit mondanak, hamis. A pozitív visszajelzéseket tehát rendszeresen emlegesd, míg a negatívakra gondolni sem érdemes. Azt is tudnod kell, hogy minden komment természetesen azt mutatja, hogy fontos ember vagy, sőt, fontosabb, mint bárki, aki nem gitározik, vagy gitározik ugyan, de nem kap annyi pozitív visszajelzést, mint te. Extrát jelent, ha minden alkalmat megragadsz, hogy másokat kritizálj, miközben hangoztatod a saját kiválóságodat úgy, hogy közben neked nincs semmilyen videód vagy hangfelvételed, amit mások is értékelhetnének.

10. Soha ne segíts!

Minden, amit megtanultál, a te titkod és másnak semmi köze hozzá. Ha kitalálsz valami új dolgot, amit meg kell mutatnod másoknak, ezt mindig úgy tedd meg, hogy nehogy bárki is megtanulhassa belőle. Bónuszként mindig hangoztasd, hogy amit elértél, azt a természet adta tehetségednek köszönheted, egyszerűen ilyennek születtél és mások, akik nem nálad tehetségtelenebbek, úgyse lennének képesek erre.

Ha a fenti listából néhány pontban magadra ismersz, akkor már haladó bunkó vagy, akinek könnyű lesz továbbképeznie magát.

A cikk az alábbi videó alapján készült:

Eddigi cikkeim 3D nyomtatott akusztikus és elektromos gitárokról.

Sajnos ez eddig még nem állt módomban, pedig az az érzésem, hogy óriási lehetőségek rejlenek benne a gitárkészítés terén is.

Ezt igazolja az is, hogy itt a világon az első olyan akusztikus gitár, ami szerkezeti elemeit tekintve teljesen 3D nyomtatással készült.

Nem csak a test, hanem a nyaka is!

A hangszer teljesen normál akusztikus gitárnak tűnne, ha nem lenne opálosan fehér, félig áttetsző. Szerintem nagyon látványos ez a légies és hűvösen elegáns külsejű, érdekes, hópihét idéző merevítőkkel.

A fém részeken kívül minden porcikája nyomtatással készült.

Alkotója Jeffrey Kerr, aki gépészmérnökként szerzett Ph. D. fokozatot a Stanfordon és már több mint 30 éve dolgozik a robotika, ipari automatizálás és szerszámgépvezérlés területén. Emellett szeret és tud is gitározni, ezekből szinte egyenesen következik, hogy gitárokat is készít.

Alumínium akusztikus gitár

CNC-vel készített alu híd

Eleinte alumíniumból gyártott akusztikus gitárokat saját fejlesztésű CNC gépével, majd később 3D nyomtatót is tervezett.

A nyomtatott akusztikus gitár elkészítése igazi kihívás volt, hiszen egy ekkora méretű tárgyat kinyomtatni nem egyszerű feladat. Jeff a saját tervezésű nyomtatóját használta erre is.

Még így is akadtak kreatív megoldásokat kívánó részek, ahol több darabból sikerült csak a részegységeket előállítani, majd pillanatragasztóval összeragasztani.
A nyakat átlósan kellett a munkafelületen elhelyezni, hogy elférjen.

A nyak is nyomtatott, ilyen még nem nagyon volt

Kizárólag a fémből készült elemek (hangolókulcsok, húrok, nyakpálca, bundok) hagyományos alkatrészek.

A fej nyomtatott, a kulcsok hagyományosak

A hanglyuk körül érdekes mintázat

A hanglyuk körül érdekes mintázat látható. A körkörös elemekből álló minta egyrészt esztétikailag szemrevaló, másrészt a könnyítés és anyagtakarékosság célját szolgálja.

A hanglyuk körül érdekes mintázat

A gitár elkészítéséhez 1,5 kg PLA-t, azaz polylactic acid-ot, kukoricakeményítőből és cukornádból előállított tejsav alapú biológiailag lebomló műanyagot használt fel.

Érdekes bordázat, hópihe vagy fraktál alakban

A fedlap alján nem a szokásos bordázat, hanem egy fraktál, vagy inkább hópihe mintázatú merevítőrendszer látszik.

A hangszer sajnos nem eladó, viszont a jó hír az, hogy Jeff publikussá tette a terveket, amelyeket bárki, akinek van 3D nyomtatóhoz hozzáférése, szabadon felhasználhat, hogy kinyomtassa a sajátját. Itt letölthetők.

A gitár 60 óra alatt készült el. A fedlap és a káva 3 darabból, a hátlap szintén 3-ból, a fogólap 2 darabból, valamint a fej és a híd egy-egy darabból áll.

A hangjáról pedig itt egy rövid videó, amin az alkotó maga játszik rajta.

Jeff Kerr Plays His 3D Printed Guitar from Foundry Makerspace on Vimeo.

Forrás: Makezine

Gibson Memory Cable

Minden gitáros életében hamar eljön a pillanat, amikor felvenné, amit játszik. Akár egy előre tervezett dologról van szó, akár arról, hogy gyakorlás közben élete legjobb riffjét/szólóját improvizálja és spontán meg kéne örökíteni, egyre fontosabb, hogy minél egyszerűbb és jobb minőségű eszköz álljon rendelkezésre.

Alapvetően három módszer van erre:

– valamilyen erre a célra készült felvevővel kábelről (annak idején magnó, mostanában digitális felvevők, Boss, Tascam, Zoom, Fostex, Yamaha, stb.)

– számítógéppel (az alap hangkártyák általában semmire se jók, zajosak, nincs impedancia-illesztés, nagy a latency, Windows-on többnyire sokat kell turkálni a beállításokkal), lehetőleg jó minőségű – és nem éppen olcsó – külső audio interfészt használva (bár ezt is hangkártyának nevezik magyarul, nem sok köze a kártyához)

– mobiltelefonnal akár mikrofonnal, akár valami külső csatlakozóval (iPhone-ra garmadával akad, Androidra nem igazán)

Mindegyik megoldásnak van előnye, hátránya. De egyik se mondható éppen egyszerűnek, hiszen elő kell készíteni hozzá a készülékeket valamennyire.

A Gibson már eddig is szeretett mindenféle elektronikát gyömöszölni bizonyos gitárjaiba, most egy áthidaló megoldást dobott piacra a Tascam közreműködésével. A japán céget nem kell bemutatni, a ministúdiók terén régóta a legnagyobbak közt van, számos innovációval járultak hozzá eddig is a zenei készülékek fejlődéséhez.

Gibson Memory Cable

A Gibson Memory Cable egy hangszerkábel, amin egy tenyérnyi, elnyújtott orsó formájú kiegészítés található, akár a vezetékes headset vagy távvezérlős fejhallgatók vezérlője, csak kicsit nagyobb.

Ebben az egységben foglal helyet egy ceruzaelem és egy gombelem, az elektronika és egy Micro-SD kártya. Néhány alapfunkciójú vezérlőgomb is van rajta, de az előbbiektől eltekintve alig más, mint egy megszokott jack-jack kábel.

A kábel használat közben

Ami megkülönbözteti mégis, az a CD minőségű, tömörítetlen felvételre alkalmas Tascam áramkör. A gitárból kijövő jelet így akár automatikusan, akár gombnyomásra rögzíteni lehet, majd egy kártyaolvasóval számítógépre másolni a WAV formátumú fájlokat.

A gyári adatok szerint a tartozék 4Gb-os kártyával 13 órányi hangfelvétel tárolható, ami bőven elégnek tűnik.

Automatikus üzemmódban a kábel észreveszi a játék közbeni szüneteket és ilyenkor leállítja a felvételt. Ha a kártya megtelne, amolyan végtelenített szalagként működve a legrégebbi felvételeket kezdi törölni, hogy helyet csináljon az újnak. A Tag gomb megnyomásával lehet lezárni a fájlokat és új felvételt kezdeni, ha szét akarjuk választani őket. A gombelem arra szolgál, hogy „időbélyegzőt” lehessen adni a fájlokhoz, de a felvétel akkor is működik, ha ez az elem esetleg kimerül. Ha a ceruzaelem merül ki, a felvétel ugyan nem működik, de normál hangszerkábelként továbbra is funkcionál.

A Gibson szerint a kábel minősége meghaladja a legtöbb átlagos hangszerkábelét, így nem befolyásolja a gitár hangzását. A 100 dolláros áron előrendelhető cucc nem olcsó, ha egy ilyenhez hasonlítjuk (bár van nekem 100 dollár fölötti árú kábelem is), de ha azt nézzük, hogy ezzel egy pofonegyszerűen használható, minőségi digitális felvevőhöz is jutunk, akkor szerintem eléggé megéri, nem igazán tudok most olyat mondani, ami vetekedhetne vele.

Stúdió a kábelben

Aktív Gitár – Regisztrálni csak engedéllyel

Nem akartam ezt a lépést megtenni, de annyira elharapóztak a spammer regisztrálók az oldalon, hogy kikapcsoltam a szabadon regisztrálás funkciót. A spamszűrőm a tőlük származó kommenteket tudja szűrni (meg is teszi sikeresen általában), de a regisztrálásukat nem tudja megakadályozni, így kénytelen leszek magam végezni.

Természetesen ezután is szívesen engedélyezem minden valódi érdeklődőnek a regisztrációt, általában 24 órán belül megnézem és hozzáadom az új tagokat.
Nemsokára egy alapos takarítást fogok végrehajtani a felhasználók közt, bármennyire is igyekszem elkerülni, előfordulhat, hogy véletlenül egy valódi olvasó is áldozatul esik a tisztogatásomnak, ha nagyon hasonló az email címe/neve a spammerek által használtakhoz. Ha így alakulna, előre is elnézést kérek és amennyiben dobsz egy emailt az aktivgitar@gmail.hu-ra, expressz visszaveszlek.
Bocsánat a kényelmetlenségért.

Lehetne így:

A Line 6 ismét nagyot dobott, megalkotta az erősítőt, mely a következő lépcsőfokot jelenti az eddigi megoldásokhoz képest és új távlatokat nyit a gitárosok előtt, kreatívan integrálva a az okostelefonok és a vezetéknélküli átvitel előnyeit a már jól ismert és növekvő népszerűségű modellezős technikával valamint a Hi-Fi közeli szélessávú sztereó hangvisszaadással.

De írhatnék így is:

A Line 6 marketingesei egy újabb bőrt húztak le a DSP modellezős rendszerükről, meglovagolván az aktuális divatot egybegyúrva azt a trendi okostelefon-technológiával és a jobbfajta muzikcenterekkel, melyek összekutyulásával megalkották a hipszter-geek gitárosok számára ideális parasztvakító gitárkombó-házihangosítás öszvért, igen fellengzős ideológiával megtámogatva.

Line 6 AMPLIFi

Nem is tudom. Mióta csak elkezdtem utánajárni ennek az új szerkezetnek, folyamatosan e két véglet között ingadozik a véleményem. Tudni kell, hogy a Line 6-el kapcsolatban alapvetően nincs nagyon sok tapasztalatom, kivéve a JTV-89 Variax gitárral való kb. féléves liezonomat (erről és a gitár egyik típushibájának javításáról itt írtam), ami végül is pozitív tapasztalattal gazdagított, illetve számítógépes felvételekhez egy UX-2 interface-t használok, ez is alapvetően jónak mondható, de a szoftveres részével inkább voltak gondjaim, főleg a szerintem kissé nehézkes installálás, frissítés stb. a Line 6 Monkey nevű külön erre szolgáló alkalmazás miatt.
Azt is be kell vallanom, hogy bizonyos ellenszenvet érzek a számítógépes felvétel és effektezéssel szemben. Nem azért, mintha ne lennék jó viszonyban ezzel a technikával, 15 éves korom óta foglalkozom számítógéppel, a diplomamunkám MIDI-gitár volt és a munkámat is szoftverek használatával végzem évtizedek óta. Talán épp ezért, egyszerűen elegem van belőlük, mivel megbízhatatlan és kiszámíthatatlan technológia, sok frusztrációval a sok lehetőség mellett. Sokkal jobban érzem magam a hagyományosabb, célorientált, kisebb és egyszerűbb berendezésekkel.

A Variax azért arról mindenesetre meggyőzött, hogy ha nem is tökéletes, de meglehetősen jó minőséget hoz a Line 6 és a modellezés már a mostani generációval elérte az elfogadható hangminőségű szintet – ami azt jelenti, hogy átlagos gitáros füllel vélhetően nem lehet kiszúrni, hogy hagyományos analóg hang vagy digitális modellezés áll-e egy adott hangzás mögött (kivéve a tompított kvinteket…). Azt nem vitatom, hogy hosszabb távon, bizonyos kiélezett helyzetekben kibukik a dolog, főleg egy gyakorlott és érzékeny hallású zenész számára. Abban viszont biztos vagyok, hogy az átlagos zenehallgató közönség mit sem vesz észre belőle.

Line 6 AMPLIFi

Az AMPLIFi koncepciójában számomra valóban sok újdonságot hordoz, de valahogy nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy ezek jó része éppen olyan kvázi felesleges avagy a hasznosságát tekintve nem igazán meggyőző funkció, mint a rohamtempóban egymást leváltó újnál újabb „extrák” az okostelefonok-tabletek világában. Nem is véletlenül, hiszen egyértelműen az iPhone/iPad felhasználók a fő célközönsége. Hogy sikerül-e olyan divatcikket csinálni belőle, mint az említett két Apple kütyü, azt majd a jövő dönti el, de ahogy én ismerem a gitárosok gyakran csökönyösen merev konzervativizmusát, nem lesz könnyű dolguk. Persze megeshet, hogy én vagyok maradi és az újabb generációk már sokkal fogékonyabbak az ilyen „cool” cuccokra és el se tudják majd képzelni, hogy iPad nélkül is lehet jó hangzást kicsikarni a cuccból és jobban foglalkoztatja őket, hogy feltöltse a cloud-ba azt, mint maga a zenélés.

Nézzük, milyen is ez az AMPLIFi valójában!

Nem mindig tudok személyes élmények alapján megírni minden cikket, olyankor van is egy kínos „foteltudós” érzésem. Ezért ha tehetem, inkább megpróbálok tényleges tapasztalatokat szerezni a témáról, ezt tettem most is – hogy felemás lett az eredmény, az sajnos nem az én hibám.
Ma délután nemzeti ünnep volt az USA-ban (President’s Day) és ez szerencsére szünnap a munkahelyemen is, bár a kereskedelem teljes gőzzel működik, sőt, jelentős kedvezményekkel próbálják ezen a napon becsalogatni a szabadidejüket vásárlással töltőket.
Felhívtam hát a Guitar Center-t Bostonban, van-e nekik kipróbálható AMPLIFi. Volt. Bepattantam egy gitárral a kocsiba és elfurikáztam hát Bostonba.
Az első eladó, akitől kérdeztem, nem sokat tudott segíteni – egyébként rendkívül segítőkészek – ugyanis épp olyan tanácstalanul nézegette a dobozt, mint én. Hamarosan odahívta a késő-harmincasnak tűnő, szakállas, testes Tomot, aki legalább tudta, hol kell a cuccot bekapcsolni,azon túl ő se mondott mást, mint a gyári promóciós szöveg, azt meg már ismertem.

Line 6 AMPLIFi – nem nagyon néz ki gitárkombónak

Az AMPLIFi kívülről mindenképpen elüt a szokásos erősítőktől. Külsőre elsőnek egy elegánsra dizájnolt nagyméretű szervernek gondolnám inkább, mint gitárkombónak. Vagy esetleg kisebbfajta bőröndnek, bár fogantyút nem találtam rajta. Kisebbfajta, mondom, mert a cucc meglepően kicsi, nagyobbra számítottam. A kombóban az előlap borítása alatt a bordó részen egy szokásos gitárhang-tartományban dolgozó 12”-es Celestion hangszórót találni, amit állítólag kifejezetten ehhez fejlesztettek a cégnél. A felette, kívül színben is elkülönülő borítás alatt pedig két pár (sztereó!) kiegészítő közép- és magassugárzó lakik, melyeknek funkciója a hangzás szélessávúvá bővítése.

A Selection megtámogatva még 2×2 hangszóróval

Nem csupán arra jó ez, hogy az MP3-akat szépen tudja lejátszani, hanem a promóciós anyag szerint azt a jelenséget is kiküszöböli, hogy a gitárerősítők általában csak egy bizonyos hangerőre kihajtva szólnak szépen, míg alacsonyabb fokozatokon nem igazán hozzák azt a hangzást, amit kéne – ezzel szemben az AMPLIFi az egész tartományban egyenletesen biztosítja ezt.

Az AMPLIFi 5 hangszórós rendszere

Az erősítő belső hangláncának modellje ún. wet/dry rendszer, azaz külön erősíti az eredeti, effektezetlen hangot és küldi azt a szélessávú hangszórókra, míg az effektezett hangért a Celestion felel. Állítólag ez az igazi, profi hangzás és amúgy ilyet sokkal bonyolultabb és drágább előállítani.

AMPLIFi wet/dry audio lánc

A kezelőszervek is alig látszanak, az egész meglehetősen minimál-dizájn, mattfekete gombok és tekerők mattfekete alapon. A bekapcsológombot jól elrejtették hátul.

Sajnos – és itt rögtön szembesülünk vele, hogy a rendszer legnagyobb újdonsága egyben a legnagyobb gyengesége is – a hangszerbolt nem tudott iPad-et biztosítani a kipróbáláshoz. Érthető, hiszen itt nem kell engedély a hangszerek teszteléséhez, bemégy, leveszed a falról a 2000 dolláros gitárt bedugod valamelyik erősítőbe a több tucatnyiból és játszol kedvedre. Ez viszont azzal is jár, hogy ha sokan vannak a boltban, elég nehéz mindenkire figyelni, egy iPad pedig elég kicsi és csábító préda még errefelé is, ahol amúgy jóval kevesebb a lopás, mint otthon.

Márpedig az informatikai rásegítés nélkül a Line6 forradalmian új beharangozott erőlködője alig több egy szép hangú, de túlárazott modellezős kombónál, elég korlátozott hangválasztékkal. Egycsatornás, van rajta erősítés, mély-magas-közép, effekt, zengető és egy főhangerő. Ezek persze nem hagyományos potik, hanem digitális enkóderek – azaz minden funkció digitálisan működik, ezek csak vezérlőjeleket adnak. Nincs is ezzel semmi baj, amíg jól működnek, de egy meghibásodás esetén drágább lehet a javítás, mert ezt a digitális technikát már jóval kevesebben tudják otthon vagy hangszerészműhelyben javítani, mint egy sima potit. Ráadásul nem tudom, Magyarországon milyen szerviz biztosított hozzá – ha jól láttam, a legközelebbi hivatalos Service Center Ausztriában található.

Az AMPLIFi minimalista kezelőpanelje

Lépjünk tovább. A méretes hangerőgomb többfunkciós: egyrészt főhangerőként a gitárerősítő hangját állítja, másrészt ha benyomjuk, keverőgombként funkcionál és ha külső forrásból zenét játszunk le rajta, a két jelforrás arányát itt adhatjuk meg. A gomb körül LED-gyűrű mutatja azt, hol is tartunk, a gitárnál piros, a keverési aránynál fehér színnel. Ugyanez a fénygyűrű hivatott a különböző modellezett hangzásoknál az egyes szabályzók állását mutatni – a piros fény az elmentett beállítást jelzi, míg a fehér az aktuálisat.

Az AMPLIFi Volume/Blend gombja a LED gyűrűvel

Van még rajta 3 nyomógomb is: egy a Bluetooth ki-be kapcsolására szolgál, egy a négy elmentett hangzásmodell közt lépeget (ez szerintem elég kényelmetlen, persze lehet hozzá Line 6 lábkapcsolót csatlakoztatni extra pénzért, ami további funkciókat képes aktiválni), míg a mellette lévő a „Tap” gomb, amivel valamilyen ütemet adhatunk meg, például a visszhang késleltetési idejét, amire valóban jól működik. A jack aljzat felül van, míg hátul külső jelforrást, lábkapcsolót, USB-t (egyelőre még funkció nélkül) és fejhallgatót csatlakoztathatunk.

Ennyit a külcsínről, a lényeg inkább a hangja. Előrebocsátom, ez pusztán egy félórás játszadozás után származó nyers benyomás, tudjátok mennyire lehet egy hangszeráruházban (mert a Guitar Center inkább az, mint bolt) tisztán hallani, miközben még fél tucat gitáros játszik mindenfélét körülötted, ne várjatok mélységi felderítést.

Az első Preset egy kellemes vintage csöves jellegű hangzás volt. Dögösen szólt, volt benne kellő „crunch”, de ugyanakkor mégis tisztán, precízen hozta, amit kell, kicsit túlhajtva szépen tömörödött a hangzás. Nem tudom, lehet, hogy előítélet beszél belőlem, de mégse éreztem, hogy tényleg csöves lenne. Ettől függetlenül tetszett, alighanem, ha vakteszt lett volna, nehezen jövök rá, hogy modellezett.

A második egy sokkal inkább túlvezérelt, kemény, rockos hangzás, szépen, krémesen fütyülős szólóhanggal, mikor a nyaki humbuckert használom, és tömör, zúzós kvintekkel a hídnál. Ez talán még meggyőzőbb volt.

A harmadik egy viszonylag szárazabb, letisztult, finom hang volt, kellemes akkordbontásokhoz, de akár funky-nak is.

A negyedik Preset pedig nekem leginkább egy meleg, testes, jazz-jellegű volt.

Próbálgattam őket, állítgattam itt-ott a hangszíneken, a Drive-on, a hangerőn. Nem találtam benne semmi kivetnivalót, de nincs is semmi extra, nagyjából az, amit a Line 6 Spider-ek is tudnak, minőségi, össszeszedett hangzás. Ha összehasonlítom a hasonló árú Line 6 Spider IV 150-nel, amiben két 12-es hangszóró van és eleve beépítve a 200 erősítőmodell, akkor ez így önmagában azért kevés volna. Főleg, ha azt is nézzük, hogy szerintem nem elég hangos. Félreértés ne essék, egyáltalán nem vagyok a hangerő megszállottja és mint említettem, egy zajos hangszeráruházban nehéz is megítélni az arányokat. De azt láttam, hogy negyedre felhangosítva ez a kombó közel se nyomott akkorát érzésre, amit vártam volna. Itthon a Fender Custom Vibrolux Reverb-em, mely 40 csöves wattot tud, kettesre hangosítva már rezgeti az üveges bútorokat és negyedre egy társasházban fel se szabad tekerni, mert rámhívják a rendőrt, jogosan. Ezek után valahogy nem éreztem, hogy a 150 W kraftja tényleg annyi lenne, amennyi – de még egyszer, ennek megítélésére nem volt igazán jó a környezet.

Most pedig az egyetlen extráról, amit ki tudtam próbálni: a Bluetooth-t bekapcsolva az Androidos Nexus 4 mobilom pillanatokat alatt rácsatlakozott és már küldhettem is rá a U2-tól a „Walk to the water”-t… és itt már egyértelműen megmutatkozott az AMPLIFi előnye: tényleg szépen, kereken szólt a zene, akár otthoni zenehallgatásra, akár gyakorlásra semmi kívánnivalót nem hagyott maga után. Rájátszogattam kis improvizációt és így együtt határozottan tetszett az összhangzás, nem érződött semmi „konfliktus” a gitárhang és a kierősített zene közt. Azonban a kevesebb, mint fél méteres távval elhelyezett hangszórópár elég szerény sztereó teret tud csak adni a hangzásnak.
Hát, egyelőre ennyi. Ennél többre most nem futotta iPad vagy iPhone (bár ez utóbbi szerintem kissé kicsi a kényelmes kezeléshez) hiányában.

AMPLIFi, ahogy tényleg használni lehetne

És ha lett volna? Nos, az már teljesen más dimenzió. Elmesélem, amit megtudni a céges marketinganyagból.

AMPLIFi Remote alkalmazás

Amint Bluetooth-on át rácsatlakoztattuk a táblagépet és elindítottuk a AMPLIFi Remote alkalmazást, máris a szokásos Line 6-féle kiváló minőségű szoftveres modellek bőségében tobzódhatunk. Az effektláncban 8 egymástól független pedált kapcsolhatunk be és 200 körüli modellből szemezgethetünk (ez úgy jön ki, hogy van 70-nél több erőlködő, 100-nál több effekt és 20-nál több hangláda). Aki szeret ezzel játszani, biztos sokáig nem tudja letenni. A paraméterek természetesen szerkeszthetők és menthetők, az elmentett patchek pedig az erősítőre küldhetők.

Az igazi erőssége azonban nem is annyira ez, hanem a patchek azonnali feltöltési lehetősége a „felhőbe”, ahol sok-sok más gitáros által kidolgozott patchet is kipróbálhatunk. Ez még mindig nem minden, ugyanis az AMPLIFi app képes arra, hogy „megtanulja” az ízlésedet és az ehhez leginkább közel álló hangzásokat előzékenyen felkínálja majd. Tovább is van, mondjam még? A hab a tortán a „tone matching” technológia. Ez már tényleg nagy varázslat, ugyanis a cucc még arra is képes, hogy a zenekollekciódból lejátszott dalhoz, amire épp gyakorolnál, vagy csak improvizálnál egy jót rá, kiválasztja a preset-ek közül a hozzá legjobban illő gitárhangzást! Melyik tinédzser wannabe gitársztár tud ezeknek ellenállni?

Sajnos(?) jól játszani azért még nem képes helyetted.

Mit kapnánk tehát és mit kell érte fizetni?
Az AMPLIFi 150e Ft, az iPad 120e, összesen ez már 270e Ft.
Mindezért kapunk egy felsőkategóriás félvezetős modellező erősítőt, egy darab szép hangú, 12-es gitárhangszóróval és jófajta szélessávú rásegítéssel, meg az örömmel, hogy mindezt érintőképernyőről bizergálhatjuk, az erre fogékonyak biztosan egyszerűen tudják kezelni a paraméterek beállításait, jobbnál jobb hangzásokat csereberélhetünk és oszthatunk meg és közben nem botlunk bele a kábelébe. Sajnos megkapjuk hozzá az ilyen rendszerek összes lehetséges megbízhatatlanságát is, meg azt, hogy még egy drága bigyót kell hurcolni hozzá, amire folyton vigyázni kell (tőletek loptak már el cuccot koncerten?).

Ez a kombó valóban új dimenzió, ami a gyakorlást és az otthoni-társaságbeli bulizást illeti, előbbinél sok kényelmi funkciót és jobb hangzást jelent, utóbbinál nagyot lehet vele villantani és biztos elismerést válthat ki, mint nagy teljesítményű, minőségi zenehallgató rendszer, amiről megy az MP3, de közben bármikor előkaphatod a gitárt, hogy profi hangzással lejátszd a csajokról a bugyit.
Arról már nem lennék teljesen meggyőződve, hogy ez volna az ideális koncerterősítő, bár biztos van erre is példa.

Nincs afelől kétségem, hogy egy megosztó erősítőt épített a Line 6. Lesznek majd, akik teljesen rákattannak és lesz sok „ortodox”, aki fintorogva elfordul tőle, rá se néz. Kinek lesz igaza? Ahogy sok minden más, ez is ízlés dolga leginkább. A technikai fejlődés nem kérdés, az azonban, hogy ebben az irányban kell-e tovább haladnia, hogy valóban erre lenne-e szükségünk a zenéléshez, mindenkinek magának kell eldöntenie. Én személy szerint egyelőre inkább távolról csodálom, mivel valami ösztönös taszítást érzek az ilyen fokon számítógépfüggő zeneeszközöktől, de mindenképp azon leszek, hogy az objektív értékelés kedvéért majd kipróbálhassam az iPad-del felturbózva is, hátha akkor jobban tudom majd értékelni.

Aktív Gitár, az AMPLIFi és a Shepard

A teszthez a szlovákiai Kolárovóban működő magyar  GVguitars csúcsminőségű és gyönyörű Vincent The Shepard gitárját használtam, amiért nagy köszönet jár nekik. Ez talán a legjobb minőségű gitár, ami eddig a kezemben volt – megérdemel majd egy külön cikket is!

Aki Magyarországon akar közelebbről is megismerkedni a Line6 AMPLIFi kombóval, az a Medgyesi Hangszercentrumban teheti meg.

Addig is, itt egy jó kis bemutató videó az Anderton Music-tól, érdemes végignézni!