The post Gyakran ismételt kérdések appeared first on Becca Prior.
]]>Gondoltam, áldozok egy blogbejegyzést arra, hogy megválaszoljam azokat a kérdéseket, amit szinte naponta megkapok. Hátha másokban is felmerülnek, csak nem merik megkérdezni, vagy annyira nem mozgatja őket a dolog, hogy megkeressenek vele…
1. Miért írsz pornót?
Mert én is szeretem az erotikus irodalmat, és mert nem esik nehezemre. Sok író talán azért fél tőle, mert az emberek a szexjeleneteket kritizálják legjobban. Szerencse, hogy én nem vagyok író, csak hobbifirkász.
2. Miért melegpornót írsz?
Mert belefáradtam a sok, számomra teljesen egyforma, hetero történetbe, és már nem tudok elolvasni egy újabb vámpíros-vérfarkasos; nyomi, szürke lány vs milliomos szépfiú sztorit. Valami mást akartam.
3. Miért nem leszbikusat írsz?
A női karakterek nagyon távol állnak tőlem. A barátnőm azt mondta, A tanítvány legférfiasabb szereplője Teddy, aki amúgy lány. Mint hetero nő, nem is tudnék hitelesen írni két lányról (szexet sem), mert valamiért nem tudom magam beleélni. Lehet, hogy lélekben meleg pasi vagyok, de az sokkal könnyebben megy nekem.
4. Miért nem lehet kapni a könyveidet könyvesboltokban?
Erről is könyvet tudnék írni, ami fröcsögne a mocsoktól, a trágár szavaktól, és valószínűleg háromszor kapnék közben gutaütést. A magyar könyvpiac egy vicc, a monopolhelyzetben lévő könyvesházak territóriuma, ahol senki sem érvényesülhet, akinek nem sikerül beleférnie a dobozba, amit rá akarnak szabni, vagy akinek nincs ismeretsége, amit kihasználhatna. Az olvasói igények senkit nem érdekelnek, a kezdő írók se igazán, és a hazai homofób közeg sem kedvez a dolognak. Talán majd egyszer…
5. Miért nők olvasnak melegpornót?
Mert érdekli őket. A Pornhub felmérése szerint, a női felhasználók között a második legkeresettebb téma a melegpornó (2015-ös adat), és a visszajelzések alapján azt gondolom, a hetero nők közül azok, akik nem magukat akarják beleképzelni a szerencsétlen, huszonévesen is szűz lány szerepébe, szívesen kalandoznak más területekre is. Valamiért mégis mindenki azt emlegeti, hogy az érzelmi szál fogja meg a könyveimben. Nem tudom, mitől működik, de lényeg, hogy nagy hangsúlyt fektetek rá.
6. A pornóolvasástól nem sérülnek a gyerekek?
NEM! Ha valaki veszi a fáradtságot, és kicsit utánaolvas a dolognak, hamar rá fog jönni, hogy semmi sem ártalmas, amit olvas a gyerek – kivéve, ha az öngyilkosság vagy egyéb hasonló dolog érdekli komolyan –, mert a saját agya szelektálja a beérkező információkat, és azokat dolgozza fel belőle, ami az érzelmi fejlődéséhez szükséges. Ha épp az erotika kelti fel az érdeklődését, hagyni kell, sőt, örülni annak, ha olvassa és nem nézi, mert a vizuális ingereket nem tudja megszűrni az agy, és ha sokat néz pornót, akkor a valóság túl szürkének, túl macerásnak és túl selejtesnek fog tűnni. A pornóra végzett önkielégítés pedig sokaknál csökkenti az orgazmus-készséget – fiúknál erekciós problémákat is okozhat. Az olvasott erotikáról azt mondják, inkább segít abban, hogy a saját fantáziánk segítségével könnyebben jussunk el az orgazmusig.
7. Mit szólnak a barátaid, a családod ahhoz, hogy melegpornót írsz?
Bármilyen meglepő, szinte mindenki (aki fontos nekem), elfogadja a dolgot. Persze, nyilván őket is meglepi a dolog, de aki ismer, azt mondja, simán belefér a habitusomba. Könnyen és nyíltan tudok beszélni bármiről, beleértve a szexualitást is, ezért számomra nem olyan nagy dolog, ha le is írom.
8. Nem érzed úgy, hogy már mindent leírtál a témában? Nem okoz nehézséget mindig újszerű szexjelenetet írni?
Ahogy egy jó házasságban, úgy az írásban is szükség van megújulásra, de mivel a történetek szereplői nem ugyanazok – más dolgok mozgatják őket, másképp látják egymást –, így nekem is könnyebb. A pornórendezőknek nehezebb dolguk van. Én bármit elképzelhetek és megírhatok, a lényeg, hogy érzelmi töltete legyen. Persze, erről inkább az olvasóim tudnának érdemben nyilatkozni, de még senki nem reklamált, hogy unná az erotikus részeket.
9. Milyen terveid vannak a jövőben?
Írom A tanítvány harmadik kötetét, és a fejemben már körvonalazódik egy másik könyv is. Nem igazán tervezek előre, ami az írást illeti, mert az életem többi vonatkozásában most nagy kihívások elé nézek. Az írás nekem szerelem, a kikapcsolódás legnemesebb formája, és bármikor szívesen foglalkozom vele. Remélem, az olvasóim kitartanak mellettem, és akkor biztosan lesz elég inspirációm ahhoz, hogy erre áldozzam az éjszakáimat!
The post Gyakran ismételt kérdések appeared first on Becca Prior.
]]>The post Volt egyszer egy könyvfesztivál… 2. rész appeared first on Becca Prior.
]]>Meglepően sok nyitott, pozitív gondolkodású emberrel találkoztunk (akiknek a könyveinket ajánljuk folyamatosan), és jöttek az Olvasóink is szép számmal. Remélem, a találkozások, a beszélgetések bennük is kellemes emlékeket hagytak, mert nekem/nekünk ezek voltak azok a pillanatok, amik megerősítésül szolgáltak, hogy bár nagyon szűk réteg, akik ilyesmit olvasnak, azok mégis értékelik, helyén kezelik a dolgot, és szeretik is.
Volt, aki egyenesen Szlovákiából utazott fel, hogy megvegye a könyveket, amiért soha nem lehetek elég hálás. Én ugyanis csak azért lennék hajlandó ekkora áldozatra, amit valóban nagyon szeretek.
Volt anyuka a lányával, aki elmondta, hogy ő nyitott és elfogadó szülő szeretne lenni, de bevallja őszintén, még nem tudja, mit kezdjen azzal, hogy a 14 éves lányát ilyen dolgok érdeklik. Nos, csak azzal tudtam megnyugtatni, hogy ő, azon kevesek egyike, akinek egyáltalán tudomása van arról, mit olvas a kislány. Manapság, amikor korlátlan mennyiségben nézhetnek vagy olvashatnak pornót a gyerekek, akár a mobiljukon is, hatalmas fegyvertény, ha a szülő felé annyira nyitottak, hogy beszélgetnek ezekről a dolgokról. Mindenkinek csak azt tudom javasolni, ne tiltsa, hanem örüljön, ha a gyerek beavatja, és beszélgessen vele sokat. Én még arra is „vetemednék”, hogy elolvassam, és utána sokkal könnyebb lenne megbeszélni az esetleges kétségeket, a fiatalokban felmerülő gátlásokat, és azt is, miért nem heterót olvas a gyerek?!?! ( A hiedelmekkel ellentétben, a hetero kislányokból ettől nem lesz meleg férfi!!)
Visszatérve a Könyvfesztre, nagyon örültem, hogy ennyi olvasni szerető embert láttam egy helyen, és megbizonyosodtam arról, hogy a nyomtatott könyveknek még nem fellegzett be, hiába cikkeznek erről a nagyokosok.
Láttam két tinédzsert, akik csillogó szemmel álltak, és egymás orra alá tartották a frissen vásárolt kincseket, hogy érezzék az új könyv, semmivel össze nem téveszthető illatát.
És láttam a saját lányomat, ahogy komoly kiállítóból egyetlen perc alatt ment át rajongóba, aki könnyeket ejtett, mikor az egyik kedvenc írója dedikálta a könyvét (amit ott kellett megvenni második példányban, mert a sajátját otthon felejtette…), és utána még órákon át a felhők között érezte magát a személyes találkozás után.
Úgyhogy egy jó tanács a gyakorló szülőknek: Mindegy mit, csak olvasson a gyerek! A vizuális ingerek lehetnek károsak, de az olvasás csak gyógyít. Azt jegyzi meg belőle, ami számára fontos vagy érdekes, elrepíti egy másik világba, és lehetőséget ad neki, hogy kicsit elmeneküljön a saját problémái elől. Ha erotikus tartalom érdekli, akkor pedig itt az ideje, hogy a szülő egy forró kakaó mellett, mosolyogva beszélgessen vele ezekről a dolgokról.
The post Volt egyszer egy könyvfesztivál… 2. rész appeared first on Becca Prior.
]]>The post Volt egyszer egy Könyvfesztivál… 1. rész appeared first on Becca Prior.
]]>Őrült napok következtek. Mindenki javított éjszakába menően, egész hétvégén, a tördelőnk és a képszerkesztőnk szerintem nem is aludt, hogy hétfőn reggel azzal sokkolhassuk a nyomdát, hogy következő csütörtökre készen kellene lennie a két könyvnek.
A Korrekt nyomdának azonban nincs lehetetlen (ez itt a reklám helye!!). Ugyan, A tanítvány kettő utánnyomása csak csütörtök reggelre lett kész, de a fesztivál csak délben nyitott, úgyhogy az utolsó pillanatban még kiért a szállítmány.
És ott voltunk!!!
Életünk első Könyvfesztiválja, a standunk, a rengeteg könyv, a nagy lelkesedés. Villámgyorsan kipakoltunk, rendezgettük a polcokat, és épp azt szerettük volna kiírni a Stockholm-szindróma borítókkal teleragasztott pultunkra, hogy „MÉG MELEG” – hisz aznap jelent meg és a témához is pont passzolt volna -, mikor felpillantva realizáltuk, hogy a Gyerekbirodalom közepén vagyunk.
Ettől a másodperctől kezdve fél órán át sírva röhögtünk, és képtelenek voltunk moderálni magunkat.
Egymásra licitáltunk, hogy mivel lehetne ezt űberelni, de csak két dolog maradt fenn a rostán:
– Disznóvágás a vegafesztiválon
– Válóperes ügyvéd az esküvő-kiállításon
Ezek után hivatalosan is megnyitottunk, és a mellettünk lévő bejáraton özönleni kezdtek a látogatók… Csak az volt a baj, hogy egyikük sem érte fel az asztalt. Óvodáscsoportok, lufit és kismotort cipelő szülők, rövidlátó nagymamák vettek minket körül (ez utóbbit azért tartom fontosnak megjegyezni, mert ők voltak az egyetlenek, akik nevetgélve jöttek a közelünkbe, és csak akkor fagyott le a mosoly az arcukról, mikor rájöttek, hogy mit árulunk).
A lassan hömpölygő áradatból kivált egy hölgy, és gyors léptekkel közeledett hozzánk. Hátrapillantgatva ellenőrizte, hogy látja-e valaki, és halkan odasúgta, hogy „Mindegyikből egyet!”, majd várta a gyors kiszolgálást. Nos, azt hiszem, csalódnia kellett. Ránk tört a harci izgalom, és négyen, négyfelé kapkodtunk. Be akartuk csomagolni a könyveket – bár mondta szegény, hogy van nála szatyor, majd könyvjelzőkkel halmoztuk el – amit persze nem találtunk meg azonnal –, és mikor azt hitte, elszabadulhat, feltettem a kérdést:
– Dedikálást nem szeretne?
Úgy nézett rám szegény, mintha űrlény lennék, és egy pillanatra megállt az idő, de végül elmosolyodott, lekönyökölt a pultra, és egy lemondó sóhaj kíséretében megadóan azt válaszolta:
– Dehogynem!
(Mindenkinek megvan az Igazából szerelem című filmben Mr Bean, ahogy a sutyiban vásárolt nyakláncot akkurátusan csomagolja, miközben a kikapós férj totálisan leizzad, mert a felesége bármelyik pillanatban rajtakaphatja, hogy a kiszemeltjének vesz ékszert, ugye? Nos, mi ezt négyen adtuk elő, legalább akkora átéléssel. )
Mikor elment, újabb egyórás röhögőgörcs a saját szerencsétlenkedésünk miatt, és akkor még csak az első vevőt abszolváltuk
The post Volt egyszer egy Könyvfesztivál… 1. rész appeared first on Becca Prior.
]]>The post Hogyan írjunk erotikus történetet? appeared first on Becca Prior.
]]>Egy valamit tudok, hogy az erotikus tartalom megfogalmazása ezerszer nehezebb egy történelmi regény, vagy akár egy sci-fi megírásánál, mert ott vagy a tényekre hagyatkozol, vagy a fantáziádra, míg a szerelmi jeleneteknél egyik sem elegendő.
Szexet írni nagyon nehéz. Mindenkinek más az ingerküszöb, és ahogy otthon, a hálószobában is bennfentes kifejezéseket használunk – mert bár a magyar nyelv az egyik legválasztékosabb a világon, a szexuális tartalomhoz kellene bele még néhány kifejezés –, ugyanúgy szeretnénk viszontlátni a könyvek oldalin is. Csakhogy, a magyarban kétféle kifejezés van a nemi szervekre: az egyik csoport orvosi szakszövegekbe illik, a másik pedig szleng vagy ocsmány, netalán becézgető, nevetséges forma.
Úgyhogy ott ülsz, írnál valami ütőset, de rá kell jönnöd, hogy ez sokkal nehezebb, mint gyufából kirakni a Parlamentet.
Aztán szépen lassan megtalálod a saját hangodat, kiselejtezed az általad használhatatlannak tűnő kifejezéseket, és megtalálod azokat, amikkel talán közvetíteni tudod a szenvedélyt és az érzékiséget.
Nagyon lutri a dolog, és csak az olvasók visszajelzései alapján fog kiderülni, sikerült-e megtalálnod az arany középutat. Ha nem, akkor vagy nevetséges, vagy gusztustalan lesz a szexjelenet, de van valami, amit még rosszabbnak érzek: csak érzéketlen leírása lesz az aktusnak, amire kár papírt pazarolni, hisz aki erre vágyik, az élete végéig nézhet ingyenpornót a neten.
Így hát, ha van bátorságod és belefogsz, szívből kívánom, hogy azoktól kapj először visszajelzést, akik nem prűdek, nem csak bántani akarnak – míg otthon titokban ilyesmit olvasnak a telefonjukon –, és soha ne hagyd, hogy elvegyék a kedvedet! Az emberek legősibb titka az érzékiség, és szeretik is minden formában, csak nem biztos, hogy épp abban a korban élünk, mikor ezt ki is merik nyilvánítani.
The post Hogyan írjunk erotikus történetet? appeared first on Becca Prior.
]]>The post Egy új kaland appeared first on Becca Prior.
]]>És itt kezdődik a tortúra. Rájössz, hogy nem sok esélyed van bárhol is megmutatni a művedet. A sajtó egyöntetűen elutasít (Azt a pár lánglelkűt Isten éltesse, aki mégis bevállalta!! ), és nincs olyan fórum, ahol sikeresen propagálhatnád. Nos, akkor hol népszerűsítsük?
És akkor jön a kreatív sajtós, aki kitalálja, hogy ha meleg, akkor próbáljuk eladni a melegeknek. Hol vannak ők? Nos, legnagyobb sűrűségben a melegbulikon, úgyhogy menjünk el oda, és ott mutassuk be nekik. Te pedig, mintha amputálták volna az agyadat, belemész a dologba. Leszervezitek az egészet, kivonultok a Bálnába. Nagyon kezdő vagy, fogalmad sincs, mit, hogyan csinálj, ezért három zsák könyvvel és a barátoddal beveted magad a dolgok sűrűjébe. Már a biztonsági őrnél elakadsz, aki ferde szemmel néz rád, mikor közlöd, hogy te könyvet árulni jöttél. „Könyvet? Itt? A buziknak?” – kérdezi, a szemöldökét a homloka közepén túráztatva. Bólogatsz lelkesen, mire a szemeiben szánalommal bekísér az amúgy színvonalasnak látszó, még tök üres szórakozóhelyre.
A szervezők is lelkesek, azt mondják, áruljuk a könyvet a belépővel együtt, kedvezményesen, mert akkor biztosan viszik majd, mint a cukrot…(Ezen felbuzdulva kiküldöd a kísérődet, hogy gyorsan hozzon még be két telepakolt IKEÁS zsákkal, mert így nem lesz elég.)
Befészkeled magad a neked kialakított sarokba, bedugod a magaddal hozott kislámpát – hogy ne a sötétben kuksolj –, és szépen elrendezed a könyveket.
Aztán vársz…
Telik az idő, egyre többen lézengenek a teremben, de azt veszed észre, hogy senki, még csak rád nézni sem mer, nehogy leszólítsd.
Mire megtelik a terem, az emberek inkább egymás lábfején állva rázzák magukat, csak nehogy belépjenek a képzeletbeli körbe, ami nagyjából másfél méteres, és te ülsz a közepén. Olyasmi lehet az elgondolás, hogy aki véletlenül beletántorodik, az vagy elkapja a leprát, vagy legjobb esetben is könyvet kell vennie…
Rájössz, hogy ez nem a te estéd, mikor egy szimpatikus, szemüveges fiú ül le melléd, és komolyan érdeklődik a könyved iránt. Végre embernek érzed magad, izgatottan válaszolgatsz a kérdésekre, és kezded kihúzni magad – mert eddig szerettél volna beleolvadni a kanapéba, és már a lámpát is leoltottad, hogy ne legyen megvilágítva a szégyened –, majd amikor oda kerül a sor, közli, hogy ő nagyon szívesen elolvasná, de nincs egy vasa sem.
Mit tesz ilyenkor egy kezdő író? Nos, nem kell sokat agyalni, természetesen megajándékozza az egyetlen embert, aki legalább arra méltatta, hogy szóba álljon vele, aztán visszasüpped az önsajnálatba és roppant kellemetlenül érzi magát.
De most jön az i-re a pont. Hajnaltájban, mikor már kezdenél ellazulni a tücc-tücc zene és az emberi testek hullámzó mozgásának hatására, odalép egy fiatalember, kezében egy borospohárral, és szemmel láthatóan illuminált állapotban lehuppan előtted az asztalra. Kapkodod a könyveidet, nehogy vörösborral szentelje fel őket, és nagy szemekkel várod, hogy mit szeretne – ilyenkor már eszedbe sem jut, hogy esetleg vásárolni –, mikor összehúzott szemöldökkel megkérdezi:
– Ti komolyan könyvet akartatok eladni? !?!
Mikor halványan bólintasz, kitör belőle a gurgulázó nevetés, már a térdét csapkodja, aztán levágja a poharat az asztalra, széttárja a kezét, és kérdőn néz rád.
– Itt?! – teszi fel a jogos kérdést, mire azonnal felpattansz, a barátoddal gyorsan összeszedegeted a szétpakolt könyveidet, és elindulsz a zsúfolt teremben a kijárat felé. A tömeg úgy válik szét előtted, mint Mózes előtt a Vörös-tenger, és úgy érzed, nem lehet ennél kellemetlenebb a szituáció, amikor rájössz, hogy az ajtónál is van még két stósz a könyvedből, amiből láthatóan szintén nem fogyott semmi.
Mire nagy nehezen kicipeltük a zsákokat, és végre fellélegeztünk a rakparton, úgy pukkadt ki belőlünk a röhögés, hogy negyed óráig a földön fetrengve próbáltunk magunkhoz térni, de valójában csak órák múlva sikerült.
Egyet sem adtunk el, elajándékoztunk hármat, viszont ezt az élményt soha nem felejtjük el.
És örök rejtély marad, hogy képzeltük ezt az egészet …
The post Egy új kaland appeared first on Becca Prior.
]]>The post Kezdetek appeared first on Becca Prior.
]]>– Hogy megy a buziblogod?
Mindenki elcsendesedik, az egész társaság feléd fordul – ki döbbenten, ki undorodva –, te pedig köpni-nyelni nem tudsz. Gyorsan átgondolod, mi lenne a diplomatikus válasz, aztán úgy döntesz, nem fogsz meghunyászkodni azért, mert csinálsz valamit, amiben elég sikeres vagy, és kihúzod magad.
– Köszönöm kérdésed, remekül megy! Már több mint százötvenezer megtekintés van rajta, de közben belefogtam egy másik történetbe is, ami még az előzőnél is nagyobb siker.
Ismét sűrű csönd, mindenki emésztgeti az elhangzottakat, mire valaki végre erőt gyűjt, hogy meg merje kérdezni:
– Mi az, hogy buziblog?!
Szépen, cizelláltan körülírod, hogy erotikus melegblogot írsz, mire azonnal kirobban a vita, hogy ki az a beteg ember, aki ilyesmit olvas. Még mindig higgadtan elmeséled, hogy nagyon sokan, elsősorban nők, akik belefáradtak az egy kaptafára készült hetero történetekbe, sőt, még azt is elárulod, hogy nagyon sok a fiatal olvasód, mire szinte egybehangzóan állítják, hogy te vagy az ifjúság megrontója, és miattad lesznek a fiatal lányokból meleg férfiak.
Hagyod, hogy kellőképpen belelovalják magukat a témába, hallgatod, hogy felnőtt emberek mennyire elvakultan nyilatkoznak egy témáról, amiről eddig nem is hallottak, és azt kérdezed magadtól: „Mit keresek én itt?!”.
Halkan kisurransz, hogy elszívj egy cigit a teraszon, és kiderül, hogy nem vagy egyedül. A szoba másik sarkában, ugyanilyen elveszetten és kívülállóként üldögélő fiatal srác az, aki egész este nem szólt egy szót sem, csak az előző vitában hallottad a hangját, mikor azt mondta: „Ti vagytok a generációtok szégyene.”
És elkezdődik egy beszélgetés, ami végre nem arról szól, hogyan ítéljünk meg idegeneket, hogyan legyünk sikeres megmondóemberek, hanem az emberi kíváncsiság és nyitottság szellemében épül fel.
Mire beleélnéd magad, hogy van valaki, akivel szívesen beszélgetsz, már el is tűnik, és egy órán át azon agyalsz, vajon csak alkottál-e magadnak egy képzeletbeli barátot, ahogy a gyerekek szokták, ha nem találnak kapaszkodót a valóéletben.
Aztán, a következő ciginél ismét előkerül – még mindig nem tudod, csak a képzeleted szüleménye-e –, és azt mondja: – Beleolvastam… Szerintem adjuk ki könyvben!
The post Kezdetek appeared first on Becca Prior.
]]>