Kultúra

Ötvenhatodik védőbeszéd

Wed, 09 Jan 2013 22:55:52 +0000

Kandi, mint aki elfelejti a színt,
nem vakul meg, csak elfelejti, nézi,
és nem jut eszébe az almáról, hogy piros,
a pirosról, hogy alma – a pirosról
nem jut eszébe semmi. Vizsgálhatatlan,
mire jut így. Zavarhatná, hogy
öregszik. Mondjuk, legyen a színvesztés
az öregség. Legyen, hogy reggel kinyílt
a szeme, fényhívó napja lett, legyen, hogy
megtelt délre csurig, délutánra
kicsordult a fölöslege. Legyen, hogy
estére elszivárog, amit még egyáltalán
el lehetne mesélni. Ne legyen Kandinak
nehéz a föld, ha egyáltalán
megtanul élni.

Adél és fia

Wed, 09 Jan 2013 22:53:18 +0000

Volt egyszer egy csodaszép fiatal nő. Nevezzük Adélnak.

tovább

Versek

Wed, 09 Jan 2013 22:51:09 +0000

Bűvölő

Tündér arkangyal elementál
ők a holt űr s az eleven táj
ők hívnak ha a szerelem vár
bűvölnek nyelven túli hanggal
elementál tündér arkangyal
arkangyal elementál tündér
nemlétük is több életünknél

Elixír

Minden pillanat megteremti
minden alkalom felkínálja
örömre tanít és szeretni
a szerelem alkímiája

általa lesz az álom élet
emberarany az emberólom
a szétrebbenő denevérek
között a nap sugárzó sólyom

tovább

Mint a kondenzcsík

Wed, 09 Jan 2013 22:49:44 +0000

Kemény István: A királynál című kötetéről

Kemény István új kötetét az utóbbi évek egyik legszebb könyvborítója ékíti. Albrecht Altdorfer festménye látható a fedélen, a Nagy Sándor csatája. A kép 1529-ben keletkezett, három évvel a mohácsi vész után, de ez itt most nem fontos (vagy legalábbis nem itt fontos). A mindössze másfél négyzetméteres kép az i. e. 333-ban lejátszódott isszoszi csatát ábrázolja, amikor is a makedón király megsemmisítő csapást mért Dareioszra, és ami után beköszöntött a hellenizmus korszaka1.

tovább

Reviczky Gyula életrajzához

Mon, 10 Dec 2012 22:21:40 +0000

Prém Józsefhez írott két levele

tovább

Ötpercesek

Mon, 10 Dec 2012 22:18:00 +0000

Az új műsorvezetőnő

Rögtön elsőre rokonszenvesnek tűnt az új műsorvezetőnő. A régit is kedveltem, csupán a fontos ügyekben hazudott, akkor is alig megfoghatóan, finoman csúsztatva. Hogy miért váltották le, nem tudom, de hát új garnitúra, új seprő.

Ez a mostani azonban már a külsejével is elüt a megszokottól, talán ázsiai származású lehet. Természetellenesen nagy, húzott szemével, cseresznyét formáló ajkaival, kis, lapos orrával, háromszögletű arcával, magas, erőteljesen domborodó tar koponyájával úgy fest, mint a fantasztikus filmek idegen lényei, akik csak véletlenül keveredtek a világunkba. Mégis, bizalmat kelt bennem, amint a képernyőről egyenesen rám szegezi tekintetét.

tovább

A kétezerkilences nyár

Mon, 10 Dec 2012 22:11:46 +0000

tovább

Feljegyzések készülnek VII.

Mon, 10 Dec 2012 22:09:05 +0000

tovább

Az ékesszólásról

Mon, 10 Dec 2012 22:05:02 +0000

(Két verstétel)

tovább

Versek

Mon, 10 Dec 2012 22:01:37 +0000

tovább

A lehetetlen emlékezés dimenziói

Mon, 10 Dec 2012 22:00:06 +0000

Nagyon sok mindenkihez hasonlóan, Szűcs Teri is Adorno minden mértéken túl elhíresült mondatától indul el; de nagyon sok mindenkitől eltérően, ő azt is tudja, mit nem jelent végképp ez a mondat (mert hiszen józan ésszel nem kívánhatta és még kevésbé gondolhatta egy percig is Adorno, hogy többé senki ne írjon verset, illetve hogy aki a mondatát olvassa, rémülten hagyja abba a versírást (jelzem, Yves Bonnefoy, az újabbkori francia líra egyik nagyja például éppen ezzel a diktummal szemben írta meg az első kötetét), tehát azt is tudja, hogy valójában mit jelent: azt, hogy Auschwitz után lírai alkotás csak akkor nem „barbár”, ha számon tartja a teljes korábbi világ (lírai) ihletének érvényvesztését.

tovább

Kivágatok

Mon, 10 Dec 2012 21:58:52 +0000

Amikor annak idején recenziót közöltem Szvoren Edina első kötetéről, a Perturól, ezekkel a szavakkal zártam az írásomat: „Vigasz nélküli zártság, ugyanakkor megejtő sokszínűség ennek a zártságnak a különféle megjelenítéseiben. Innen indul hát napjaink talán legígéretesebb magyar novellistájának a pályája.” Az új kötet, a Nincs, és ne is legyen legfőbb kérdése számomra az volt, hogy vajon merre vezetnek utak a bemutatkozó gyűjtemény novelláiból, amelyeknek a hősei voltaképpen foglyok: a zárt, lényegi változásra és érdemi kommunikációra alkalmatlan viszonyok foglyai.

tovább

„Átmeneti rendek”

Mon, 10 Dec 2012 21:57:35 +0000

Závada Péter kötetét elsőkötetes líraként kell olvasnunk. Akkor is, ha valószínűleg százalékosan alacsony azok száma, akik úgy veszik kézbe, hogy nem tudják, kit is köszönthetnek a debütáló ifjúban.

Hipotézisként azonban tegyük fel, hogy igen, létezhetnek olyan olvasók is, akik simán, csak érdeklődésből nyúlnak az új verseskötet után, és nincs kulturális áthallásuk korosztályos, alteros, romkocsmás underground világok felé. És azt sem tudhatják mindnyájan teljes biztonsággal, hogy mi a rap, mi az a hadarva és ritmikusan beszélt dallamtalan dal, ami az utcáról, a street artból kúszott Závada Péter lírája felé, amiként a tánc a színpadokra, a gördeszka a sportokba vagy a graffiti a galériákba.

tovább

Végre ölt, avagy Balter Gyula mosolya

Sun, 28 Oct 2012 21:21:34 +0000

Nádas Péter 70. születésnapjára

Az Egy bőven termő barackfa a Párhuzamos történetek utolsó előtti fejezete. Tartalmi összefoglaló: 1961-et írunk. Balter Gyula harminc év börtönőri szolgálat után nyugalomba vonul a váci börtönből, odahagyja gyűlölt feleségét és fölnőtt fiát, átkel a Dunán, és elvonul tótfalusi kis telkére, ahol már korábban összeeszkábált magának egy kalyibát. Békében él, gazdálkodik, a faluval nem tart kapcsolatot. A történet másik szála a falu református lelkészével, Varróval, és unokájával, Dáviddal foglalkozik, akinek az apját a megtorlás során eltüntették. A harmadik szál egy névtelen elmegyógyintézeti szökevény, egy huszonöt éves néma fiú kódorgását írja le. Az elbeszélés végkifejletében Balter Gyula tévedésből megöli a félkegyelműt, akit a fiának vélt, feladja magát a váci börtönben, Varró és kiskamasz unokája pedig egy éjszaka közelebb kerülnek egymáshoz.

tovább

Már elment a Mesijás?

Sun, 28 Oct 2012 21:20:10 +0000

Nádas Péter 70. születésnapjára

A kicsit mindig rám hagyják. Nekem kell ringatni. Mi úgy mondjuk: rőszölni. Hintáztatom a bölcsőjében. Szeretném abbahagyni, de félek. Ha abbahagyom, ki fogok kapni. Közben meg sír. Mindig sír. Bömböl. Vörös a feje, és ordít. Nincs foga. Csupa ránc az arca. Lila a feje az erőlködéstől. Egészen olyan, mint a puccos egereké. Undorodom tőlük. Az egérfészkek leggyakrabban a széna alól kerülnek elő. A kisegereket villával szoktam átszúrni, és kiviszem a ganédombra. Teszek rájuk egy villa szart. Az a temetésük. A verébfészekből kihullt fiókákkal is ezt szoktuk csinálni. A puccos verebekkel. Mind lila és vékonyka. Látszanak a bőr alatt az erek. Az eresz alól potyognak ki. Nagy a fejük, hatalmas kék golyó a szemük. Még nem tudják kinyitni. Vaksik.

tovább

Kultúra

Ötvenhatodik védőbeszéd

Adél és fia

Versek

Mint a kondenz­csík

Reviczky Gyula életrajzához

Ötpercesek

A két­ezer­kilences nyár

Fel­jegy­zések készülnek VII.

Az ékesszólásról

Versek

A lehetetlen emlé­kezés dimenziói

Kivágatok

„Átmeneti rendek”

Végre ölt, avagy Balter Gyula mosolya

Már elment a Mesijás?

Mint a kondenzcsík

A kétezerkilences nyár

Feljegyzések készülnek VII.

A lehetetlen emlékezés dimenziói