A videót itt tudod megnézni

teszt

jhskaf

(Szösszenet olyan embereknek, akiknek mások vezetése a feladata.)

Tedd ezt!
Tedd azt!
Ezt ne!
Azt se!
Ülj így!
Állj oda!
Ne feleselj!

Van jó pár olyan gyakran ismételt mondat, amit a gyereknek rendszeresen elmondanak a szülők… amit a gyerek rendszerint másként tesz. Vagy ha nem is rendszeresen, de egyszer, vagy kétszer tuti áthág. Mi lesz a következménye mindennek?
Attól függ ugye, hogy mekkora ez az áthágás, milyen gyakran fordul elő ugyanez, vagy más áthágás, na és függ a szülő aktuális állapotától.

Fáradtan egy sportoló sem képes olyan teljesítmény leadására, mint kipihenten.
A szétszórtság, a frusztráció sem előnyös a gyerek helyzetére nézve.
A levertség sem.

Oké, de honnan jön hát a fáradtság, a frusztráció, a levertség, a szétszórtság, és minden olyan állapot, ami közel sem nevezhető ideálisnak egy szülő esetén?

Mert mi is egy szülő?

Ő a gyermek vezetője.
A szülő feladata (akarom mondani felelőssége), hogy a gyerek mit tanul meg.
Ezek lehetnek készségek épp úgy, mint szokások, gondolati sémák, szófordulatok, kapcsolati rendszerek.
A szülő feladata (vagyis felelőssége) az is, hogy beszéljen arról a gyereknek, hogy miképp érdemes más emberekkel bánni, viselkedni. Persze beszélhet a szülő erről, no meg bármiről, a gyerek a látott mintából jobban, gyorsabban, könnyebben és tartósabban tanul.

Tehát azt teszi, amit lát.
Ha nem is 100%-ig.
De adaptál.

Ha látja, hogy az egyik szülő a másiknak ingerülten válaszol (bármiért is, bármikor), ez a gyereknél megjelenhet egy adott feladat elvégzése közben, amikor egy hasonlóan kényes, kínos, vagy fontos helyzetben a gyerek válik ingerültté.
Akár törhet-zúzhat is.
Vagy fordítva.
A szülő viselkedett egy helyzetben, másik szülőtől, vagy másik embertől függetlenül így, vagy úgy, és a gyerek ezt egy másik emberrel való kapcsolatára ülteti át.

A szülő feladata (vagy mije is?), hogy a célok jelentőségéről beszéljen a gyerekének.
Na meg, hogy az önbizalmát növelje, ápolja, és segítsen neki abban, hogy az önbizalmát majdan ő is tudja építeni, szilárdan tartani.

(És itt most nem mennék bele abba, hogy a kivagyiság, és a fennhangon üvöltő, nagyszájúság önbizalom-e vagy sem. Annyival lezárom, hogy nem.)

A szülő feladata (khm…), hogy a gyermeket a környezetére figyelmes, odaadó, óvó, jobbító emberré nevelje, vagy legalábbis instrukciókat adjon erre vonatkozóan.
Megemlíthetek olyan szavakat is, mint ökológia, vagy szimbiózis, összhang, de mondhatom azt is, hogy harmónia… és még sok mást is.

Mindezt viszont ha nem látja, vagy nem tapasztalja rendszeresen a szülőtől, akkor mit fog tanulni a gyerek?

Hááát azt, amit rendszeresen lát!

Azt mondjuk, hogy milyen nagy szemétség, amit a média csinál az emberekkel, hogy élő robotot tesz szegény kiszolgáltatott emberekből.
Na meg a reklámok!
Fanatizálják az embereket.
Ki mit néz? Mit hagy nézni a gyermekének, illetve mi mindenre tanítja?
A szülő az egyik legnagyobb hipnotizőr, csak még ő sem tudja, hiszen hipnózisban teszi ezt, mert hát őt is hipnotizálta a felette lévő
nemzedék, a szülei, nagyszülei.
Meg persze a média, meg a környezet.

Na de hát akkor: mi is a szülő feladata?
Felelőssége?
Mondhatnám (kérdezhetném) azt: kötelessége?

Olyan környezetet és tanulópályát biztosítani gyermekének, melyben megtanulhatja, hogyan legyen összhangban önmagával, na és a környezetével. Hogy cselekvőképes, aktív felnőtt válhasson belőle, célokkal rendelkező, céljaiért döntéseket hozó, őszinte, nyílt és határozott felnőtt.

Erre az egyetlen, vagy legalábbis
legjobb
példa: a példamutatás.
Vagyis mindaz, amit a szülőtől lát, hall, tapasztal a gyerek.

És…

az üzleti életben ki a szülő és ki a gyerek?
Szülő a vezető!
Gyerek a cég, és a benne résztvevő emberek.

És mi a szülő feladata,
akarom mondani
a vezető felelőssége?

Hogy a gyereke, azaz a cége és a benne résztvevő emberek jól prosperáljanak.
Mondhatnám azt is, hogy kiválóan, de ha már jól működik ez, az már – szerintem – fényévekkel előrerepítené a mai világot. Előre egy jobb, egymáshoz szorosabb és legfőképp őszintébb kapcsolatot ápoló emberiség felé.

Min bukhat el sok szülő, sok vezető?
Nem tudja mit tesz, vagy nem tudatosan teszi azt, amit tesz.
Amit tesz nem feltétlenül egy cél érdekében teszi, vagy ha igen, nem feltétlenül tud ezen cél létezéséről.
(Hogy ez alatt mit értek, itt és most nem fejtem ki, majd máskor.)
Persze sok más ok is van.
Mert hát miért ne lenne.
Ez csak néhány szemcse, apró részlet a nagy képből.

Viszont ha, bármit is tanítottál
– tudatosan vagy épp nem tudatosan –
a gyerekednek, munkatársadnak, alkalmazottadnak,
de sikerült kiépítened (létrehoznod, megteremtened) kettőtök között a bizalmat, és ezt hosszútávon fenn is tudod tartani, akkor amint te egyre jobbá, tapasztaltabbá (okosabbá, tudatosabbá…) válsz, követni fog.
Miért ne tenné?
Hiszen bízik benned.

Ugyanakkor, ha a bizalmat nem sikerült létrehoznod, vagy fenntartanod, akkor el fog tőled pártolni.
Ha a bizalom (szinte) teljesen lerombolódott, vagy még a szikrája sem épült ki, akkor olyan gyorsan áll tova, hogy még a nyomát sem találod. Sem a gyerekednek, sem az üzleti partnerednek, munkatársadnak.

Te milyen példát mutatsz a környezetedben lévőknek, gyerekednek, munkatársaidnak, partnereidnek?

[fblike]

Ezt adtam válaszként:

Te tudod-e, hogy számodra, mi fontos?

Mi az, amiért akár nélkülözésre is hajlandó lennél, vagy amibe extra időt, energiát, pénzt, vagy bármi mást fektetnél… mert úgy gondolod, hogy nincs semmi, ami fontosabb, érdemesebb ennél a valaminél, hiszen, ha nem ezt a valamit teszed, akkor tulajdonképpen nem is élsz, csak túlélsz, menekülsz?

Szóval mi a nagy távlati terved, missziód, víziód?

–> Ha van ilyened, és publikussá is tennéd, kérlek, kattints ide, és oszd meg!

–> Ha pedig nincs, javaslom, tölts el legalább pár percet, de akár napokat, sőt hónapokat, éveket is ezzel a kérdéssel, mert sokat fog segíteni.
Ha pedig elakadnál, ne késlekedj megkeresni, hátha sikerül közösen megtalálni… vagy legalább tudok néhány olyan nézőpontot adni, amivel könnyebben rálelhetsz a saját utadra – mindegy, hogy üzleti vonalon, sport területen, vagy az életed más szférájában keresed a helyed.

Itt megtalálsz!

A mai mondat, ami szemet szúrt nekem:

Ha tudod, mivé szeretnél válni, azzá is fogsz válni.

Mint ahogyan sokan tudják azt is, hogy mozogni, sportolni érdemes, és egészségesen táplálkozni is, mégis legtöbben egészségtelenül, mozgáshiányosan és túlsúlyokkal küszködve élik az életüket, így önmagában az, hogy valaki tudja, mivé szeretne válni, még igen kevés.

Ha most kiszaladnék az utcára, és találomra megkérdeznék 50-60 embert, vagy akár százat is, tuti, hogy sokan elmondanák, hogy milyen emberek szeretnének lenni, és elmondanák azt is, milyen autót, házat, ruhát szeretnének… de biztos vagyok benne, hogy ha ugyanezt az 50-60-100 embert 5-6 év múlva újra megkérdezném, hogy mindabból, amit mondtak, mi valósult meg, gyanítom, hogy csak a töredékük (talán 2-3%-uk, azaz mindössze 2-3 ember) nyilatkozna pozitívan.

A másik mondat a könyvben, ami épp ezt a fenti mondatot előzi meg (a 25. oldalon):

Azzá válunk, amire a legtöbbet gondolunk.

Ezt a mondatot, ill. ennek egy rövidebb változatát még 1993-ban hallottam. Az a mondat így hangzott: „Azzá válunk, amire gondolunk.” Ezt a mondatot is Earl Nightingale-nek tulajdonították akkor is.

Érzed a két mondat közötti – nem kicsi – különbséget?
Az „azzá válunk, amire a legtöbbet gondolunk” mondat annyival mond többet, hogy figyelembe veszi, hogy a gondolataink egyszer erre, máskor meg arra irányulnak. Hol a vágyaink uralják, hol a félelmeink. Hol tudatosak, hol meg kevésbé azok… és amire legtöbbet gondolsz, az lesz a nyerő. Legalábbis ezen mondat szerint.

DE…

ezt felülírja az intenzitás is. Mármint az, hogy milyen intenzitással gondolsz rá, azaz mennyire tartod elérhetőnek azt, hogy pl. többet keress, ott és azokkal élj, ahol és akikkel szeretnél, olyan munkád, jövedelem-forrásod, vállalkozásod legyen, amilyet szeretnél, olyan sporteredményeket érj el, ami számodra fontos.

Vagyis…

rendkívül fontos az is, hogy mennyire vagy benne ezekben a gondolatokban, mennyire tüzel fel, mennyire inspirál, mennyire késztet cselekvésre. Tehát nem csak az számít, mire és mennyiszer gondolsz, hanem az is, miképp gondolsz arra a valamire.

Hamarosan folytatom, de addig is, kérlek, kattints ide és mondd el a véleményed te is!

A könyv címe: A legnagyobb felfedezés
A könyv szerzője: Earl Nightingale
A könyv kiadója: pongorkiado.hu

Ha bármit el akarsz érni az életben, nem árt, ha hiszel magadban, a tehetségedben, képességeidben. De bizony van úgy, hogy ez neked nem megy. Ha te sem hiszel önmagadban, akkor ki fog? Téged ki támogat?

Én hiszem, hogy mindenki képes valami nagyot alkotni, valami maradandót csinálni. Olyat, ami számára fontos. De lehet, hogy ezzel másoknak is nagyszerű élményt okoz. Akár tartósan is. De sajnos túl sokan vesznek el a süllyesztőben, vagy ragaszkodnak egy olyan élethez, ami nem kielégítő számukra… pusztán azért, mert:

• vagy nem is hiszik, hogy ők képesek lennének bármi hasznosat létrehozni, ill. értékes akármit végrehajtani,
• vagy nem is tudják, hogy lenne lehetőségük mást tenni, másképp élni.

Én hiszem, hogy erre képes vagy te is. Mondom ezt úgy, hogy személyesen talán még nem is ismerjük egymást. Viszont tudom, hogy a képesség ott szunnyad benned (ha még nem ébresztetted fel), és arra vár, hogy kezdj végre valamit ezzel a nagyszerű lehetőséggel. Mindegy, hogy mi ez! Belekezdhetsz egy vállalkozásba, elkezdhetsz sportolni, vagy hódolhatsz a hobbidnak. Szerezhetsz olyan tudást, kifejleszthetsz olyan képességet, amivel gyökeresen megváltoztathatod az életed.

Nézd meg ezt a videót, melyben egy olyan sráccal találkozhatsz, aki nem hitt magában, nem hitte, hogy az, amire ő képes, érdekelni fog bárkit is. De volt mellette olyan, aki támogatta őt. Téged ki támogat?

Kapcsold be a hangszórót, indítsd el a videót, és utána görgess egy kicsit lejjebb, mert a videó alatt még vár rád valami.

Ki támogat téged?

Bízom benne, hogy te már egy ideje építgeted az életed, és már sikert sikerre halmoztál. Vagy legalábbis valósítottál meg célokat, melyek értékesek számodra, amikre büszke vagy. Ha netán ilyen még nem történt veled, vagy ha igen, de érzed, vagy legalábbis szeretnéd hinni, hogy TÖBBRE VAGY KÉPES, mint amit eddig a felszínre hoztál, akkor semmiképp se menj innen üres kézzel!

Kérlek, töltsd ki az alábbi két mezőt, mondd meg, mi az, amit szeretnél, és ígérem, hogy én támogatni foglak. De csak akkor lehet hasznos számodra ez, ha legalább egy kicsit akarod is azt, hogy még jobb legyen az életed. Na, hogy döntesz: elfogadod a segítséget?

Amiről itt most beszélek, elengedhetetlen, ha sikerre szeretnél vinni valamit. Mindegy, hogy miről van szó. Lehet ez a céged sikere, a kapcsolatod harmóniája. De beszélhetünk a sporteredményeidről is, vagy arról, mennyi pénzt viszel haza. Ha odafigyelsz erre, akkor garantáltan jobban fogod érezni magad a bőrödben, többet fogsz mosolyogni, de még az elismerések és a gratulációk is (szinte) mindennapossá válnak.

Nagy meglepetést nem fogok okozni neked azzal, hogy elárulom, mi is ez a – mágikusnak ugyan nem mondható – valami. Ez viszont tuti, hogy segíteni fog jobbá tenni az életed. Még jobbá!
Sokan… bizony, elég sokan – megfigyeléseim szerint tízből 8-9 ember – NEM foglalkozik vele kellő alapossággal, nem figyel rá, nem törődik vele rendszeresen.

És tudod, mi lehet ennek a következménye?

• A sikeres vállalkozói ötletnek csak a töredéke valósul meg.
• A munkahely, ahová – akár vezetőként, akár bármilyen szintű alkalmazottként – bejársz, nem szívesen látogatott hellyé válik – és nemcsak számodra.
• Az pénz, amit megkeresel, meg sem közelíti azt, amennyi havonta a számládra érkezhetne.
• A kapcsolatod, mindegy az, hogy házasságban élsz, vagy sem, nem nyújtja azt az örömöt, amit egyébként jelenthetne, és inkább az otthoni – kisebb vagy nagyobb – háborúk színterévé válik.
• Ha maratonra, félmaratonra, vagy bármilyen más sportágban, bármilyen versenyre készülsz, vagy csak óriási nehézségek árán éred el azt a célt (lehet ez pl. egy időeredmény), ami számodra fontos, vagy – és sajnos ez a gyakoribb – el sem éred.
• Az egészséged csorbul, vagy akár romokban is heverhet – ha huzamosan így élsz.
• Vagy pénzed nem lesz, vagy szabadidőd, vagy ami még rosszabb: egyik sem.
• Az a hely, ahol élsz, bár otthonodnak szeretnéd mondani, legkevésbé sem szeretsz majd odajárni, ott lenni.

Mi tehát ez a valami?

Mi az, amit ha hanyagolsz, ha nem figyelsz oda rá, akkor mély zuhanásba kezd az életed, ugyanakkor, ha törődsz vele, akkor az életed minden területén javulást fogsz tapasztalni? Mi lehet ez?

Oké, oké, nem húzom tovább… Tá-dááám: ez az összhang.

– Összhang??? – kérdezheted, teljesen jogosan.

IGEN, az összhang az, amire – rendszeresen – az emberek elenyésző kisebbsége figyel. Pedig az összhang az, ami egy olyan összetevő, ami megadja mindazt számodra, amit szeretnél.

De mi is ez az összhang, miben, hol kell ezt keresni? Keresni kell, vagy megteremteni?

Ha vállalkozást vagy más csapatot irányítasz, akkor az összhang elengedhetetlen közted, a te személyes célod és a cég/csapat célja közt. De vezetőként neked oda kell figyelned az általad vezetett emberek közötti összhangra is – beleértve saját magadat is, hiszen te is a csapat része vagy. Ez a te felelősséged.

Ha kapcsolatban élsz, vagy ha szeretnéd, hogy legyen, de nem akármilyen, hanem olyan igazán remek, szenvedélyes, őszinte, vidám, ahol a mosoly is mindennapos, akkor az összhang nem hiányozhat. Mondhatom ezt úgy is: összhangban kell élnetek egymással.

Ha versenyekre készülsz, és ha netán még edződ is van, aki segíti fejlődésedet, akkor az összhang itt is kiemelten fontos. Közted és az edződ között. Na és a célodat is összhangba kell hozni a szükséges edzésmunkával. Az edzést a családi és üzleti életeddel, mindennapos tevékenységeiddel.

4 terület

Összhangot az alábbi 4 területen mindenképp érdemes megteremtened, különben az életedben csak részharmónia fog megjelenni, ami pedig egy óriási nagy önámítás. Hazugság is – ha úgy tetszik.

• pénz, jövedelem, anyagiak
• egészség és energia
• emberi kapcsolatok
• szabadidő, hobbi, kikapcsolódás

Ha van pénzed, kellő mennyiség, vagy még annál is több, mert ezen a területen sikerült összhangot teremtened, DE nincs elegendő szabadidőd, vagy nincsenek bizalmi kapcsolataid, vagy az egészséged a padlón, akkor – a teljes képet szemlélve – az életedből bizony hiányzik az összhang.

Egy példa

Szeretnék mutatni neked egy nagyon jó videót, ahol látványosan is a felszínre – pontosabban a színpadra – kerül az összhang, és az, hogy ez mit tud eredményezni.

Jó szórakozást kívánok hozzá, és majd ne felejts el a videó alatti rövid gondolatnál elidőzni!

Zárásként

Ha szeretnéd, hogy az összhang a te életedben is megjelenjen, és ne csak időszakosan, néha-néha, hanem rendszeresen, és a számodra fontos területek mindegyikén, akkor kérlek, írd meg a neved, e-mail címed, és megkapod az „Összhang Megteremtése” c. anyagot, aminek segítségével, eltűnik az életedből a káosz, jobban átlátod majd, hogy mi okozza a zűrzavart, és megtudod, hogy életed egyes részletei, miért olyan kínzóak.
Kapsz arra is választ, hogy mindezen miképp kerekedhetsz felül.

Tehát, ha az összhangot nem csak hírből szeretnéd ismerni, hanem rendszeresen szeretnéd megtapasztalni, akkor töltsd ki az alábbi két mezőt!

A sport az aktivitás öröméért olyan népszerű. Amikor mozogsz, amikor aktív vagy, sokszor megszűnik minden más, nem számít semmilyen gond, baj, probléma. Csak te vagy, teljesen elmerülve abba, amit épp csinálsz. A futást legalábbis én így élem meg. Persze az öröm mellett időnként komoly kihívásokat is tartogat számomra, és végső soron egy kiváló önismereti tréningre is elcsábít.

Na de…

itt van egy verseny, a Borvidék Félmaraton, ami jelentősen megváltoztatta az elkényelmesedett életemet. Nem az idei. Nem, egy évvel ezelőtt, a negyedik szekszárdi versenyen 134. helyen értem célba, ami persze önmagában nem tragédia. Sőt! Sokan örülnének ilyen eredménynek, és az idő, ami alatt teljesítettem a több, mint 23 km-es távot (2 óra 9 perc 55 mp), szintén nem szégyenletes.

Nagyon nem az.

Összetör az álmod… ha nem teszel érte

Engem viszont sokkolt ez a verseny. Annyira, hogy feltettem magamnak a kérdést: kergessem-e még azt a gyermeteg álmot, hogy egyszer még megdöntöm a félmaratoni egyéni csúcsomat (1:17:42)? Kergessem, vagy mondjak le róla? Végleg? Hiszen, ha nem edzek, ha nem készülök a versenyekre, ha nem teszem meg nap, mint nap azokat a szükséges lépéseket, amik ezen cél eléréséhez kellenek, akkor tulajdonképp csak önmagamat szívatom, és alattomosan rombolom önbizalmamat is (úgy, hogy nem is tudok róla, észrevétlenül)… mert hát ilyen a vágyálmok tulajdonsága, melyekért nem teszünk semmit, csak vágyunk rá. Sóvárogva. Csendben összeroppantanak.

Ezért inkább jobb feladni, letenni róla, és keresni olyan célt, amit viszont komolyan vesz az ember. Vagy…

vissza is lehet térni az eredeti célhoz, és lehet azt is komolyan venni. Meg kell hozni egy döntést, majd fel kell tűrni az ingujjat, és el kell kezdeni lapátolni. Egyszerűen ki kell menni a terepre.

Én e második mellett tettem le a voksomat, és elindultam azon az úton, amire sokan azt mondták, vagy ha nem is mondták, de látni lehetett rajtuk, hogy ezt gondolják: nem fog menni. Túl a harmincon nem igazán lehet olyan erőnlétre szert tenni, meg olyan gyorsaságra, állóképességre, mint amilyen 18-20 évesen volt az ember.

Én mégis úgy döntöttem, hogy újra megközelítem az 1:20-at félmaratonon, sőt, bemegyek 1 óra 17 alá is. Erre adtam magamnak 2 évet, vagyis a célom az, hogy 2015. szeptemberében, vagy addig bármikor beállítsam az egyéni csúcsomat, de úgy, hogy legrosszabb esetben is 1 óra 16 perc 59 mp legyen az időm. Vagy ennél jobb.

A főnix felröppen

Hamvaimból kellett összekaparnom magam. A 2013-as Borvidék Félmaratonra felkészülés nélkül mentem. Hónapokig nem futottam semmit sem. Csak a verseny hetében kocogtam pár km-t. Gondoltam, hogy emlékezetből is tudom teljesíteni, hiszen korábban nagyon ment nekem a futás. Na igen, egy darabig ment a versenyen is, de végül olyan tapasztalattal lettem gazdagabb, amire nem számítottam.

A verseny előtt 1-2 nappal még azon gondolkodtam, hogy elutazzam-e Szekszárdra, vagy ne. Menjek, vagy maradjak? Tudtam, hogy nem készültem rá. Be is fizettem már hónapokkal korábban a nevezési díjat, de ez még nem lett volna ok arra, hogy ténylegesen menjek. Mégis elindultam Szekszárd felé. Akkor még nem is sejtettem, hogy ez a momentum, illetve az, ami ezután ért, milyen mértékben változtatja meg az életemet.

Mert hát megváltoztatta.

Összeroppantott a hegy

Eldördült a startpisztoly (vagy csak visszaszámolás volt?) és már futottunk is. Jól ment. Lobogtam. A verseny első harmadában az első 30-ben lehettem. Tényleg jól éreztem magam. Az órán persze láttam, hogy picit gyors a tempó, de ettől függetlenül elkapott a verseny szele, és ettől a mámortól szárnyat kapva haladtam. De aztán jött a hegy. Sok is volt, meredek is, és egyszerűen elfogytam. Elfogyott belőlem az erő. Amikor már percek óta csak felfelé vánszorogtam (mert hát a tempó akkor már nagyon gyér volt), elkezdett az motoszkálni bennem, hogy megállok sétálni.

De hát én ilyet versenyen még nem csináltam sosem! – mondtam magamnak, és mentem tovább. De csak lassult, az amúgy sem gyors tempóm, és egyszer csak megálltam, és elkezdtem sétálni. Gyorsabban haladtam, mint a mellettem lévők, és jóval tempósabban, mint ha folytattam volna a „futást”. Ez volt az első sokk.

Aztán amikor jött a lejtő, meg egy pici sík rész is, összeszedtem magam, és próbáltam újra felvenni a versenytempót. De újra egy emelkedős rész következett. Ismét hadakoztam magammal (belül), hogy séta, vagy futás. Séta mellett döntöttem, mert gyorsabban haladtam. Ez szinte teljesen összeroppantott.

Úton felfelé

A kép a 2014-es Borvidék Félmaraton 17. és 18. km-e között készült, nemsokkal az utolsó előzés előtt.

A verseny után eltelt pár nap, mire megemésztettem a történteket. Komolyabban vettem a célomat, magát a futást, a sportot, a versenyekre való felkészülést. Pár hónappal később hoztam egy másik döntést is: áttértem a természetközeli futóstílusra, beszereztem egy inov-8 cipőt (jelósúznak becézem, mert hogy citromsárga), és abban már szeptemberben futottam a BB24-en (erről itt olvashatsz bővebben), ahol jelentős előrelépést tapasztaltam, és egyre közelebb kerültem a félmaratoni célhoz.

Akkor, már a BB24-en verseny után azt terveztem, hogy még 2013-ban megkísérelek 1 óra 20 percen belül futni. Erre a BBU, azaz a Bécs-Budapest Ultramaraton zárónapi félmaratonját szemeltem ki. Készültem is rá bőszen, aztán jött egy felkérés.

Segítettem, nyertem, de nem jött össze

Kaptam egy üzenetet a facebookon egyik ismerősömtől, hogy kellene segíteni egy srácnak, aki 3:20-as maratont szeretne futni. Megkérdezte, hogy bevállalom-e? Mondtam, hogy

„Nem terveztem, hogy elindulok, de szívesen segítek, és a 3:20 még megy is.”

Aztán a verseny napján találkoztam Dáviddal, aki azt mondta, hogy ez a második maratonja, és szeretne jobbat futni az előzőnél, de egy plusz feladat is vár rá: bevállalta, hogy csapatban is teljesítik a maratont, aminek ő az első tagja, és hogy az első 10-11 km-t emiatt gyorsabban szeretné futni. Ez a rész sikerült is. Jól mozogtunk mindketten, a tempó 4:10 körül volt, de még féltávnál is 4:24-es volt a részidőnk.

Megjegyzés: A teljes távon 4:44-es átlag is elegendő a 3 óra 20-as maratonhoz.

Dávid nem frissített megfelelően, és a kezdeti gyors(abb) tempó miatt is a végére eléggé felemésztette energia raktárait, így 3 óra 30 lett a maratoni ideje. Picit elkenődött, de hamar felállt belőle. Ami viszont engem illet, a 10 nappal későbbi versenyen azért még éreztem a maratoni futást, így a tervezett 1 óra 20 percen belüli félmaraton ugyan elmaradt, de így is sikerült 1:21:09 alatt teljesítenem a versenyt, ami akkor a hatodik helyhez volt elegendő.

Út a következő megmérettetésig

Hosszabb szünet után az 5. Borvidék Félmaraton következett. A szünet persze most már csak a versenyekre igaz. Az edzésmunka most megvolt. Tavaly ősszel kerültem kapcsolatba a Sportlaborral (volt CSC Kerékpáros- és Futólabor), annak vezetőjével, Fülöp Tiborral, és tőle megtudtam, hogy már Magyarországon is van teljesítménydiagnosztikai felmérés, amivel a sportoló jelen állapotát lehet felmérni, és ehhez lehet személyre szabott – céljaihoz, adottságaihoz, aktuális fiziológiai paramétereihez passzoló – edzéstervet készíteni. Ekkor kezdtem el komolyabban venni a pulzus kontroll alapú edzéseket.

Részt vettem egy diagnosztikai vizsgálaton is (ez futóknak szánt lépcsőteszt), mely során megkaptam saját pulzuszónáimat, hogy mely edzéstípusokat, milyen pulzustartományokban érdemes teljesítenem a kívánt eredmény eléréséhez. Kezdetben borzasztó volt számomra, hogy az ún. LDL (regeneráló, állóképesség fejlesztő, zsírégető) futásnál 132-es pulzus lehetett a maximum, de inkább alatta, ehhez viszont akkor nekem 6:30 és 7:00 közötti tempóban kellett futnom. Ez számomra szinte kínszenvedés volt. Míg korábban, ha elmentem futni 8 km-t, legrosszabb esetben is 38-40 perc múlva végeztem. Ezzel a módszerrel pedig 52-56 perc alatt tudtam csak teljesíteni ugyanezt a távot.

Már szóltam is az edzőmnek, meg a Sportlabor szakmai igazgatójának, hogy ez így szerintem nem oké, ez túl lassú. Azt a választ (és megerősítést) kaptam, hogy csak csináljam, jó lesz, és gyorsulni fogok. Nem igazán hittem, de csináltam, és… kérem szépen: ma már 5 perces tempóval is megy az LDL futás. ;-) Vagyis gyorsabb tempónál is meg tudom tartani az alacsonyabb pulzust.

Ehhez persze kellett a következetes, tervezett edzésmunka, kiegészítve a pulzus- és tempókontrollal. Na és maga a végrehajtás! Mert hát hiábavaló a legprofibb vizsgálat, a legprecízebb edzésterv, a legmodernebb eszköz, ha hiányzik a végrehajtás. Végrehajtott edzésmunka nélkül nem jönnek az eredmények. Mivel nem profiként futok, azaz sportolóként nem futásból élek, a mindennapi tevékenység mellé kell beiktatni a futásokat. Ez nem mindig megy könnyen. De megoldható.

Verseny előtti utolsó simítások

Május 1-je munkaszüneti nap, így már előtte szerdán elutaztunk Szekszárdra. Szállással nem volt probléma, édesanyám, öcsém és nagymamám ott élnek, így a kajával sem kellett szöszölni. Megszokott, jó ízek vártak. Megérkezés napján még elmentem futni. Alapos bemelegítés után a pályán futottam 500 és 200 métereket. Talán az első vagy a második 500-nál jártam, amikor elkezdett csöpögni az eső. Nem volt zavaró, így folytattam az edzést. Aztán arra lettem figyelmes, hogy apró jégdarabok hullanak az égből. De mivel ez sem zavart, nem álltam meg. Majd nem sokkal később, már annyira vizes voltam, hogy tulajdonképp akkor sem lehettem volna vizesebb, ha elmerülök egy kád vízben, ezért befejeztem a tervezett edzést. Aztán jöhetett a jól megérdemelt forró zuhany.

Arra mindenképp jó volt ez az edzés, hogy felkészüljek a szombati felhőszakadásra. Mert hogy a verseny idejére ezt jósolták. Erre felkészültem. De szerencsére a zuhé elmaradt.

A verseny

Ahogyan szinte minden versenyen, beálltam előre. Most ugyan nem az első sorba álltam, de tudtam is, hogy nagyon visszafogottan fogom kezdeni az elején, aztán majd vagy tartom a tempót, vagy ha még marad erőm, gyorsítok is. De mivel Szigethalom (ahol edzek, készülök) teljesen sík vidék, nem tudtam mennyire fognak megszívatni a verseny igencsak kemény dombjai.

Szintkülönbségek és tempóadatok az órámból (narancs: tempó, fehér: szintkülönbség)

Az elején azt éreztem, hogy a 3:50 és 4:00 közötti tempó megfelelő. Ennél gyorsabbat nem szerettem volna. Egyik volt edzőtársam (aki jelenleg is még Szekszárdon él és edz) hívott, hogy tartsak vele, de pár méteres hátrányban voltam, mert gyorsnak ítéltem a tempóját. Viszont amikor a harmadik km-nél megérkeztünk az első emelkedős szakaszhoz, tudtam tartani a tempómat annyira, hogy nemcsak utolértem az előttem lévő 5-6 fős bolyt, hanem a hegy tetejéig el is mentem mellettük. Mivel ekkor még csak öt km-en voltunk túl, még mindig nem akartam ellőni a puskaport, és nem is kívántam fokozni a tempót, csak tartani a lépést.

Aztán az első csúcs után pár méterrel bekiabált az egyik szurkoló, hogy 11. Nem értettem pontosan, ezért visszakérdeztem, hogy mit mondott:

„Tizenegyedik vagy.”

Klopfer Csaba a hátsó, fekete sapkás, sárga cipős futó

Hűűű!
Akkor átvillant az agyamon, hogy az első húszban szeretnék végezni, és ha most a 11. helyen vagyok, akkor itt esélyem van az első tízbe is beférkőzni. Ezért lefelé rá is futottam egy 3 fős bolyra. Majd az első kör (visszafutottunk a célba, ahonnan egy másik, nagyobb körre indultunk tovább) végénél már stabilan tartottam a helyem a 10-ben.

A tavalyi emelkedős – főleg a Csacskán és a Porkolábnál – komoly sétálások emlékével érkeztem az ismerős szakaszhoz. Viszont a séta elmaradt. Az órámra időnként vetettem egy-egy pillantást, és láttam, hogy az aktuális tempóm is rendben van, és az átlag is 4:10 körül lehetett. Ez pedig pont az, amit látni szerettem volna. (Az óra tökéletes kontroll és remek társ volt a versenyen.)

Az idő remek volt, bár egy picit párásabb, mint ami az ideális, a hőmérséklet pedig 17 C fok körül lehetett. A várt felhőszakadáshoz képest – meg amúgy is – kifejezetten jó futó idővolt. Csupán a 16. km környékén kezdett el esni, de az sem volt zavaró. Azokon a szakaszokon, ahol nem aszfalton, és nem betonon futottunk, ott sem volt sáros, vagy csúszós. Jobb volt. Sokkal jobb, mint amire egy nappal korábban számítani lehetett.

Érdekes élmény

A valamivel a 17. km után megpillantottam valaki, aki ott futott előttem. Nagyon meglepődtem. A tavalyi verseny nyertese, ifj. Czencz Péter, akit végül a tizenhetedik és a tizennyolcadik km között, az emelkedőn értem utol. Érdekes élmény volt, mert ő volt az egyik favorit, a verseny egyik esélyese. Én pedig őt értem utol. Innentől kezdve már csak végig kellett futnom a távot. Előttem is nagy üres tér, mögöttem is egyre nőtt a távolság. Ez volt az idei versenyen az utolsó előzésem. Itt jöttem fel a hetedik helyre, melyet a végéig tartottam is, és itt szereztem meg a korosztályos bronzérmet. (Persze ezt akkor még nem tudtam.)

Válj jobbá 39 nap alatt!

A pólóm mellkasán és a hátán is szerepelt egy logó, és egy felirat: 39 nap. Ez a 39nap.hu weblap logója, ami kifejezetten azért jött létre, hogy segítsen a futóknak jobbá válni, jobb eredményeket elérni.

Nem jönnek, vagy nem úgy jönnek az eredmények, ahogyan szeretnéd? Érzed, hogy még több van benned, és szeretnéd ezt kihozni? Szeretnél jobb időeredményt, jobb helyezést elérni?

Bármi is legyen egy ember célja, garantáltan nem fog sikerülni, ha nem tesz érte semmit. A puszta álmodozás nagyon kevés. (Ahogyan ezt korábban itt is írtam.) A „39 nap” egy csinálós program. A segítséget megkapod, hogy sikerüljön neked is, de helyetted senki más nem teheti meg azt, ami a te dogod.

A te célodat csak te tudod megvalósítani. Ha ez nincs ellenedre, nézd meg ezt: 39nap.hu

Összegzés

Az 5. Borvidék Félmaratonon 1 óra 39 perc 47 mp-es idővel az abszolút hetedik, korosztályban pedig a harmadik helyen érkeztem a célba egy igen kemény pályán, remek, futáshoz (majdnem) ideális időjárási körülmények között. Cseppet sem volt könnyű. Sem a verseny, sem az idáig vezető út. Egy biztos: a tavalyi eredményemhez képest egy év alatt 127 helyet lépte előre a ranglistán, de ezt jövőre nem tudom megismételni. :-) Cél: abszolút eredménnyel is dobogóra kerülni.

De ami ennél is fontosabb: ez a verseny számomra egy állomás volt az idei szezonban. Két fő verseny áll még előttem, meg pár felkészítő megmérettetés. Az egyik az ex-Nike, az idei évtől Wizz Air Budapest Félmaraton és a Spar Budapest Maraton. Mindkettő versenyre egyéni csúcs a betervezett. Hogy összejön-e, ez az előttem álló 4-5 hónap munkájától függ.

Ha szeretnéd nyomon követni felkészülésemet, munkámat, akkor kövesd a blogot, vagy kövess  a facebookon, twitteren! Ha pedig szeretnél te is felkészülni az előtted álló versenyekre, akkor vagy látogass el a Sportlabor oldalára, vagy csatlakozz a „39 nap” programhoz ITT!

[fblike]

Mai inspiráció futóknak: I LOVE RUNNING  – Valentin napon se feledkezz meg a szerelmedről! :-)

Ha még több inspirációt szeretnél kapni, kövess minket itt: Running Time Hungary

Itt van egy mindössze 1 perces videó, ami sokkoló (és persze egy picit túlzó) módon bemutatja ezt a hatást.

Mennyivel nagyszerűbb lenne, ha a videós példákkal ellentétben, inkább olyan mintákat tanulna egy a gyermekünk, ami hasznára válhat. Nem mindegy, hogy agressziót, vagy depressziót lát, vagy épp lelkesedést, és azt, hogy a szülők tisztelettel beszélnek másokkal, egymással. Vagy ha épp a tévé bambulása helyett sportolni megy anya és apa, vajon előnyére válhat-e ez a felnövekvő generációnak?

Egy rövid példát találsz erre ITT.

Aztán, ahogy telnek az évek, szülői figyelmesség vagy figyelmetlenség eredményeként több-kevesebb titkot gyűjtünk, rejtünk el. Legbelül. Ennek nagy része olyan titok, amit rejtve szeretnénk tartani, hogy még véletlenül se tudjon róla senki sem. A leplezésünk egyik legmélyebb bugyrában bizonytalanságunk, kicsinységünk lapul, vagyis nevezhetjük ezt önbizalomhiánynak is. Nem vagyunk túl jól önmagunkkal, nem tartjuk sokra magunkat, és nagyon sok mindenre képesek vagyunk annak érdekében, hogy ez tényleg sose derüljön ki.

Az emberek hajlandóak túlharsogón viselkedni, keményen tárgyalni, megfélemlíteni, uralkodni mások felett, kérkedni vélt hatalmukkal, pénzükkel. Sokszor láthatunk olyan embereket, akikről bizony a legtöbben azt mondanánk, hogy „neki aztán van önbizalma”, mert hangos, dumagép, nyomulós és szinte mindig ő van a közép pontban.

Sajnos legtöbb esetben épp az ellenkezője igaz: a túlzó önbizalom leple alatt egy esendő ember rejtőzik. Védőburokként öltenek magukra álarcokat és különféle mesterkélt szerepeket.

A rejtőzködés persze nem is igazán rejt el. Mert itt van pl. „…a pontosság, ami sokat elárul az emberek önbecsüléséről. Mindannyian tudjuk, hogy azok a gyerekek, akik játékból teszik tönkre mások tulajdonát, akik drogokkal ártanak saját maguknak, akik nem biztonságos testi kapcsolatra lépnek bárkivel, és más módon is ártanak maguknak, részben azt is mutatják, mennyire nincs önbecsülésük. Nem érzik, hogy ők maguk fontosak, ezért senki és semmi nem fontos számukra. Hasonlóképp, akik nem tartják be megbeszéléseik időpontjait, azt fejezik ki, hogy te nem vagy fontos és az időd sem az, és akaratuk ellenére azt is üzenik, hogy saját idejük sem fontos.”

„Vannak olyan emberek, akik azért késnek, hogy fontosnak tűnjenek.”

Ez azért elég kemény álarc, nem?

Az ilyen emberek „…azt kívánják közölni: ‘Megvárathatlak, mert fontosabb vagyok, mint te.’ Aki azonban tud a sorok közt olvasni, ezt is megérti, hogy a késés azt is jelenti: ‘Nem túl nagy az önbecsülésem, ezért kétségbeesetten próbálom elhitetni másokkal, hogy nagy szám vagyok, úgy, hogy következmények nélkül lopom az idejüket.’ „

Tehát a cselekedeteink, még a legnagyobb igyekezetünk ellenére is képesek leleplezni féltett titkainkat.

Nem véletlen az sem, hogy a Bibliában olvashatsz ilyen gondolatokat: legyetek olyanok, mint a gyermekek, mert övék lesz a mennyek országa. Nem szó szerint  idéztem, de a lényeg benne van, vagyis legyél tiszta, ne őrizgess féltett titkokat. Két oka is van ennek:

1. Előbb vagy utóbb kiderül mindaz, amit rejtegetsz. És ha mégsem, akkor is
2. rengeteg energiádat emészti fel, ezzel jelentős mértékű – felesleges – stresszt okozva neked, na és általad a környezetednek is. Ráadásul ez a „látszat-fenntartás” elvonja a figyelmedet az igazán fontos dolgokról, céljaidról. Nem arra haladsz, amerre igazán szeretnél. Megrekedsz, és nem tudsz kiteljesedni, képességeid maradnak kihasználatlanul.

Mit tegyél hát?

Első lépésként nézd át életed: mit tettél eddig, mit demonstráltál eddigi cselekedeteiddel, milyennek akartad eddig láttatni magad, és ehhez képest Te milyennek tartod önmagad?

Nézd meg, van-e különbség a kettő között. Ha eddig eljutsz, óriási lépést tettél egy sikeresebb, boldogabb és gazdagabb élet felé. Tedd meg hát! Önmagadért és szeretteidért.

Aztán majd hamarosan innen folytatjuk…

—–
Idézetek Dan S. Kennedy-től származnak.