– Mi a célja a Mindenki Születésnapja sétának?

– Nagyon örömteli kezdeményezésről van szó, amely egy fontos hagyományt folytat: Görgey Zsuzsa éveken át szervezett életvédő sétákat. Most ezt a kezdeményezést szeretnénk továbbvinni, és megmutatni, hogy sokan vagyunk, akiknek fontos a megfogant emberi élet védelme, valamint a várandós édesanyák és családjuk támogatása. A közbeszédben sajnos gyakran úgy jelenik meg a kérdés, mintha az anya és a gyermek érdekei szükségszerűen szemben állnának. Mi éppen az ellenkezőjét valljuk: a krízisvárandós édesanya támogatása és a megfogant élet védelme nem egymást kizáró célok, hanem ugyanannak a felelősségnek a két oldala. Nem véletlenül választottuk a születésnap képét: azt szeretnénk kifejezni, hogy minden megfogant emberi élet önmagában érték és ajándék. Lehet, hogy egy gyermek nem ideális körülmények közé érkezik, és lehet, hogy a várandósság súlyos krízissel jár, de ettől az élet értéke nem lesz kisebb. Mindenkinek pontosan ugyanannyi élete van: egy. És az sem mindegy, milyen közegbe érkezik egy gyermek.

Egy társadalom sokat elárul magáról azzal, hogy egy nehéz helyzetben lévő édesanyának azt üzeni-e: „ezt nem lehet vállalni”, vagy azt: „nem maradsz egyedül, melletted állunk.”.

– Sokszor éppen az ajándék válik egy nehéz élethelyzetben tehernek érzett valósággá.

– Valóban. Éppen ezért nem elegendő pusztán azt mondani, hogy az élet érték. Az életvédelemnek az anyát is védenie és támogatnia kell. A krízishelyzetben lévő nőnek nem elsősorban egy újabb elvi álláspontra van szüksége, hanem arra, hogy legyen mellette valaki, aki meghallgatja, elkíséri, és konkrét segítséget kínál neki. Az abortusz sokszor úgy jelenik meg, mintha egyetlen, két lehetőség közötti választásról lenne szó: vagy megszüli a gyermeket, vagy megszakítja a terhességet. Pedig egy krízisterhességben ennél jóval több lehetőség és segítség állhat rendelkezésre. Nem az anyát kell választás elé állítanunk, hanem mellé kell állnunk. Ezért is fontos, hogy a sétán ott lesznek azok a segítő szervezetek, amelyek konkrét támogatást tudnak nyújtani: megmutatják, hogy egy nehéz helyzetben lévő édesanya nincs szükségszerűen magára hagyva, és

az abortuszon kívül is léteznek valós utak.

– Milyen hatása lehet egy ilyen rendezvénynek?

– Az életvédő szervezetek nap mint nap megtapasztalják, hogy egy jókor kimondott szó, a támogató emberi kapcsolat, a meghallgatás és a konkrét segítség valódi életmentő erő lehet. A krízishelyzetben lévő édesanyákat kísérni kell: nem ítélkezéssel, hanem jelenléttel, figyelemmel és segítséggel. A Mindenki Születésnapjának egyik legszebb tapasztalata, hogy évről évre egyre több fiatal és család vesz részt rajta, sokan kisgyermekkel, babakocsival érkeznek. Ez azt mutatja, hogy

az életvédelem nem egy szűk csoport ügye, hanem egyre több ember számára fontos közösségi érték. A gyermekvédelem a születés előtt kezdődik.

Egy megfogant gyermek akkor a legkiszolgáltatottabb, amikor még sem magát megvédeni, sem a saját érdekeit képviselni nem tudja. Ezért különösen fontos, hogy legyenek körülötte olyan emberek és közösségek, amelyek kiállnak érte, és közben az édesanyját is segítik.

– Mintha általános társadalmi probléma volna, hogy egyre kevésbé figyelünk a legkiszolgáltatottabbakra.

– Egy társadalom fejlettségét nem csupán az mutatja meg, milyen lehetőségeket kínál a többségnek, hanem az is, hogyan bánik azokkal, akik a legkevésbé képesek megvédeni önmagukat. Ide tartoznak a betegek, az idősek, a fogyatékossággal élők – és a megfogant gyermekek is. Nem a megfogant gyermek kiszolgáltatottsága lehet az oka annak, hogy kevesebb védelem illeti meg, hanem éppen ez teszi különösen indokolttá a védelmét. Az élethez való jog alapvető emberi jog. A kérdés az, hogy egy társadalom ezt a jogot csak attól a pillanattól tekinti-e komolyan veendőnek, amikor az ember már képes saját maga kiállni érte.

– Amikor két éve nagyinterjút adtál a Demokrata hetilapnak, beszéltünk arról is, hogy az életvédő álláspont valójában nem áll távol a társadalom többségének értékrendjétől.

– Így gondolom ma is. Székely János püspök úr nagyon szépen fogalmazott a sétához kapcsolódó kerekasztal-beszélgetésen: az élet tisztelete nem kizárólag keresztény gondolat. Minden józanul gondolkodó ember számára magától értetődő lehet, hogy az emberi élet érték. A kereszténység ehhez különösen erőteljesen hozzáteszi az emberi személy méltóságának gondolatát: azt, hogy az ember értéke nem a teljesítményétől, az egészségi állapotától, az életkorától vagy a fejlettségi szintjétől függ. Az emberi méltóság nem a születés pillanatában keletkezik.

– Az elmúlt években jelentősen csökkent a művi vetélések száma Magyarországon, és a szívhangrendelet bevezetése is fontos lépés volt az életvédelemben. Az új kormányzat hivatalba lépése után azonban ismét napirendre került több, az abortusz szabályozását érintő változtatás. Hogyan látod ezt?

– Néhány hete 28 életvédő szervezet nevében közös levelet fogalmaztunk meg Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszternek, mert olyan információk jutottak el hozzánk, amelyek szerint a kormányzat az abortusz szabályozásának több pontján változtatást mérlegel.

Három kérdés különösen fontos számunkra: a szívhangrendelet jövője, az esemény utáni tabletta vénykötelezettségének esetleges megszüntetése, valamint az abortusztabletta magyarországi bevezetésének terve.

Az életvédő szervezetek mellett több egyházi vezető is megszólalt: a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nyilatkozatot adott ki, Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek nyílt levélben fordult a miniszterhez, Steinbach József református püspök pedig személyes egyeztetésre hívta. Fontos eredménynek tartjuk, hogy mindezek nyomán az egészségügyi tárca egyeztetésre hívta az életvédő szervezetek képviselőit. Bár sajnálatos, hogy nem valamennyi érintett szervezet kapott meghívást, az egyeztetés létrejötte önmagában fontos lépés. Különös jelentősége van tehát a szeptember 11-i minisztériumi megbeszélésnek és a másnapi sétának.

– Pontosan mi a tét?

– Jóval nagyobb annál, mint hogy egy-egy jogszabály hogyan változik. Gyermekek megszületéséről vagy elvesztéséről, édesanyák sorsáról, családok életéről és sok esetben egész életen át hordozott lelki következményekről beszélünk. Végső soron pedig arról is, milyen értéket tulajdonítunk az emberi életnek, és milyen társadalmat építünk. Ezért az abortuszt nem szabad pusztán jogtechnikai kérdésként vagy kizárólag a válsághelyzetben lévő nő döntési jogának részeként kezelni. A döntésnek van egy másik érintettje is: a megfogant gyermek, akinek nincs lehetősége megszólalni. Különösen aggasztónak tartjuk az abortusztabletta bevezetésének tervét.

Álláspontunk szerint ez az abortuszhoz való hozzáférés jelentős könnyítését jelentené, ezért az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb abortuszpolitikai változása lenne Magyarországon.

Mi abban hiszünk, hogy a krízishelyzetbe került édesanyákat nem az abortuszhoz való hozzáférés további könnyítésével segítjük a legjobban, hanem azzal, ha a döntési helyzetükben valódi alternatívákat, személyes kísérést és konkrét segítséget kínálunk számukra. Ha egy nő azért jut el az abortusz gondolatáig, mert úgy érzi, nincs más lehetősége, akkor a társadalomnak nem azt kell bizonygatnia, hogy az abortusz egyre egyszerűbbé és könnyebbé tehető. Inkább azt kell megkérdeznie: miért maradt ez az édesanya egyedül, és mit tehetünk azért, hogy valóban legyen más út? A Mindenki Születésnapja sétának ezért is van most különösen nagy jelentősége. Nem pusztán egy rendezvényről van szó, hanem egy világos társadalmi üzenetről: az anya nincs egyedül, a gyermek nincs egyedül, és az élet védelmében nekünk, a közösségnek igenis van felelősségünk.

Az élelmiszerárak már elindultak felfelé

A világpiaci élelmiszerárak augusztusban 2022 vége óta nem látott magasságba emelkedtek. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének, a FAO-nak az élelmiszerár-indexe 133,3 pontra nőtt, 1,9 százalékkal meghaladva a júliusi és 2,5 százalékkal az egy évvel korábbi szintet.

Egyetlen hónap alatt valamennyi fő élelmiszercsoport drágult. A gabonafélék 2,2, a növényi olajok 1,1, a tejtermékek 2,3 százalékkal kerültek többe, a cukor ára pedig 11,9 százalékkal ugrott meg. A búza világpiaci ára már 15 százalékkal magasabb, mint egy évvel ezelőtt.

Máximo Torero, a FAO vezető közgazdásza szerint az augusztusi adat arra figyelmeztet, hogy visszatért a kockázati prémium az élelmiszerpiacokra: az időjárási szélsőségek, a geopolitikai konfliktusok és a kereskedelmi útvonalak zavarai immár egyszerre hatnak a kínálati várakozásokra.

A Business Times elemzése ugyanezt négy, egymást erősítő folyamatra bontja: műtrágya, üzemanyag, időjárás és fekete-tengeri gabona. A probléma éppen az, hogy ezek nem egymás után, hanem egyszerre jelentkeznek.

Az első sokk: Hormuz és a műtrágya

A modern mezőgazdaság egyik legfontosabb inputja a nitrogénműtrágya, amelynek előállításához nagy mennyiségű földgáz szükséges. A Perzsa-öböl országai ezért nemcsak olaj- és gázexportőrök, hanem a világ műtrágyapiacának is meghatározó szereplői.

A Hormuzi-szoroson normális körülmények között a tengeren szállított műtrágya jelentős része áthalad. A közel-keleti háború kezdete után az Öböl műtrágyaexportja súlyosan akadozott, a karbamid ára tavasszal rövid idő alatt több mint kétszeresére emelkedett. Azóta részben korrigált, de a piac továbbra sem tért vissza a korábbi állapotába.

A FAO júniusi Food Outlook jelentése szerint 2026 januárja és áprilisa között a műtrágya világkereskedelme 20–25 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. Különösen a nitrogén- és foszfáttartalmú termékek következő mezőgazdasági szezonra történő beszerzése okoz aggodalmat.

A Világbank júniusi prognózisa ezért 2026 egészére 38 százalékos műtrágyaár-emelkedést valószínűsített.

A műtrágyánál pedig különösen fontos az időzítés. Egy gazda, aki túl drágának találja az inputot, kevesebbet használ belőle vagy kisebb területet vet be. Ennek következménye nem azonnal, hanem hónapokkal később, a következő betakarításnál jelenik meg.

A FAO már májusban arra figyelmeztetett, hogy a műtrágya-szűkösség 2026 második felének és 2027-nek a terméshozamait veszélyeztetheti.

A második sokk: a világ dízelből is kifogyott a tartalékból

A mezőgazdaság nemcsak műtrágyával, hanem üzemanyaggal is működik. Dízel hajtja a traktorokat, kombájnokat, öntözőszivattyúkat és teherautókat, majd nagyrészt ugyanaz az üzemanyag mozgatja a terményt a gazdaságtól a kikötőig és tovább. Most éppen a dízelé a világ egyik legszűkösebb energiahordozó-piaca.

A közel-keleti finomítói és szállítási zavarok mellett az ukrán támadások jelentősen visszafogták az orosz finomítói termelést, Moszkva pedig exportkorlátozásokkal próbálja védeni saját piacát. Iparági vezetők szeptember elején mintegy napi négymillió hordós kiesésről beszéltek a közel-keleti és orosz finomítotttermék-kínálatban, és arra számítanak, hogy a dízelpiac egész télen feszes maradhat.

Ennek hatása sokkal szélesebb, mint az autósok üzemanyagköltsége.

A drágább dízel egyszerre növeli az élelmiszer előállításának és szállításának árát. Egy tonna gabonát előbb meg kell termelni, aztán el kell vinni a silóba, kikötőbe, hajóra, feldolgozóba és végül az üzletbe. Az üzemanyagár mindegyik lépcsőben megjelenik.

A harmadik sokk: újra akadozik a Fekete-tenger

Ehhez jön az orosz–ukrán háború. Oroszország és Ukrajna együtt továbbra is a világ legfontosabb gabonaexportőrei közé tartozik, különösen a búza esetében. Az elmúlt hónapokban azonban ismét felerősödtek a kikötők, terminálok és hajózás elleni támadások a Fekete- és Azovi-tengeren.

Az orosz export egy részét már a Balti-tenger felé próbálják átirányítani, de annak kapacitása csak töredéke a hagyományos fekete-tengeri útvonalénak.

Ukrajna szintén alternatív útvonalakon, például a Dunán próbál exportálni, miközben Argentína rekordmennyiségű kukoricával lépett be a kieső fekete-tengeri szállítások helyére.

A FAO szerint a fekete-tengeri logisztikai bizonytalanság már közvetlenül hozzájárult a búza augusztusi 2,6 százalékos drágulásához.

A negyedik sokk klimatikus: jön az El Niño

Mintha mindez nem lenne elegendő, közben az időjárás is egyre kedvezőtlenebb lapokat oszt. A Meteorológiai Világszervezet szeptember 3-i friss előrejelzése szerint az El Niño már határozottan kialakult, és tovább erősödik. A WMO közel százszázalékos valószínűséget ad arra, hogy legalább 2027 februárjáig fennmarad.

A jelenség hatása természetesen régiónként eltér, de erős El Niño idején növekszik a szélsőséges hőség és a csapadékeloszlás jelentős megváltozásának kockázata.

Különösen érzékeny lehet Dél- és Délkelet-Ázsia, ahol a rizs, a kukorica, a pálmaolaj és a cukor termelésének jelentős része koncentrálódik. A WMO a következő hónapokra az indiai szubkontinensen is az átlagosnál szárazabb idő nagyobb valószínűségét jelzi.

A hatás egy része már megjelent a piacon: a FAO szerint az El Niño miatti délkelet-ázsiai termelési aggodalmak hozzájárultak a növényi olajok drágulásához, a 2026/27-es globális rizstermést pedig jelenleg 1,9 százalékkal alacsonyabbra várják a tavalyi rekordnál.

Ez még nem 2022

Van azonban egy fontos ellensúly. A világon jelenleg nincs hiány gabonából. A FAO szeptemberi prognózisa szerint 2026-ban mintegy 2,98 milliárd tonna gabona teremhet világszerte. Ez ugyan két százalékkal elmarad a tavalyi rekordtól, de így is a történelem második legnagyobb termése lenne.

A globális gabonakészlet 2027-re várhatóan 947 millió tonna körül alakul, a készlet–felhasználás arány pedig 31,6 százalék marad, amit a FAO történelmi összehasonlításban továbbra is viszonylag kényelmes szintnek nevez.

Ez alapvető különbség 2022-höz képest. A FAO júniusban még ezért nevezte összességében kedvezőnek a világ élelmiszerpiaci kilátásait: a magas készletek és jó terméskilátások egyelőre képesek tompítani az energia- és műtrágyasokkot.

A veszély tehát jelenleg nem az, hogy nincs elegendő élelmiszer a világon, hanem hogy egyre drágább lesz megtermelni és eljuttatni oda, ahol szükség van rá.

A szegényebb országoknál sokkal hamarabb elfogy a mozgástér

Ez különösen az importfüggő fejlődő országokat érinti.

Az International Food Policy Research Institute modellje azt vizsgálta, mi történne húsz fejlődő országban, ha a 2026-os, nagyjából 60 százalékos üzemanyag- és 40 százalékos műtrágyaár-sokk az év során fennmaradna.

A becslés szerint emiatt 20,9 millió emberrel nőhet a szegénységben élők, és 2,5 millióval az alultápláltak száma a vizsgált országokban.

A paradoxon az, hogy a GDP-re gyakorolt hatás sok esetben viszonylag kicsinek látszik – fél százalék alatti –, miközben a legszegényebb háztartások számára az élelmiszer és az energia a kiadások sokkal nagyobb részét teszi ki.

Egy néhány százalékos élelmiszerár-emelkedés ezért egy európai családnál kellemetlenség, egy szegény importfüggő országban viszont már élelmezésbiztonsági probléma lehet.

A rendszer eleve nem erős állapotból indul

A világ ráadásul úgy érkezett el ehhez az újabb ársokkhoz, hogy az éhezés problémája a korábbi válságok után sem oldódott meg.

A WFP évközi globális helyzetértékelése szerint 266 millió ember él jelenleg akut élelmezési bizonytalanságban a válsággal sújtott országokban. A konfliktus továbbra is az éhezés első számú kiváltó oka, amelyhez most egyre erősebben társulnak gazdasági és éghajlati sokkok.

A FAO és a WFP júniusi „Hunger Hotspots” jelentése 13 olyan országot azonosított, ahol novemberig tovább romolhat a helyzet; a legsúlyosabb gócpont jelenleg Szudán, Dél-Szudán, Jemen és Palesztina.

Ez azt jelenti, hogy az új világpiaci ársokk nem üres lapra érkezik, hanem olyan országokat talál el, amelyek már eleve háborúval, eladósodottsággal, devizahiánnyal vagy éhezéssel küzdenek.

A számla egy része csak 2027-ben érkezik meg

És talán ez a mostani helyzet legfontosabb eleme.

A műtrágya drágulása nem aznap jelenik meg a kenyér árában. A gazdák előbb eldöntik, mennyi műtrágyát vásárolnak, mekkora területet vetnek be, majd hónapokkal később betakarítanak. A dízel ára végighalad a teljes ellátási láncon. Az El Niño hatását pedig csak a következő termések után lehet pontosan felmérni.

A jelenlegi élelmiszerárak tehát még csak részben tartalmazzák a 2026-os költségsokkot.

A Világbank júniusi alapforgatókönyve még mindössze három százalék körüli globális élelmiszerár-emelkedéssel számolt 2026-ra, miközben már akkor 38 százalékos műtrágya-drágulást várt. Maga a jelentés figyelmeztetett arra, hogy a közel-keleti háború elhúzódása és az El Niño ennél lényegesen rosszabb pályát is előidézhet.

Azóta az El Niño megerősödött, a fekete-tengeri gabonaszállítás tovább romlott, a dízelpiac beszűkült, és szeptemberre a Brent ismét száz dollár fölé emelkedett.

Ezért 2026 őszének legfontosabb élelmezésbiztonsági kérdése nem az, mennyibe kerül most a búza vagy a rizs, hanem hogy mennyit vetnek el a gazdák a következő szezonra, mennyi műtrágyát tudnak megfizetni, és milyen termést hagy maga után az El Niño.

A Brent nemcsak megérintette a száz dollárt

A Brent novemberi határidős ára szeptember 9-én áttörte a százdolláros lélektani határt, majd 101,21 dolláron zárt hordónként, 3,4 százalékos napi emelkedéssel. Napközben 101,58 dollárig is felment. Az amerikai WTI 3,25 százalékkal 96,05 dollárra drágult. Mindkét referenciaolaj május 22. óta a legmagasabb záróértékét érte el.

A Brent az év eleje óta már több mint hatvan százalékkal drágult. Február végén, az amerikai–izraeli erők Irán elleni támadása és az abból kibontakozó háború kezdetén az ár egyszer már elszabadult: április 30-án 126,41 dollárig jutott. A júniusi amerikai–iráni ideiglenes megállapodás után azonban a piac hónapokon át arra számított, hogy a konfliktus lassan csillapodik.

Ez az optimizmus most gyorsan fogy.

Tankereket támadnak mindkét oldalon

Az újabb árugrás közvetlen kiváltó oka az amerikai–iráni katonai összecsapások ismételt kiéleződése volt.

Az Egyesült Államok közlése szerint amerikai erők öt iráni olajszállító hajót semmisítettek meg, az iráni Forradalmi Gárda pedig ezt követően tíz kereskedelmi hajó elleni támadásról számolt be a Hormuzi-szoros térségében, és ballisztikus rakétákat indított egy Jordániában működő amerikai katonai támaszpont ellen.

Szerdán egy mintegy kétmillió hordó iraki fűtőolajat szállító tankerre is dróntámadást mértek iraki felségvizeken, miközben több más kereskedelmi hajót is találat ért az Öbölben. Egy Gibraltár zászlaja alatt közlekedő termékszállító tanker elleni támadásban egy tengerész életét vesztette.

Hormuz még mindig messze van a normálistól

A világ olajkereskedelmének egyik legfontosabb szűk keresztmetszete a Hormuzi-szoros. A háború előtt a világ olaj- és gázellátásának nagyjából ötöde haladt át ezen a néhány tíz kilométer széles vízi útvonalon.

A forgalom az elmúlt hónapokban részben helyreállt, de rendkívül egyenetlen. Az augusztus végi rövid enyhülés idején napi 8–9 millió hordó olaj jutott át a szoroson, az újabb támadások után azonban ez ismét napi kétmillió hordó alá esett. Szeptember 8-án mindössze hat áruszállító hajó haladt át Hormuzon, szemben a megelőző tíz nap körülbelül tizenkettős napi átlagával.

A tényleges export valamivel magasabb annál, mint amit a nyilvános hajókövető rendszerek mutatnak. Az Öböl országai hónapok óta úgynevezett „dark crossingokat”, vagyis kikapcsolt AIS-jeladóval végrehajtott tankerátkeléseket használnak, hogy csökkentsék a hajók támadhatóságát.

A Goldman Sachs számítása szerint ezekkel együtt az Öböl teljes olajexportja jelenleg napi 15–16 millió hordó, vagyis nagyjából a háború előtti mennyiség hatvan százaléka. A Vortexa augusztusra hasonló, napi 15 millió hordó körüli exportot becsült, mintegy tízmillió hordóval kevesebbet a háború előtti szintnél.

Vagyis az olaj kijut a térségből – csak jóval kevesebb, drágábban és sokkal nagyobb kockázattal.

Már a kerülőút sem feltétlenül biztonságos

A Hormuzi-szoros problémáit eddig részben enyhítette, hogy Szaúd-Arábia és más termelők alternatív vezetékeken és a Vörös-tengeren keresztül is képesek olajat exportálni.

Csakhogy szeptember 8-án az Iránnal szövetséges jemeni húszik szaúdi energetikai létesítményeket támadtak rakétákkal és drónokkal, több üzem működését leállítva. A szaúdi hatóságok szerint 73 ember megsebesült.

Ezzel a konfliktus egyik legfontosabb biztosítéka került veszélybe: ha Hormuz mellett a Vörös-tenger és a szaúdi infrastruktúra is bizonytalanná válik, a világpiac egyszerre veszíthet el fő útvonalakat és az azokat megkerülő alternatívákat.

Nem csak a félelem emeli az árat

A száz dolláros Brentből természetesen jelentős rész a geopolitikai kockázati prémium. A kereskedők azért hajlandók többet fizetni, mert nem tudják, melyik tanker, kikötő vagy finomító lesz a következő célpont.

Csakhogy a fizikai piacon a szűkösség már korábban megjelent.

A tényleges szállításoknál referenciaként használt dated Brent szeptember 3. óta száz dollár fölött kereskedik, miközben a benzin és különösen a dízel ára hónapok óta még gyorsabban emelkedik, mint a nyersolajé. Az Egyesült Államokban a dízel ára már hat dollár közelébe került gallononként.

Ennek oka, hogy nemcsak a nyersolaj szűkös, hanem a globális finomítói kapacitás tartaléka is egyre kisebb. Ha kiesik egy nagyobb finomító vagy exportterminál, azt jóval nehezebb gyorsan pótolni, mint néhány évvel ezelőtt.

Kína is visszatért a piacra

Az árakat az elmúlt hetekben az is fékezte, hogy Kína – a világ legnagyobb nyersolaj-importőre – átmenetileg visszafogta vásárlásait.

Szeptemberben azonban ismét élénkült a kínai beszerzés, ami újabb keresleti támaszt adott az olajárnak. Ez különösen azért fontos, mert a piacon most egyszerre történik két folyamat: a közel-keleti kínálat csökken, miközben az egyik legnagyobb vásárló ismét aktívabb lett.

A hosszabb távú kínai kép ugyanakkor ennél bonyolultabb. A Sinopec kutatóintézete éppen szeptember 9-én közölte, hogy 2026 egészében a kínai olajkereslet akár 8,9 százalékkal is csökkenhet, elsősorban a benzin- és dízelfogyasztás visszaesése miatt.

Vagyis Peking pillanatnyi vásárlásai felfelé húzhatják az árat, de a világpiacot hosszabb távon továbbra is fékezi a kínai gazdaság szerkezeti olajkeresletének lassulása.

Az OPEC+ sem siet megmenteni a piacot

Az OPEC+ szeptember 6-án úgy döntött, hogy októberre nem növeli tovább kitermelési célját. A hét kulcsország – Szaúd-Arábia, Oroszország, Irak, Kuvait, Algéria, Kazahsztán és Omán – az előző hónapok emelései után egyelőre kivár.

A döntés önmagában azonban kevésbé fontos, mint korábban lett volna. A Közel-Keleten ugyanis jelenleg nem elsősorban az a kérdés, mennyit engedélyez az OPEC+, hanem hogy a megtermelt olajból mennyit lehet ténylegesen kijuttatni a világpiacra.

Papíron lehet növelni a kitermelési kvótát, de ha a tanker nem tud biztonságosan átjutni Hormuzon, az a hordó nem jelenik meg Rotterdamban, Szingapúrban vagy Sanghajban.

Fogynak a tartalékok

A helyzetet az teszi veszélyesebbé, hogy a világ hónapok óta készletekből pótolja a kieső közel-keleti szállításokat.

Az amerikai Energiaügyi Információs Hivatal friss, szeptember 9-i előrejelzése szerint a globális olajkészletek 2026-ban eddig körülbelül 400 millió hordóval csökkentek, és az év végéig további apadás várható.

Az EIA jelenleg azzal számol, hogy a negyedik negyedévben napi átlagban 5,7 millió hordó közel-keleti termelés marad kiesve, és csak 2027 második negyedévére közelíthet vissza a régió a háború előtti szinthez.

Ez lényeges változás a néhány hónappal korábbi várakozásokhoz képest. Júliusban még azzal számoltak, hogy év végére nagyrészt normalizálódik az ellátás.

A piac tehát nem egyszerűen drágább lett: egyre későbbre tolódik az az időpont, amikor újra normális működésre lehet számítani.

Jöhet a 120 dolláros olaj?

A nagy befektetési bankok sorra emelik előrejelzéseiket, de alapforgatókönyvük még mindig nem az, hogy tartósan száz dollár fölött marad a Brent.

A Goldman Sachs decemberre 85 dolláros Brentet, 2027-re pedig átlagosan 80 dollárt vár, mert abból indul ki, hogy a közel-keleti szállítások fokozatosan helyreállnak.

Van azonban egy sokkal kellemetlenebb forgatókönyve is.

Ha 2027-ben az Öböl átlagos olajkínálata napi négymillió hordóval a háború előtti szint alatt maradna, a Goldman szerint a Brent ismét 120 dollár fölé emelkedhet.

Az EIA hasonló logikával, de optimistábban számol: 2026 egészére 91 dolláros, 2027-re pedig 74 dolláros átlagos Brent-árat vár, feltételezve, hogy a termelés fokozatosan helyreáll.

Vagyis a 120 dollár nem alapforgatókönyv. Ahhoz az kellene, hogy a mostani rendkívüli állapot tartóssá váljon.

A száz dollárnál fontosabb kérdés

A Brent száz dolláros ára látványos cím, de a világgazdaság számára valójában nem ez a legfontosabb szám.

A probléma az, hogy a közel-keleti háború február óta fokozatosan feléli a globális olajpiac biztonsági tartalékait. Kevesebb a készlet, kisebb a finomítói mozgástér, továbbra is bizonytalan Hormuz, és most már a Vörös-tenger, valamint a szaúdi infrastruktúra sem tekinthető érinthetetlennek.

Ha a harcok ismét csillapodnak, a Brent könnyen visszatérhet 80–90 dollár közé.

Ha azonban a tankerek, kikötők és finomítók elleni támadások rendszeressé válnak, akkor a száz dolláros olaj nem feltétlenül csúcspont lesz, hanem az új kiindulási szint egyik első figyelmeztetése.

Ennek pedig már messze az olajpiacon túlmutató következménye lenne: drágább szállítás, magasabb élelmiszer- és termelési költségek, új inflációs nyomás, és jóval kevesebb mozgástér a világ jegybankjai számára.

Kiajánló: Száz dollár fölött zárt a Brent, de a valódi veszély nem maga a lélektani határ: a közel-keleti háború hónapok óta fogyasztja a világ olajpiacának tartalékait, miközben Hormuz után már az alternatív exportútvonalak is célkeresztbe kerültek.

Például ott volt a filozófia. Egyszerűen nem fért bele. Mert a normális filozófusok szerint a rossz az mindig valami jó hiánya. A rossz az ördög nélkül is magyarázható. Mivel az ördög így kiszorult a társadalomtudományok alapját jelentő tárgyból, elhelyezkedett abban a szövegkörnyezetben, ahonnan Istent szorították ki a tudósok. Ezért rejtőzködhetett szociológiai és pszichológiai könyvek részletei közé. Jóhiszemű olvasók ma sem látják meg, pedig a tevékenységének komoly jelei vannak. Addig forgatott ki szavakat és fogalmakat, amíg akkora összevisszaság keletkezett a tudományban, mint egy keleti bazárban, csak itt nem tárgyakat, hanem tantárgyakat értékesítettek. De hogyan történhetett ez meg?

A részletnácik

Az ördög, a tiszta szellem, az embernél ezerszer intelligensebb, de emberek nélkül semmire sem ment volna. Viszont neki nem akármilyen ember kellett. Rájött, hogy olyanokra van szüksége, akiknek nagyon fontosak, sőt mindennél fontosabbak a részletek. A nyelvtannácik mintájára elnevezte őket részletnáciknak. Ők azok, akik a tiltott gyümölcsben kukacoskodnak. De a jó gyümölcsöket sem egyben fogyasztják. Először lehántják a héját, majd a csupaszon maradt termésből kiszedik a magokat, és a maradékról megállapítják, hogy nem felel meg a követelményeiknek.

Hogy néz ki ez a módszer a gyakorlatban?

Vegyük például a Biblia teremtéstörténetét! A részletnácik elolvassák a szöveget és utána azzal akarják hitelteleníteni, hogy az lehetetlen, hogy előbb szét lehessen választani a sötétséget a világosságtól és csak utána teremtse Isten a napot. S mivel ez lehetetlen, így biztos, hogy nincs is Isten.

Sok ilyen részletnácizás folyt a történelem során. Főleg a felvilágosodás óta. Mert akkor az ördög nagy fényességet csinált az emberi agyakban. De ez nem volt neki elég. Atomi szintre akarta vezetni az embert. Hatalmas fényáradást akart. Ő maga legyen a világosság oka, nem ez a könyörülő, minden megbánt bűnt megbocsátó Atya. És így megszületett a hirosimai és nagaszaki robbantás. Óriási fényhatás, rengeteg halott, az ember olyan eszközt szerkesztett magának, amivel kipusztíthat minden életet a földről. Egy baj volt: a nevető meteorológus.

Az atombomba tudósai ugyanis a robbantás előtt megkérdeztek egy légkörtudóst arról, hogy nem lesz-e a robbantásnak hatása az éghajlatokra. A meteorológus nagyot nevetett és azt mondta, hogy egy ilyen bombának akkora szerepe van a glóbuszon, mint egy fecske fingnak egy 2000 fős falu légterében. De hogyan tud ilyen előzmények után az ördög a részletek között szunyókálni?

Megtalálta a legfőbb helyét

Amint láttuk, az ördög ma már nyugodt. Megtalálta végső helyét. Elérte a dicsőséget, amire mindig is vágyott. Megérkezett ugyanis a teológiai szövegekbe. Pontosabban: a teológiai szövegekben olyan részletek vannak, amelyek őt jól eltakarják. De nem baj-e ez neki, aki úgy örült, hogy hatalmas fényt csinált? Nem bántja, hogy nem látszik? Nem, nem bántja, mert Istent akarja utánozni. Isten a teremtés után a hetedik napon megpihent. Az ördög azt hitte, hogy akkor jár jól, ha ő is megpihen, és ehhez a szépirodalmat választotta, de belealudt egy emberének a művébe, mert az szövegként és nem tanulságot hordozó történetként került papírra. Az ördög azonban egyszer majd fölébred. S bár mi, emberek ezerszer butábbak vagyunk, mint ő, biztosan tudjuk, hogy mire ébred. Nem fog örülni neki…

Írta:
Rákóczi Piroska

Visszaköveteli a Tisza-kormány a brit király koronázására ajándékozott két lipicai lovat. A HírtTV számolt be róla, hogy a Daily Mail értesülései szerint az Agrárminisztérium azt akarja, hogy a Nelson és Iveco elnevezésű lovakat szállítsák vissza a szilvásváradi ménesbe. A lapnak nyilatkozó magyar forrás úgy vélte, az újonnan megválasztott Tisza-kormány politikai játszmát folytat a választásokat követően. Szerinte

Magyar Péter emberei minden eszközzel megpróbálják ellehetetleníteni ellenfeleiket, ehhez hasonló pedig a kommunista rendszer óta nem történt Magyarországon. A lap információi szerint a két ló egyelőre a brit királyi udvarban marad.

A Steve Witkoff és Jared Kushner amerikai megbízottak moszkvai és kijevi tárgyalásairól szóló új elemzés szerint a háború lezárása továbbra is rendkívül távolinak tűnik.

A Responsible Statecraft értékelése szerint Vlagyimir Putyin alapvető céljai nem változtak: Moszkva olyan rendezést akar, amely garantálja Ukrajna katonai-politikai semlegességét, és megszünteti annak lehetőségét, hogy az ország a NATO részévé váljon és a nyugati terjeszkedés fenyegetést jelenthessen Oroszországra.

A mostani amerikai diplomáciai erőfeszítések – Witkoff és Kushner moszkvai találkozója, majd kijevi egyeztetése – ugyan újraindították a béketárgyalások reményét, de áttörést nem hoztak.

🇺🇦 Zelenszkij szerint Washington több „elfogadható” javaslatot is előterjesztett, ám a legnehezebb kérdések, mindenekelőtt a területek és Ukrajna jövőbeli biztonsági státusza továbbra is megoldatlanok.

❗️🇷🇺 Az elemzés legfontosabb állítása, hogy Putyin számára a háború lezárása nem egyszerűen egy tűzszünet kérdése. Moszkva azt akarja elérni, amit a Kreml a konfliktus kiváltó okainak tekint: Ukrajna NATO-csatlakozásának kizárását és egy olyan geopolitikai helyzet kialakítását, amelyben Oroszország biztonsági érdekei hosszú távon érvényesülnek. Amíg ebben nincs kompromisszum, addig a diplomáciai tárgyalások ellenére sem látszik valódi áttörés.

A fronton közben folytatódik a harc, Oroszország pedig továbbra is nyomást gyakorol a Donyecki területen, miközben Ukrajna újabb nyugati fegyvereket és légvédelmi rendszereket kér.

A felek alapvető háborús céljai továbbra is összeegyeztethetetlenek. És amíg Moszkva nem látja biztosítottnak Ukrajna semlegességét, addig Putyin aligha fog olyan engedményt tenni, amely szerinte a konfliktus kiváltó okait érintetlenül hagyná.

London 2026. szeptember 8-án Franciaországgal, Kanadával és több más országgal együtt kereskedelmi intézkedéseket jelentett be az izraeli telepekről származó áruk ellen, és Ed Miliband brit külügyminiszter a telepesek palesztinok elleni erőszakát, illetve a „etnikai tisztogatás” veszélyét is hangsúlyozta.

Nagy-Britannia „terroristáknak” nevezte az izraeli telepeseket, akik „etnikai tisztogatást” hajtanak végre — Izrael pedig visszavágott:

„A történelem rossz oldalán állnak”

Ed Miliband a brit parlamentben kifejtette, hogy a radikális telepesek kiszorítják a palesztinokat a Nyugat-parton és bejelentett egy új intézkedéscsomagot: importtilalmat a jogellenes telepekről, szankciókat azok ellen, akik a terjeszkedésüket segítik, valamint exportkorlátozásokat, amelyek az okkupációt támogatnák. London hivatalosan is jogellenesnek nyilvánította a Nyugat-part megszállását. Franciaország és Kanada hasonló kereskedelmi intézkedéseket jelentett be. Izrael élesen reagált:

• Isaac Herzog azt mondta, hogy Nagy-Britannia a „történelem rossz oldalán áll”, Gideon Sa’ar megtorló lépésekkel fenyegetőzött, Bezalel Smotrich pedig a brit nagykövet kiutasítását követelte.

Izrael erre példátlanul kemény ellenlépésekkel válaszolt:

Gideon Sa’ar külügyminiszter bejelentette

• a brit kelet-jeruzsálemi konzulátus bezárását,
• a brit képviselők eltávolítását a Kiryat Gatban működő, amerikai vezetésű gázai koordinációs központból, valamint
• a brit támogatású palesztin biztonsági kiképzési program megszüntetését.
• Emellett 12 brit politikusnak és közéleti szereplőnek megtiltják az Izraelbe való belépést, köztük Jeremy Corbynnak, Zarah Sultanának, Diane Abbottnak és John McDonnellnek.

A konfliktus tehát már messze nem pusztán a telepek körüli politikai vitáról szól:

London Izrael ciszjordániai politikáját egyre nyíltabban jogellenesnek és a palesztinok kiszorítását elősegítő folyamatnak tekinti, Izrael viszont ezt politikai beavatkozásnak és az októberi izraeli választás befolyásolásának minősíti.

Sa’ar szerint a brit kormány „ellenségesen” lép fel Izraellel szemben, míg London azt hangsúlyozza, hogy intézkedései az izraeli kormány politikáját, nem pedig az izraeli népet célozzák.

Ez már a brit–izraeli kapcsolatok egyik legsúlyosabb mélypontja, és a diplomáciai konfliktus a gázai háborún túl immár közvetlenül a Nyugati part, az izraeli telepek és a kétállami megoldás kérdésére is kiterjed.