szeptember

Megmunkálni az olvasót

asziv — Thu, 27 Sep 2012 18:40:52 +0000

SzépÍrás

Introitus (részlet)

asziv — Wed, 05 Sep 2012 09:04:38 +0000

aHónapImája

„Kemény év az idei” - A honi agrárium őszi hangulata

asziv — Tue, 04 Sep 2012 11:20:13 +0000

SzínTér

Sosem volt egyszerű azoknak a dolga, akik a földből igyekeztek megélni. A forró nyár után megélhetési gondjaikra enyhülést, a földekre esőt hozó őszidőben reménykednek a magyar gazdák.

A teremtett világ sóvárogva vár

asziv — Tue, 04 Sep 2012 11:14:45 +0000

ImaÉlet

Sóvárogva vár? Mintha egy romantikus szerelmesről olvasnánk!

Beindult a „verkli!”

asziv — Tue, 04 Sep 2012 11:08:07 +0000

AnyaApaGyerekek

A nyár múltával lassan a család minden tagja visszarázódik a munkájába.

Vedd és olvasd!

asziv — Tue, 04 Sep 2012 09:43:08 +0000

SzentÍrás

Találomra felcsapni a Bibliát, hogy eligazítást kapjunk, talán nem a legmegfelelőbb módszer a használatára, de kétségtelen, hogy a Szentírás szavainak hatása különleges. Ezért gyakorolták az ókortól kezdve a szerzetesek a Biblia rendszeres olvasását, amit lectio divinának, vagyis „isteni olvasásnak” neveztek, hiszen a keresztény ember meg van győződve arról, hogy a Biblia a Szentlélek sugallatára írott könyvek gyűjteménye.

ÁGOSTON MEGTÉRÉSE

„Vedd és olvasd!”: latinul „Tolle, lege!” Híres szavak, melyek Ágoston Vallomásainak könyvében olvashatók. Ágoston elmondja, hogy barátaival a Milánó közelében fekvő Cassiciacum villában tartózkodik. Ambrus püspök szentbeszédeit hallgatva, értelmében már megszületetett a meggyőződés, hogy igaz a katolikus hit. Szeretett volna megkeresztelkedni, de forró afrikai vére lázongott: nem tudta magát rászánni arra, hogy lemondjon szerelmi viszonyairól. Egy nap azonban meglátogatta őket egy ismerősük, aki elmondta, hogy nemrégiben a trieri császári udvarban szolgáló két testőrtiszt olvasta Szent Antal remetének Atanáz püspök által írt életrajzát, és ez az olvasmány oly nagy hatást tett rájuk, hogy lemondtak testőri állásukról, és elmentek remetének. Ágoston lelkét ez a hír mélységesen felkavarja. Így kiált fel: „Felkelnek a tudatlanok, és megragadják a mennyországot, mi pedig minden tudásunkkal itt hempergünk a testies bujaságban.” Felugrik székéről, és felindultan kirohan a villa kertjébe, ott leroskad egy székre. Lelkét marcangolja a belső küzdelem.

Egyszerre csak gyerekhangot hall. Egy gyerek azt kiáltja: „Tolle, lege!” Ágoston nem tudja mire vélni ezt a kiáltást. Valami új játékot találtak ki a gyerekek, gondolja magában, vagy talán isteni üzenet e hang? Ágoston ekkor már buzgó Biblia-olvasó volt, úgyhogy felindulásában is önkéntelenül felkapta, és magával vitte a kertbe kis Bibliáját. Így hát a hang hatására találomra felcsapta a Biblia-kötetet, és a Rómaiakhoz levél 13. fejezetének következő szavai ugrottak a szeme elé: „Az éjszaka előrehaladt, a nappal pedig elközelgett. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük magunkra a világosság fegyvereit. Mint nappal, járjunk tisztességesen; nem tobzódásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem civódásban és versengésben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket az érzéki vágyakban!” (13,12–14)

Abban a pillanatban, mintha villám csapott volna Ágostonba. Egyszerre megszűnt minden habozása, leterítette őt az Isten kegyelme. Új emberként ment vissza barátaihoz, és elmondta nekik, hogy megszületett elhatározása: kéri a keresztséget, sőt Isten szolgája lesz, és önmegtartóztató szerzetes életet fog élni. Elhatározását nemsokára tett követte. A következő húsvétkor Szent Ambrus kezéből felvette a keresztséget, majd anyjával és barátaival elindult hazája, Afrika felé, hogy ott teljesen Isten szolgálatának szentelje életét.

Olvasat az olvasás és (mellék)hatásai

asziv — Mon, 03 Sep 2012 09:57:38 +0000

aLapgondolat

Egyszer volt, hol nem volt... Így is kezdődhetnek gyermekkorunk meghatározó olvasmányai. Nem járunk messze az igazságtól, ha úgy gondoljuk, a gyermekkor határozza meg életünket és az olvasáshoz fűződő viszonyunkat, olvasási kedvünket, szokásainkat. Ideális esetben már egészen apró gyermekként barátainkká válnak a könyvek, az olvasás. Mély, fontos barátság lehet ez, mely elkísér minket egy életen át. Természetesen nem az számít, hogy mikor találjuk meg a könyvet, hanem az, hogy egyáltalán olvasunk: valóban olvasunk, és ez életforma is.

mMikor és miért kezdünk el olvasni? Miért olyan jó olvasni? Aki olvas és tényleg csak az olvasmányára koncentrál, az sejtheti, hogy a szó, melyet olvas: az élet. A leírt, az elolvasott szó ugyanúgy lehet élet, mint amit minden nap teszünk, amiben létezünk. Az olvasás maga is lehet igazi élet, ami olyan amilyen, de a miénk. Nem vehetik el tőlünk. A tapasztalatszerzés, a vágy az örömre, az alapvető kíváncsiság, egy szeretett ember óriási hatása életünkre mind lehetnek olyan tényezők, melyeknek köszönhetően elkezdünk olvasni, megszeretjük az olvasást.
Sohasem felejtem el apámnak, hogy amikor általános iskolásként egész nap csak fociztam a haverokkal (ez volt az életem), egy idő után azt mondta, hogy mostantól kezdve pontosan annyit focizhatok, amennyit olvasok. Annyi időt töltök a pályán, amennyit előtte olvasásra fordítok. Szinte észre sem vettem, de nem is oly soká, több időt töltöttem olvasással, mint focival. A könyvek barátaimmá lettek, akik soha el nem hagynak. Mikor ezt megéreztem, már tudtam, hogy én már soha többé nem leszek focista és nem leszek magányos. Boldog voltam, vagyok.

A Könyv és a Kelet

asziv — Mon, 03 Sep 2012 09:54:32 +0000

VilágEgyház

Vajon a keletiek hogyan viszonyulnak a Szentíráshoz? Miképpen van jelen az ortodoxia életében az a könyv, amely a keresztény hit alapjául szolgál?

kKallistos Ware, a tudós angliai ortodox püspök egy alkalommal a patmosz-szigeti monostorerőd udvarán üldögélt, amikor kisebb angol turistacsoport érkezett nagy hangzavarral. Fényképeztek és közben az ortodoxia furcsaságait taglalták, persze anélkül, hogy tudatában lettek volna a püspök jelenlétének. A látogatók egyike megjegyezte: „Úgy hírlik, ezek még a Bibliát sem olvassák!” A püspök ezt már nem állhatta szó nélkül; kihúzva magát, a lehető legszofisztikáltabb oxfordi kiejtésével annyit mondott: „Már bocsánatát kérném! Mi igenis olvassuk a Bibliát... olykor.” Mit is jelent ez az „olykor”?

Az iszlám vallás által felállított osztályozás tudvalevőleg három csoportba sorolja a világ népeit, és ezek közül az elsőbe tartoznak a „Könyv Népei” – azaz alapvetően a zsidók, a muszlimok és a keresztények. Hogy a kereszténység mennyiben tekinthető „könyves” vallásnak, annak megítélése felekezetről felekezetre változik, annyi azonban bizonyos, hogy a felekezetek közti elméleti és gyakorlati viták rendre visszatérnek bizonyos bibliai szövegekhez, azokból merítve a megfellebbezhetetlennek tekintett végső érveket. A különbség leginkább abban rejlik, hogy miként használják és értelmezik ezeket a szövegeket; mekkora súlyt és tekintélyt képvisel a teológiai megközelítésben az írott szó, és mekkora teret hagynak az élő hagyománynak, amely értelmezi, használja, alkalmazza és időnként kiegészíti azt. A keleti kereszténységben például sokkal nagyobb jelentőséggel bír ez utóbbi, mint nyugaton: itt az Írás sohasem áll önmagában, hanem megnyilvánul és értelmet nyer a Szent Hagyományban, mely végső soron az Egyház életét jelenti: a szentségek, szertartások, az imádság, a dogmatika, és a kánonok összességét. Írás és Hagyomány szétválasztása, amint az szelídebb, elméleti vagy radikálisabb, gyakorlati formában szokásos a nyugati keresztény egyházaknál, itt többé-kevésbé ismeretlen; értelmetlen is volna a kettőt külön kezelni, hiszen e szemléletmód számára a kettő egy és ugyanaz: Isten Igéje, a Logosz, amely a könyvben szavakként, égi üzenetként, a megtestesülésben hús-vér emberként, azóta pedig az Egyház képében van jelen, szüntelenül hat és cselekszik a világban. Az Egyház ebben a felfogásban nem csupán hívő emberek közösségét jelenti, akik visszaemlékeznek Jézus tanítására, és erejükhöz mérten igyekeznek is követni azt, hanem misztikus egységet: azt a módot, ahogyan Krisztus-Isten jelen van a világban. Ezt fejezi ki a maga módján a Szentírás egyházi használata is. Az Evangélium tanulmányozása például – egészen a legutóbbi évszázadig, amíg protestáns hatásra nem kezdett divatba jönni a tudományos szövegkritika és a magánáhítat – mindig egyházi és legfőképp liturgikus keretek között történt, ami a különféle reformmozgalmakon átesett nyugati keresztények számára eléggé különösen hangzik, alighanem olyan képzeteket keltve, miszerint a klérus minden eszközzel magának igyekeznék megtartani a szent szövegek értelmezésének monopóliumát. Európában és Amerikában teljesen megszokott a Biblia individuális megközelítése, ami történhet tudományos keretek közt – filológiai vagy történettudományi paradigmákat szem előtt tartva – vagy egyéni buzgóságból, ahol is kinek-kinek a személyes intencióin múlik az olvasottak értelmezése – ám az értelmezés mindkét esetben egyéni kutatás gyümölcse lesz. A tudományos analízis és a magánáhítat itt abból a szempontból hasonlóak egymáshoz, hogy mindkettő változékony, megújuló, ideig-óráig érvényes értelmezési kereteket nyújt, és ehhez az állandó átalakuláshoz – „fejlődéshez” – képest minden más statikusnak, élettelennek, de legalábbis elavultnak és személytelennek tűnik. Az ortodox megközelítés számára ellenben az Evangélium nem egy tárgy a többi közt, amelyet használni vagy elemezni lehet, de még csak nem is olyan szöveg, amelyet értelmezés által integrálni lehetne a köznapi életbe, hanem az isteni Logosz eleven megnyilatkozása, amely maga integrálja az emberi lényt, és nem fordítva. Az ember pedig, ha valahogy, hát nem a józan eszét használva, és nem is szövegkritikai segédlettel kerülhet közelebb ehhez a Logoszhoz, hanem akkor, ha részt vesz Krisztus testének életében. Ha úgy tetszik, e szempont szerint nem is igazán lehet individuális úton megismerni az Evangéliumot, csakis az Egyház tagjaként, azaz Krisztusban és Krisztus által.

Tehetséges és roma

asziv — Mon, 03 Sep 2012 09:51:28 +0000

Küldetés

Kispesten a Jezsuita Roma Szakkollégium most szeptemberben működésének már a második évét kezdi, továbbra is azzal a céllal, hogy speciális segítséget nyújtson a felsőoktatásba

Csak az ember olvas...

asziv — Mon, 03 Sep 2012 09:47:28 +0000

Beköszöntő

aAz első könyvnek nyolcéves koromban jutottam a végére. Egy esőcsepp történetét

A művészet: rejtett lényegi igazság

asziv — Tue, 04 Sep 2012 11:29:56 +0000

SzínTér

A magyar fesztiválpalettán szerepel egy olyan formabontó rendezvény, amit bár nem kísér hangos kampány, szép csendesen mégis országos és határokon átívelő eseménysorozattá nőtte ki magát.

M. L., a gyilkos - részlet

asziv — Tue, 04 Sep 2012 10:58:49 +0000

SzépÍrás

v…Volt egy könyvem is, azokban a hetekben ő volt a segítőm és a kalauzom: Spinoza műve, az Etika. Ha tehettem, ezt olvastam.

„Megesett rajtuk a szíve”

asziv — Tue, 04 Sep 2012 09:45:06 +0000

SzentÍrás

Egy ógörög biblikus szó elemzésével Nemeshegyi Péter jezsuita legújabb könyvében egy félreértést tisztáz, amit a Szentírás eredeti szövegei

Olvasom, tehát van

asziv — Mon, 03 Sep 2012 10:02:33 +0000

aLapgondolat

Mindnyájunk be tud számolni legalább egy emlékezetes olvasmányélményről. Egyesek emblematikus műveket is fel tudnak sorolni, melyek életük bizonyos szakaszában kiemelt hatással voltak rájuk. Egy-egy ilyen műélmény vajon meghatározható az olvasmány eredeti szövege alapján, avagy a sorok között is olvasnunk kell? Kiről szól a mű: az íróról, az olvasóról? Ha az olvasóról, melyikről?

mMiután megszületik egy műalkotás, nagyon hosszú utat tesz meg, először a térben terjed szét, már ha megfelelő színvonalú, majd az időben nyúlik el, egészen addig, amíg van igény rá, hogy olvassák. Elterjed az emberek között, esetleg a kulturális kincs része lesz, és munkál az egyes emberen belül, aki esetleg életének egy meghatározó szakaszában olvasta a művet, és hordozza magában, mintha saját része lenne. Így történik, hogy egyetlen mű pillanatok alatt ezerféleképpen lesz jelen a világban, ahogy ezer meg ezer ember újraírja; saját gondolatait és érzéseit beleadva új életet lehel az alkotásba.

EMLÉKEZETES KÖNYVEK

Vannak könyvek az ember életében, amiket mindvégig megőriz az emlékezetében, akárcsak más fontos élményeket, melyek érik. Pataki Ferenc szociálpszichológus ezt igazolta is egy vizsgálatában. Az emberek egy nagy csoportját arra kérte, idézzenek fel öt olyan eseményt, „sztorit”, melyekről úgy gondolják, feltétlenül helyet kapnának az önéletrajzukban. A felsorolt eseményeket tíz típusba sorolta. A hetedik leggyakoribb típus a „műélmény” volt, ami arra enged következtetni, hogy sokak életében előkelő helyet kap egy könyvvel, filmmel vagy művészeti alkotással való találkozás. Egy másik, dán származású kutató, Steen Folke Larsen különböző életkorú személyeket kért meg arra, hogy jelöljék meg azt a könyvet, ami a legjelentősebb olvasmányélményt jelentette számukra életük során. Érdekes módon, ha közel érzett magához valaki egy könyvet, nagyon élénken maga elé tudta idézni azt a szituációt is, amiben olvasta. Ez azt sugallja, hogy egy fontos könyv olvasásakor a személy nemcsak a megírt történetre figyel, hanem saját helyzetét is értékeli, így a későbbiekben azt is pontosan fel tudja eleveníteni. Az emlékezetes olvasmányélmények a személyek többségének 20-as, 30-as éveiből származtak, különös módon még a hatvanéves korúak esetében is. Fiatal felnőtt korban a könyvek valószínűleg nagyobb szerepet kapnak a felnőtt identitás kialakításában, nagyobb kölcsönhatás megy végbe a szöveg világa és az olvasó világa között. A könyv segít a felnőttkor küszöbén állónak személyes tapasztalataira reflektálni, megérteni saját magát, és az olvasmány életre szóló élményt jelenthet számára. A későbbiekben, amikor előhívja emlékezetéből életének fontosabb állomásait, lehetséges, hogy egy-egy olvasott írást is tud ezekhez az állomásokhoz kapcsolni, már ha „olvasó” emberről van szó. Milyen egyedi jelleget ölt egy regény így visszaidézve!

Kő és sár – vágy és ösztön

asziv — Tue, 04 Sep 2012 11:41:44 +0000

SzínTér

Minden második-harmadik generáció szükségét érzi annak, hogy a maga számára újrafogalmazza az örök sztorikat.