Béta blogja

Képes ajánló

Kalamajka — Mon, 07 Dec 2009 11:34:00 +0100

Örömteli hírrel szolgálhatok a kedves látogatóknak újból. Inkább ajánlónak mondanám ezt a röpke írást. Két kedves barátom, Lóránt és Csaba fotóblogjára kalauzolnám el Önöket.

Csaba nemrég hozta létre Lóránt az elmúlt időben többször járt hálistennek a környékünkön, megörökítve értékes pillanatokat. Szikra Jóska bácsi, Róza néni, Gábor bácsi és Barabás Dénesék is feltünnek a

Béta 20 év múlva

Kalamajka — Wed, 25 Nov 2009 14:18:00 +0100

Megkértünk pár általános iskolás tanulót, hogy képzelje el milyen lesz Béta 20 év múlva. A következőkben ezeket olvashatja a kedves látogató.

20 év múlva a falu öregebb lesz, a fiatalok is öregek lesznek, persze mi is öregek leszünk. Szépen fel lesz újítva Béta akárcsak egy másik falu. Biztos lesz arra egy Béta – tábla is. Ebben reménykedjünk. Olyan lesz akárcsak egy új falu. Tudjátok miért? Mert már mindenki építi és újítja a házát. Talán ezért. (FA)

Húsz év múlva két sávos út lesz mindkét oldalon, bicikli út és a csatornázási dolgok is meg lesznek oldva. A temetőbe vezető út is aszfaltból lesz, több lakossal gyarapodik a falu, minden ház előtt járda és virágágyás lesz. Több utca és több ház lesz s e mellé két buszmegálló. Lesz bölcsőde, I – VIII osztály s két részre kell osztani az óvodai csoportot is. Ahol a fiatalok laknak, kocsival, motorral vagy biciklivel fognak közlekedni. Meg lesz oldva a szekérút is, hogy az aszfaltot ne törje fel a lovak patája. Ilyennek képzelem 20 év múlva Béta falut. (GYS)

Húsz év múlva szeretném, ha sok gyermek lenne az óvodában és az iskolában. Legalább 30 – 30 gyerek. A gyerekek legyenek szófogadók, jó tanulók és templomba járók. Legyen a falunak futballpályája, játszótere, cukrászdája, legyenek szép házak és szép udvarok. Legyen egy napközi, legyen sok boldog szülő és boldog családok. (MT, aki a fenti képet is festette)

A falu öregebb lesz szerintem, de majd a fiatalok, ha a fiatalok ideköltöznek, akkor újabbnál újabb házak lesznek. Ha 20 éves leszek, akkor még Bétán fogok lakni. Örül mindenki majd, hogy a falu aszfalt utat kapott, mert lehet közlekedni autóval, biciklivel, görkorival. Régebb is lehetett autóval közlekedni, de gödrös volt az út. A gödrös út a szekereknek sem tetszett. Remélem, hogy a falu a következő 20 év alatt sokat fog fejlődni. Most jelenleg is szép katolikus templomunk és kultúrházunk van. Még ravatalozónk nincsen, de remélem az is lesz. Még a fiataloknak nagyon nagy szüksége lenne internetre és telefon jelre. Az én véleményem, hogy hamarosan megoldják ezt is. (PA)

Szerintem Béta sokat fog változni 20 év alatt. De azért mégis milyen lenne? Hát adok nektek egy tippet. Én már 33 éves és a velem egykorúak mind felnőttek lesznek. Gondolom, hogy addig lesz internet és focipálya. S ha lesz focipálya, akkor csapat is, hogy nyerje a meccseket. Arra már nagyobb lesz Béta, sokan költöznek ide és építenek házat – remélem. Még egy fontos dolgot kifelejtettem: a kicsi gyerekeknek játszóteret, külön óvodát és iskolát. Már nincs, amit mondjak Bétáról. Ilyennek képzelem, remélem megvalósul. (SZK)

Meghívó a szüreti bálra

Kalamajka — Thu, 27 Aug 2009 09:55:00 +0200

Megjelent a Bonta első száma!

Kalamajka — Tue, 07 Apr 2009 13:35:00 +0200

Immáron Béta blogján is olvasható az egyesületünk által kiadott újság. Letölthetik a jobb oldali Bonta alatt található 1.1-re kattintva.

"Csirkecombok és fantasztikus vendégszeretet"

Kalamajka — Thu, 12 Feb 2009 13:08:00 +0100

Első körben Rácz Roland (Magyarország) válaszolt kérdéseinkre. Az idősebbik Gál Márton nővérének az unokája (hogy mindenkinek ismerős legyen). Nem régen járt Bétán, ezért egészen frissek még az emlékei. Olvassuk nagy szeretettel!:)

Készült egy logó is ehhez a rovathoz (Valahol mindenki bétai...). Kíváncsian várom az észrevételeket!

Mikor, hogyan kerültél kapcsolatba Bétával?

Gyakorlatilag a születésemtől fogva, mert a nagymamám Bétában született és beszélt a szülőhelyéről folyamatosan. A "Béta, Dobó, Vágás - ott terem az áldás" mondást szinte az anyatejjel együtt szívtam magamba.

Mióta nem jártál Bétában, most hol élsz?

2008 májusában jártam utoljára Bétában, jelenleg Budapest határán egy faluban, Ürömön élek.

Magadról, amennyit szeretnél… Mesélj kellemes élményekről, ami a településhez kötődik!

Ízes, karakteres tájvilág és hagyományőrzés. Pálinkázás, népdalok felelevenítése, a Havasok misztériuma, Elvira a széplány, csirkecombok, csirkék, fantasztikus vendégszeretet. Márton bácsi, az erdélyi kópé, vidámság.

Milyen volt a falu régen? Mi tetszett benne a legjobban? Mi nem tetszett?

Az első sokk 1984-ben akkor ért, amikor lovaskocsival egy hihetetlen köves úton baktattunk felfelé a dombon, hogy elérjünk vágyott úticélunkat. Közműnek nyoma nem volt, de éppen ez tette az egészet egyedivé, hagyományossá. Ma már van vezetékes víz és természetesen áram, bár az internetre még várni kell...

Milyennek látod most a falut?

Egy rendkívül nagy turisztikai potenciállal rendelkező települést látok benne, amely némi régiós fejlesztéssel turistaparadicsommá varázsolható.

Miről olvasnál szívesen Béta blogján?

Szigorúan személyes és tényleges élményeken alapuló bejegyzéseket, amik eredetiek és nem kényszer hatására íródnak. Olyanokat mint ez itt :-) Ezen kívül újdonságokat ANGOLUL és MAGYARUL.

Kinek a beszámolóját olvasnád el még szívesen?

Kiss Julianna keresztanyámét és Rácz Anita kislányom válaszait.

Csemege 2003-ból: Béta, Dobó, Vágás: hol terem az áldás?

Kalamajka — Thu, 29 Jan 2009 11:42:00 +0100

Szerintem nincs még egy olyan nehéz dolog, mint Bétáról megtalálni valamit az interneten. Ha időm engedi, akkor szívesen böngészek a falu után. Most, amikor szóba került egy új rovat elindítása a blogon (amiben Bétából elszármazott embereket kérdezek meg), Hendi Ilma után kutakodva leltem az Udvarhelyi Híradó egy cikkére, amit szeretnék megosztani a kedves olvasóval!

"Béta, Székelydobó és Vágás lakói a szalmafonásról ismertek. Aki még nem járt arra, azt hiheti, szűk völgyekben húzódik meg a három kis falu, köves oldalakon kevés gabona terem, és mint sok más helyen, árad a panasz az emberekből. Már csak azért is megéri felkeresni az egymáshoz közeli településeket, hogy meggyőződjünk: egyáltalán nem így van.

Székelyudvarhelytől 11 kilométernyire van Béta, Bögözben kell eltérni jobbra. Meredek dombon vezet fel az út, innen lehet az az érzése a Küküllő-völgyén átutazónak, hogy hegyoldalakon fekszenek ezek a falvak. Egy erdőrészen áthaladva kitágul a világ: Béta fekszik előttünk. Rossz nyelvek szerint a bétaiak olyan állatkupecek, hogy állat nélkül mennek a vásárba, vesznek és adnak, ám pénzzel térnek haza... Takaros kis házakon akad meg a szem, az iskola inkább kisnemesi udvarházra, mint tanintézményre emlékeztet. Tetején gólyafészek, akár a mesékben. Kissé tovább a kultúrotthonhoz érünk. Amíg a hatalmas épületet körbejártuk, juhnyájat terelgettek tovább az úton, az épülettel szemben a Szélyes család kettős csűrje ugyancsak meghazudtolja az idegen utas feltevését, miszerint kis faluban általában szegény emberek laknak... Bétában 1567-ben egy kaput, 1614-ben 17 családot, 1786-ban 178 lelket, 1850-ben 183, 1868-ban 307, 1910-ben már 380, 1941-ben pedig 420 lakost számláltak.

A kultúrotthon mellett áll a templom, tornyán 1974-es évszámmal. A kultúrotthont 1987-ben kezdték építeni. Felelőse Szélyes Irma. A húsvéti színdarabos bál meg a szüreti bál számít a legnépesebb ünnepnek. Az épületen az idén külső-belső felújításokat végeztek, nemrég az ünnepségeken használatos edénykészletüket bővítették…

Barabás Ferenc 74 éves, 10 évig volt falufelelős, így hát először a falu életéről beszélgettünk. A mulatságokkal "nem lehet dicsekedni, mert a falu kicsi", illetve "nem úgy vagyunk, mint egy nagyobb faluban" – hangsúlyozta, ám e bevezetés ellenére hamar kiderült, évente több mulatságot is tartanak: farsangban maszkurázást, vízkeresztkor bált. Szerveznek regrutabál is, a szüreti mulatság sem maradhat ki, majálisozni Gál János kertjében szoktak a fiatalok. A lakodalom szokott rendje sem csorbult, Gál János és ifjú Gál Márton készítik elő a vőfélyszövegeket.

A világ itt is nagyot változott az utóbbi évtizedekben. Míg a kollektív gazdaság megvolt, sokan állami munkára mentek, többen mindkét helyről kapnak nyugdíjat, ami bizony jól fog. – Nincs birtok, 240 ha szántó és 33 ha kaszáló a határ, muszáj valamerre menni – mondta Ferenc bácsi. És ez régebb is így volt. Sokan ingáznak Udvarhelyre, ám nem lehet mondani, hogy elköltöznének, inkább Magyarországon vállalnak munkát, és hazahozzák a pénzt.

A régi kultúrotthont a harmincas évek végén építették, szűk is volt, meg is csúszott a belső fele, így 1987-ben hozzáfogtak, hogy új, nagyobb épületet emeljenek. Haladtak is a munkákkal, aztán elszármazott bétaiak is támogatták anyagilag. Hendi Ilma költő, egyetemi tanár, aki jelenleg Franciaországban él, kétszer is küldött pénzt, abból vettek pl. függönyt az ablakokra és a színpadra is. A már elhunyt Barabás József plébános az építésre, meg az iskolához emelt székely kapura áldozott pénzt. Nyilván a teher a helyiekre hárult, de az eredmény magáért beszél.

– Miért "terem" az áldás itt? – szegeztem neki a kérdést vendéglátónknak. – Azért, mert "pénzre kel és fekszik az ember", a vásárért... Kevesen fonják a szalmát, ám Bétában 5-6 állatot tartanak a gazdák, pedig sokszor vásárolják a takarmányt. Kínlódik ő is, mondja, de "a semmiért semmit adnak". Mindennel kereskednek a bétaiak, van, amelyik akár kecskével is. Akad olyan vásáros, aki "fölruházza" az embert... – Én úgy vásárolok, hogy kell találkozzam az illetővel, ha pedig olyan az állat, azt mondom: nem magának való. De azért nem szabad megróni a falut, mert jó, hogy iparkodik. Ipar a nép nálunk" – szögezte le. A három falu római katolikus vallású, a vágási egyházközséghez tartoznak. Ha a kórusról többet akarunk tudni, keressük fel Vágásban a plébánost és a kántort – ajánlották.

Vágás és Székelydobó régóta összenőtt. Régebb Dobófalvának is hívták a falut. A dr. Vofkori László Székelyföld útikönyve című munkájában közzétett adatok szerint sosem lehetett nagy arányú az elvándorlás: 1567-ben 16 kaput, 1614-ben 48 családfőt számláltak itt. 1786-ban 331, 1850-ben 569, 1868-ban már 732, 1910-ben 773, 1941-ben 950 lakosa volt. A kis tetőről be sem látjuk Dobó alsó végét. Római katolikus templomuk 1848-ban leégett, azóta a vágásiba járnak. A templomtól (1843–51 között épült) jobbra már Vágás van. Lakói számát nézve kisebb település, mint szomszédja (jó fél évszázaddal ezelőtt Dobóban 215, Vágásban 178 ház volt), és utcái dombokra kapaszkodnak fel. Az elágazásnál Vágás felé tartunk. Sok szép régi, de sok új lakóházat is látni. A szaporulat lassúbb ütemű volt itt (1786: 374, 1850: 532, 1868: 597, 1910: 606, 1941: 654). Az épületeket bámultuk, s közben a kultúrfelelőst kerestük, a házszámokat figyelve.

Kattogott a fényképezőgép, éles szemmel figyeltünk jobbra-balra. Egészen új volt nekünk ez a falu – én először jártam ott. Lennebb a templomból jövőkkel találkoztunk. Ekkor már biztosak voltunk abban, hogy Bartos Károly plébános urat otthon találjuk. A parókia a templom mellett áll, hatalmas épület. A plébános úr – vagy ahogy a helyiek szólították: pap bácsi – fiatal, magas férfi, derűs arccal tessékelt be. Még elrendezni valója van, szabadkozott. Szobájában hang- és filmkazetták, régi és új könyvek, képek, meg az Utolsó vacsora fába vésve. És néhány csomag gyógyszer.

Mindhárom faluról beszélt a plébános, ugyanis több dolog közösen érinti azokat. Egyházi kórust alakítottak 28 fiatallal, vallási ünnepeken, falvak közötti találkozókon léptek fel eddig. Vezetőjük Jakab Szilveszter kántor, aki egy éve dolgozik ebben a beosztásban. Amíg mi a lelkész úrral beszélgettünk, ő addig egy másik teremben ügyes-bajos dolgokat intézett.

A vágásiak az Al-dunai székelyekkel ápolnak kapcsolatokat, szokásaikat, tárgyaikat kívánják egymásnak bemutatni, és persze színdarabokat is a közös találkozókon.

A parókia melletti épület, amit garázsból és sütőből alakítottak át, teleháznak készült. Összesen hat számítógépük van már, és hogy ne porosodjon, egyik az iskola, többi magánszemélyek használatában van addig is, amíg beindul a teleház. Még két gépre számítanak, adományból. Telefonvonal van már, az internetet kellene beköttetni, régóta várják a szakembereket. Bár a tavaly előtt került a faluba az első számítógép, az iskolában már a gyerekek is használják.

Vágás és Dobó között a templom és az iskola mellett van a "határ". Dobónak elemi iskolája és óvodája van, a felső tagozatosok Dobóból is Vágásba járnak. A vágási iskolában Szász Ferenc Zsolt igazgató fogadott. Sem az ő, sem kollégái szájából nem hallottunk panaszt, ám annál több eredményről számolhattak be. Játszóteret építettek, erre százezer forintot pályáztak, a hiányzó összeget munkával "pótolták". Pezseg az élet, ritmusa egyre gyorsabb e két faluban. Az igazgatóval, Pálfi Lilla tanítónővel és Szőcs Andorral beszélgetünk a tanáriban.

Pálfi tanítónő Székely Zoltán volt igazgatóval tanított gyerekszíndarabokat, elemis csoportjának neve Gyöngyszemek, a felsőboldogfalvi színjátszó fesztiválról díjat is hoztak. Betlehemes játékot is mutattak be. A nagyobbakkal Székely Zoltán foglalkozott, regős műsort is tanított nekik. Gyökerek nevet viselnek. Mindkét csoport a faluban mutatja be műsorát évzáró, nőnap, karácsony alkalmával.

Az iskolaszék megalakítása után, tavalyelőtt jött létre a Márton Áron Egyesület. Márton Áron-napokat szerveztek, Ki mit tud vetélkedőket évente kétszer, szavalóversenyt a költészet napján, asztalitenisz-bajnokság, téli kirándulást, sítábort a Hargitán. Tanév végén nem maradhat el a szokásos buszkirándulás.

Most építik az iskola kapcsolatait, mondta az igazgató. Jó pár évvel ezelőtt még tábla, szék, asztal sem volt elég. Voltak viszont matracok, sílécek, azokat egy nyáron ellopták. A kisebb épület hátsó falából a téglákatis, akkora helyen, hogy egy tehén befért. Mindez ősszel, iskolakezdéskor derült ki… Volt focipályája a sulinak, azt felszántották, amikor a változás után visszaigényelték a földterületeket. Most van ugyan sportpálya, ám nem sajátjuk.

Székely Zoltánt a nagybetűs igazgatóként említi a mostani. A tanítónő szerint főként azért hiányzik, hogy kitaláljon új dolgokat, mert nem volt szűkében az ötleteknek. Mindenre gondolt és mindenre volt ideje – jellemezte. Része volt abban, hogy a felnőttek színdarabot tanultak, és mostanra állandó csoport állt össze. Nem az az iskola vagyunk, ahol kifogy a gyerek, büszkélkedett az igazgató. A többgyerekes családok nem ritkák. A fiatalok általában szakiskolában tanulnak tovább, és Udvarhelyre járnak be dolgozni. Itt a gyerek ajándék – hallgattuk a katolikus erkölccsel összecsengő kijelentést. A gyermeklétszám igazolja a fentieket: Dobóban 27 óvodás, 14 elemis, Vágásban ugyancsak 27 óvodás, 31 elemis tanul, a két faluból 44-en járnak a felső tagozatra. Aztán még hozzáfűzték: vöröskeresztes versenyen megyei első díjat kaptak az iskola tanulói. Karácsonyi műsorral is készültek, a betlehemest a kántor tanította (ő a hitoktató is). A suli is készült külön műsorral, szavalatokkal. Az iskola címerét, zászlóját Székely Lídia tervezte. Az épület, felszerelés ugyan elmarad az ún. elitiskoláké mögött, ám az egyik osztályban 24 fafajtát bemutató, saját készítésű szemléltető anyagot láthattunk, kirándulásaikról fényképeket, alatta a feliratok azt bizonyítják, a földrajzórákra készült az összeállítás.

A Pro Vágásért Alapítvány 1995-ben jött létre, kapcsolattartója Dobai Domokos. Kultúrfelelősként ő működteti a vágási ifjúsági klubot is, ahol zenét lehet hallgatni, télidőben asztaliteniszezni járnak az ifjak. A kultúrotthont 1972-ben építették, összesen 6 terme van. Sajnos használhatatlan, 1996-tól veszélyesnek nyilvánították javításra szoruló tetőszerkezete miatt. Dobai Domokossal mondhatni véletlen volt a találkozás – éppen tőle kérdezem, merre lakik...

Vágás nevét arról kapta, hogy az egész völgyben erdő volt, az irtások, vágterek helyén épült a település. Dobóról azt mondják: eldobtak egy követ, amennyire ment, ott lett a falu. Amikor falucsúfolókról érdeklődtem, nevetve idézték a mondókát: csüpü Dobó, mazlag Vágás, selyem Béta – cifrák voltak, azért. Ma csupán mosolyognak azon, hogy a szomszédos falvak fiataljai egykor még kővel is megdobálták egymást. Egyre jobban "összenőtt" a három falu népe.

Régről együtt jár Vágás és Dobó népe a templomba. A 92 éves Lázár Irén néni mondta: nagyapjától hallotta, egykor vékával mérték a fövenyet, hogy ki mennyit kellett vigyen, és oltatlan mésszel építették a templomot.

Dobóban sok szép régi házat csodálhat meg az idegen, kevés köztük a lakatlan. Irigykedve néztem a hosszú tornácos épületeket, amelyeket máskor beragyog a napfény. A kultúrotthon építési éveként 1870-es évszám szerepel. 2000-ben külső festést végeztek, itt is rossz a tető. Az épülethez két konyha, raktár és klub tartozik.

A helyi tantestületből egyetlen óvónő dobói. Kimaradt a színdarab- és tánctanítás, pedig régebb ilyen is volt. Tánccsoporttal más falvakba is mentek, Bence Ilona, Zakariás Magdolna a hetvenes években irányította. Mint megtudtuk, a szüreti bált egy tanító "kezdte meg" a hatvanas években, azóta folyamatosan megszervezik.

A szalmafonás fontos kiegészítő jövedelem, Márton Katalin tíznél több kalapvarrót sorolt fel. ő ugyan Szentegyházáról jött Dobóba, de megtanulta a kalapkötést. Szalmából táskát is készítettek, manapság pedig többféle dísztárgyat, karácsonyfadíszt stb. A kalapot, táskát piros, zöld díszítettek, piaci igények szerint, a festett fonatokat rózsának rápászították a kalapra. A színes szalmát bele is kötötték a fonatba.

Hogy mi volt, s mi nincs, arról hosszan lehetne beszélgetni. Csupán az egész közösséget érintőket emlegettük: valamikor aratókaláka is volt, utána bállal, a prémes kalács több évtizede kimaradt, a helyi zenészek kiöregedtek, mulatságba általában udvarhelyieket fogadnak meg. Közben bekukorékol a kakas, mintha figyelmeztetne. Ugyan mire?

Inkább arról kérdezősködtem, ami régi színében ragyog. Legényavatót a húshagyó keddi bálkor tartanak, úgy "emelik föl a legények sorába", hogy megfogják, feldobják: Éljen, éljen! – kiáltják. Az ifjú italt kell fizessen a fiataloknak (a fiatal házasokat is feldobják házasbálkor).

Igézésről, rontásról csupán annyit mondott háziasszonyunk: letőtt az a világ. Azt mondják, '48 óta nincs boszorkány…

Később nevetve mondta: "az idősebbek nem kell menjenek mulatságba, a fiataloknak nem kell vén, hogy nézze". A lakodalmi rigmusokról pedig az jutott eszébe, hogy "most ebből ki van ábrándulva a mai fiatalság, hogy meghallgassák". Ám apósa (aki szószóló volt) vőfélyverses füzetét féltve őrzi: "van onokám, aki még belékapcsolódhat" – tette hozzá.

Amikor kimentünk, a kutyát nézte, miért nem ugatott meg. Az is a pajta mellé húzódva lapult, széltől védett helyét most az egyszer nem cserélte fel a kötelességteljesítéssel.

Hazafelé közelről is megnéztük a Háromdombokat, Béta felé haladva. Süvített a szél, nyakamat behúztam, de nem a kedvetlenség miatt húzódtam össze. Szép nap volt a mai, állapíthattam meg, és a három falu lakói helyett is mosolyogni kezdtem." (UH, 2003.01.12)

Mind jöjjetek el a bálba!

Kalamajka — Sun, 11 Jan 2009 10:58:29 +0100

A Bétai Kupecek a Webvidéken

Kalamajka — Tue, 21 Oct 2008 11:14:00 +0200

Jó kis játéknak igérkezik. Sikerült összebeszélni párunknak s összeállt a Bétai Kupecek csapata. Még ismerkedünk a játékkal, szemlélődünk, hogy jobb és jobb bejegyzésekkel örvendeztessük magunkat és az olvasókat.

Első próbánkon immáron túljutottunk. Bánó Róza néni padjában találtunk egy poros papírköteget, amiben ott rejtőzött a farcádi leányzó szerelmes levele. Ezt osztottuk meg a nagyvilággal.

Így néz ki első bejegyzésünk a Reménytelen szerelem

Szélyes Róza néni padjában rejtőzött meg az a levél, amit közzéteszünk a következőkben. A levelet egy szerelmét hazaváró lány (Györfi Rozália) írta a Magyar Királyság egy távoli részében katonai szolgálatot teljesítő bétai legénynek (Szélyes Mózes). Levelezésükből két levél maradt hátra, mindkettő 1893-ból. Egy kétségek közt vergődő lány érzelmeit ismerhetjük meg, nem tudja, hogy hogyan érez szerelmese iránta. Ez az érzés hatja át az egész levelet:

„Kelt levelem Farczád

1893 Áaprilis 19 én

Szeretet kedvesem Széles Mozes

Örömre döntik szívemet, mind mind azon perczek, a melyben önre gondolok,

világosság nem sötétedik, sötétség nem virad, nap fel nem jö, és el nem halad

a nélkül hogy önre ne gondolnék, kedvesem, mind lefektemben mind fel keltemben,

szívemben tartom, s le irhatatlan vidám kedéljek árasztanának öröm tengert szívem

mélységében, hogyha ezen nehány Soraim a legjob egéségben találná, nekem is

most a legjob egéségem Van Istenekhála, a melyhez hasonlot kevanok maganakis

Istntöl, Továbá kedvesem tudatom arol hogy a levelit kezemhez kaptam, rögtön

válaszoltam, az az Márczius 4 én küldötem egy levelet és nem tudom fel gondolni

hogy mi törént azal kezéhez kaptae vagy nem hogy nem kaptam.

Valaszl rá, vagy pediglen A feledékenység soraban szamit engem már nem tudom

mit gondoljak kételkedjeme Aban hátha el téveledet az a levél, s Maga nem kapta

kezihez, vagy pediglen meg kapta és még is el feledet engem soraival fel keresni,

Akor gyözödve vagyok hogy szive viragzo kertjiböl ki záratva, Fel kérem kedvesem,

hogyha szeret engem Válaszoljon levelemre és irja meg szive mélységében mi rejlik

ha pediglen a tiszta Szivérzés és ön akaratja nem irasa nekem rendjeit, akor feleljen

engem ha pediglen igaz érzésel vagyon hozam akor irjon meg mindent, ne legyen

feledö. Én le irtam szivem igaz sorjait és rejletét titkomnak,

Tisztelem kedvesem s ezernyi áldást egéséget Kivanok mind valahány betüt irtam

levelemre. már a levelem bezárom, s Bocsánatát kérek a gyenge irasomrol, s

Választ várok.

Tisztelik Gergö bácsi Édes anyám istentöl minden jot kevanak számára,

Ujaban Tiszlelem kedvesem

és maradok Örök hüségü kedvese

Gyorfi Rozálija

a Siromig,"

Szerelmük azonban nem lehetett teljes. A bizonytalanság véget vetett a két fiatal szerelmének, Róza férjhez ment végül egy másik legényhez, nem várta haza Mózest.

Testvérfalu a láthatáron

Kalamajka — Mon, 15 Sep 2008 22:27:00 +0200

A teljesség igénye nélkül igyekszem beszámolni azokról az eseményekről, amelyek érintik Bétát. Meghívást kapott településünk a dági falunapokra. Jómagam nem mehettem el erre a kirándulásra betegség miatt. A beszámolókat és képeket igyekszem megosztani a kedves olvasóval amint lehetséges.

Érdemes tudni azt, hogy Bartha Albert (Berci bácsi) hathatós közbenjárása nélkül ez a találkozás nem jöhetett volna létre.

Ismerkedjünk meg a településsel!

Dág község Komárom-Esztergom megye dél-keleti részén található.
A 2001-es népszámlálási adatok alapján a falu lakossága nem érte el az 1000 főt. A lakosság 82%-a római katolikus vallású. A népesség 22,6%-a német, 13,6%-a szlovák nemzetiségű.
Dág büszkesége az 1947-ben alakult a Röplabda Szakosztály, amelynek egyik csapata az Extra Ligában, a másik az NBII-ben sikerrel szerepel.

Még több infót szerezhet a településről

Isten veled Papbácsi!

Kalamajka — Mon, 28 Jul 2008 09:04:00 +0200

10 év szolgálat után áthelyezték Gyergyószentmiklósra. Egy épülő templom várja ott, új közösséget kell vezetnie. Jómagam még egyszer voltam annak részese, hogy egy papbácsi "elmegy" Bétából. Akkor még az oltár mellett álltam. Ez nem olyan... Úgy érzem, hogy a faluból ment el valaki, aki maga után űrt hagy. Számítani lehetett rá mint egy jó barátra, amellett hogy jó pap volt. Közülünk való volt, aki nem szégyelte az igazságot az embernek megmondani. Hiányozni fog nekünk, de biztos vagyok benne, hogy szoros lesz a kapcsolat ezután is falvaink és közte.

Az utolsó miséjét tegnap tartotta Bétán. Ez alkalomból Gergő bácsi és a tanitó néni mondott szívhez szóló beszédet. Adélka és Anita verssel köszöntötte a papbácsit. Flórián Csabi fotózott. Köszönjük nekik ezúton is. Szeretném, ha ezeke a beszédek, versek, fényképek felkerülnének ide is. A tanító néni beszédét és az Anita által szavalt Mécs László verset még nem sikerült megszereznem. A későbbiekben pótolom!

Először közlöm Gergő bácsi beszédét.

Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!

Béta falu keresztény híveinek a nevében nem mulaszthatom el, hogy ne köszönjem meg a lelkiatyának az egy évtizedes fáradtságos munkáját. Gyarapított bennünket hitben, reményben, szeretetben, békességben élni. A faluban tanította a gyermekeket, összefogta a fiatalságot, a házatársakat, öregeket egyaránt, segített akin csak tehette. Adja a Jóisten, hogy ahová megy ott is a hit, remény, szeretet kísérje. Minden útján adjon a Jóisten áldást a munkájára. Nem feledjük soha, bármikor visszavárjuk!

Az Adélka által szavalt Wass Albert vers:

Búcsú

Már eltűnt régen a hajó Veled
és én még mindég kendőt lengetek.
s amíg távolba réved a szemem:
arcod vonásait idézgetem.
tengerverés csapdos a partokon:
benne hangod zenéjét hallgatom.
S a szélben, mely hajamba beletép,
ott érzem még a kezed melegét.
De mindez búcsú már, tudom nagyon.
Elnyel a távol, mint egy ősvadon.
Pókok szövik be lépteid nyomát,
holnapra új lakót kap a szobád,
s elönt a hétköznapok bús sora,
mintha nem is lettél volna soha…
Csak én állok még itt. De már ködöt
lehel a tenger árnyékod mögött,
s míg lengetem a kendőm, lengetem:
emléked lassan eltemetgetem.

A tanítónéni méltatta a papbácsit.

A papbácsi megköszönte a szép szavakat, megígérte, hogy vissza fog jönni hozzánk gyakran.

Mindenkinek könnyes volt a szeme, még a férfiaknak is. A templom előtt lekezelt mindenkivel a papbácsi s megígérte azt, hogy az időseket egy kirándulás keretében megvendégeli Gyergyóban.

A papbácsi beszél falvainkról - az UH írása

Kalamajka — Sun, 27 Jul 2008 21:17:00 +0200

Neked adom ezt a helyet, menj itt a vágáson keresztül, s ez lesz a te földed, mondta az öreg legnagyobbik fiának, mutatva a mai Vágásra. Aztán folytatta a középső fiú felé fordulva: neked adom azt a helyet, ahova ezt a követ dobni fogom, és eldobta a követ, melynek helyén Dobó lett. A legkisebb fiúnak azt mondta, te menj bé, tova a völgybe, s ebből lett Béta a későbbiekben. Így szól az eredetmonda, mely Béta-Dobó-Vágás nevét, kialakulását magyarázza. Segesvár irányából közelítve a Bögöz végében kitérő út visz ezekbe a falvakba, melyeknek központja Vágás.

Béta és Vágás között most új aszfalt feszül az úton, Dobó bejáratáig döccenés nélkül közlekedünk, csak éppen a szélességgel van gond, majdnem be is borulunk az árokba, amikor egy hanyagul lavírozó áruszállító kis híján leszorít az úttestről. Távolabb az útpadkát már töltik fel kaviccsal a munkások, tehát van remény arra, hogy nem lesz baleset az ilyen helyzetekből. Napsütés fogad a vágási plébánián. Nem vagyunk bejelentkezve, de T. Bartos Károly plébános olyan kedvesen és készségesen tessékel be, hogy meg is jegyezzük magunknak: ez igen, ez vendéglátás! A falu gyakorlatilag összenőtt Dobóval. A „főút” elején megkérdeztünk járókelőket, merre van Vágás, mire mondták, hogy itt mindjárt, néhány méter. És tényleg, száz lépésnyire már a vágási katolikus templom előtt találtuk magunkat. A plébánia és a templom kapuja tárva-nyitva állt. A napfoltos, árnyékszabdalta, zöld udvaron egy autó is nyitott ajtókkal, dobozokkal megpakolva rostokolt, de a plébánia előszobája is dobozokkal volt tele: a plébános költözik!

Vágási bioéletmód

Mielőtt a költözést magyaráznám, lássuk, hogyan mutatja be egyházközségét, a falut, az embereket az Isten szolgálatát teljesítő férfi. Humor fűszerezi a beszélgetést. Rögtön azzal kezdjük, hogy Béta-Dobó-Vágás, ott terem az áldás! – nem véletlenül született ez a rigmus, a plébános is azt mondja, ezt a térséget elkerüli a baj, sőt az egykor itt élő szerzetesrend áldozatvállalásából is fakadhat (erről később) – Annyi sok jó történetet ismerek, hogy arra gondoltam, egyszer leírom, könyvbe foglalom. A három falu egy egyházközségnek számít, olyan alapon is, hogy egy medencében vallásilag összetartozik. Zömében katolikusok lakják, de találunk néhány reformátust és pár unitáriust is. Valamikor Vágás nagy falunak számított, de a kollektivizálás idején-után sokan elmentek a faluból. Régen sokgyermekes családok lakták, tíz-tizenkét gyermek is született, de nem volt elég föld. A fiatalok meg azért költöztek el, mert nem bírták a kollektívmunkát, magyarázza Bartos Károly – a várost vagy Felsőboldogfalvát választották. Pontosan a költözések miatt változott meg a falu helyzete, elöregedett (Dobó viszont feléledt). Vágás legidősebb embere 98 éves, soha nem járt orvosnál. Ez a szerencsés nem más mint Cimbalmos, azaz Lázár Irén néni. A plébános meg is szakítja a beszélgetést azzal, hogy a faluban gyakoriak a ragadványnevek, Irén néni azért Cimbalmos, mert a férje cimbalmon játszott. Olyan összhangban éltek ketten, mondja, hogy mielőtt este lefeküdtek volna, a családfő cimbalmozott még egy kicsit. Szalmakalapokat készítettek itt a kézművességgel foglalkozó családok, sokan éltek ebből, és ma is van olyan család, amely kalapokat készít, kiállításokra, vásárokra hordozza a portékát, kölni, budapesti napokra is eljutottak. Nagyon sokan viszont a majorkodásból éltek, az állattartás mindmáig jellemző a falura. Juhokat, teheneket tartanak. Szeretem is itt, jegyzi meg a plébános, mert bioéletformát lehet folytatni. Dobó időközben például sokat „fiatalodott”, tíz év alatt csupán három család vándorolt el, ehelyett viszont sokan térnek vissza, házat építenek, vállalkozásba kezdenek. A három falu lélekszáma 1200 körül van, Vágásban 335-en élnek. A dobói és vágási embereknek közös templomuk van, a vágási katolikus templomba járnak misére. Az összenőtt falu érdekessége, hogy bár a plébánia és a kántori lak egymás mellett helyezkedik el, a kántori dobói háznak számít, a plébánia vágásinak.

Egy kolostor kövei a kertben

A reformáció idején – mondja Bartos Károly – a dobóiak nagy része áttért református vallásra, vitték a templomot, a katolikus hívőknek maradt a vágási templom. A mai vágási templom 1846-ban épült, előtte viszont a fogolykiváltó szerzetesrendnek – trinitárius rend – létezett a templom és plébánia területén, illetve mögött egy kolostora, ami állítólag öszedőlt, az alapból találni még köveket a plébánia kertjében. A rend arról volt nevezetes, hogy a török időkben a fogságba esett székelyeket kiváltották pénzen, vagy maguk töltötték le a fogságidőt. A templom egyik oldalán található óriási cserefák ebből az időből valók, körülbelül négyszázévesek. Az áldozatkészségnek köszönhetően, a császár jóvoltából, berendezését, formáját is tekintve a farkaslaki templomhoz hasonlóan épült fel a vágási. Jelenleg egyedi Erdélyben, hogy Szent Ilona a védőszentje, Dunaújvárosban van ilyen, valamint az ortodoxoknál jellemző. Ezekben a falvakban láthatóan fontos a családi élet, az összetartozás megélése, kinyilvánítása. A rokonok is, ha veszekszenek, mások előtt megvédik egymást, magyarázza a plébános. Sokszor bosszankodtam is, jegyzi meg, s mondtam, hogy döntsék el, az igazsághoz vagy a rokonizmushoz tartják magukat. Erre elneveti magát a pap, de rögtön komoly dologgal folytatjuk, éspedig a születések-elhalálozások számának megvitatásával. Volt olyan év, hogy Vágásban egy gyermek sem született, mostanában évente 3–4 kisded születését jegyzik. Az elhalálozás tekintetében tavaly többet temettek, mint amennyit kereszteltek (a három faluban tavaly 25-en hunytak el, és 16 gyermeket kereszteltek). Idén pedig mostanáig volt tíz keresztelő és kilenc temetés.

Nem szégyen a nagycsalád

A házasok programja keretében úgy látom – világított a jelenlegi helyzetre Bartos Károly –, visszatért az emberekbe a remény, hogy a jó házasságban lelkileg egészségesebben fejlődnek a gyermekek. Most a harmadik, negyedik, sőt hatodik gyermeket is vállalják, nem véletlen jövevények, hanem tudatos „tervezés” gyümölcsei. Nem szégyen már a nagycsalád. A házasok programja 2004-től létezik, abban áll, hogy hétvégéken beszélgetéseken vesznek részt a házaspárok, akik az egymás közti párbeszédet, a szerelem esetleges újrakezdését, önmaguk felvállalását, egymás meghallgatását, a szexualitás kérdését, a gyermek iránti felelősség témakörét járják körül, illetve tanulják. Nem kell kiteregetni mindenki elé problémáikat, mondja a katolikus pap, de megvitathatják azt, ami őket foglalkoztatja, megoszthatják másokkal gondjaikat. Amerikai mintára indult el, és egyféle problémamegelőzésként indítottuk útjára – magyarázza. Az ötlet egyébként egy zetelaki, Ince Béni nevezetű paptól származik, és úgy kerültem vele kapcsolatba, hogy szerettem volna tenni valamit a családokért. Ismert tény, hogy a férfiak nem szeretnek Bibliát olvasni, itt viszont nem is ezt várjuk tőlük, de mégis lelkiséggel töltjük meg az együttlétet.
I–VIII. osztály működik a faluban, óvodával is rendelkeznek. Kezdték újból értékelni a tanulást a helybéliek. 25 év alatt egy értelmiségi került ki a faluból, akiből pap lett, hét éve viszont 8 egyetemistájuk, főiskolásuk van. Ausztráliából ösztöndíjat szerzett a plébános, ahonnan egy jó magyar ember, ahogy ő fogalmazott, minden évben pénzt küld, ebből eddig 45 gyermek tanulhatott, sőt a városba buszozókat is segítették. Vannak Magyarországon tanuló gyermekek, akik a juttatás segítségével tanulhatnak külföldön. Visszatérve a faluban való taníttatáshoz, korábban az a gúnynév volt ismeretes, hogy Dobó sötét, csöpü Vágás, selyem Béta – az emberek képességeire vonatkozott, de cserélgették is a jelzőket, pl. csemer vagy mazlag Vágás –, és valóban „büntetőhelynek” számított az itt tanulás. Olyan is előfordult, még húsz évvel ezelőtt is, hogy a szülők nem járatták iskolába a gyermeket, hadd legyen belőle pásztor, pakulár. Mindhárom faluban van iskola, Vágásban saját tanítójuk van a falusiaknak, Szabó Emese személyében, de vannak pedagógusok, akik kijárnak tanítani, egy udvarhelyi tanár pedig, Szőcs Andor egyenest kiköltözött, sőt ő a megbízott igazgató is.

Költözik a plébános!

Beszéljünk a költözésről tehát! A háromszéki, 43 éves Bartos Károly tíz éve szolgál Vágásban, most viszont, jövő héten kedden Gyergyószentmiklósra, egy új plébániára, épülő közösséghez kerül. A dobozokban a plébános ingóságai vannak, erre nem volt nehéz rájönnünk. Vegyes érzelmekkel távozik. Három évvel ezelőtt elkívánkozott, mondja, mert vannak jó és vannak kellemetlen dolgok is itt, ami miatt így érzett. A közömbösség zavarja, azonban amikor felszentelték, fogadalmat tett, hogy ahova a püspök küldi, oda megy. Rá merem bízni magam a gondviselésre, fogalmaz. Nehéz a barátoktól megválni, sok ember ugyanis nem a papot, hanem az embert, a barátot látta bennem, mondta Bartos Károly. Az őszinte emberekkel bensőséges lett a kapcsolatom, most ettől el kell szakadnom, tette hozzá.

Aszfaltozzák a bétai utat

Kalamajka — Sun, 27 Jul 2008 17:42:00 +0200

Több kilométernyi megrongálódott utat aszfaltoztak le a Bögöz–Vágás szakaszon, a munkálatokat hamarosan befejezik.
Tegnap Bétán az útpadkát készítették el a munkások, a faluba vadonatúj, aszfaltozott út vezet a Bögöz előtti eltérőtől. A munkálatokat a székelyudvarhelyi Viaduct Kft. végzi, az aszfaltozás költségeit Sapard-támogatásból fedezik.

Július Bétán

Kalamajka — Thu, 10 Jul 2008 14:50:00 +0200

Elég rég készült bejegyzés Béta blogján. Nagyon elfoglalt voltam az utúbbi időben, ezért nem jutott idő erre. Most, hogy az év közepén járunk történik ezaz kicsi falunkban. Úgy néz ki, hogy járhatóbbak lesznek az utak. Meleg van erősen, gyötör a kánikula. A szénával van bőven mit tenni-venni. Röviden: minden a szokásos, szokásosan rendkívüli.:)

A felső utcában aszfaltoztak amikor hazajártam. Gyorsan kellett haladni, mert egy hét múlva érkezik az ellenőrzés Gyulafehérvárról. A forgalom néha megbénult, a busz sem mehetett fel Dobóba - jelenleg Bétába se. A kocsiknak a mezei utakon kellett kacskaringózni a cél felé. Küpük szakadtak be, autók akadtak fenn.

Olyan forró volt az aszfalt, hogy perzselt már. Elég meleg volt amúgy is. A munkások a templom után sziesztáztak a dúslombú fák alatt.

Na, így nézett ki az a táblatákolmány, amit a kocsisoknak félre kellett tenni ha esetleg akadályt jelentett. Egy laza húszassal lehetett továbbmenni a mezőn.

Normális, ha az ember az első aszfaltot becsüli. Pistuka Áron (a képen) azon morfondírozott, hogy a csordát 11-12 körül kellene hazaengedni, hogy nehogy tönkretegyék a munkát.

Nem merészkedett senki sem az útra. Olyan hírek is jártak, hogy nem szabad ezentúl patkóval rámenni a "nagy útra". Ez később vicces lehet, azért merészkedtem megosztani.

Amúgy zajlik a nyár nagyüzemben. Az utca tele van gyermekekkel, mezőre igyekvő emberekkel. Mit néznek most a bétaiak a délutáni szieszta alatt? Réggebben a Pampák királya volt a menő. Most mi az?

Tatának kellett egy kis segítség befedni a kaszajt. Nem fér már a széna a csűrben!

A törökbúza már derékmagasságú.

Elkaptam egy kicsi zuhét a hétvégén. Másnap reggel iszonyú sok csiga maszatolt ide-oda a virágok között. Ezek az állatok alkalmasak arra, hogy praktizáljon az ember a fényképezőgépével. Nem olyan gyorsak... Tudtam is volna szórakozni, ha nincs...

Mici. Féltékenységi rohama támadt s akarva-akaratlanul rálépett a csigámra. Miután nem érezte ezt elég hatásosnak, fogta magát s ráüllt. Őt mindenképpen bele kellett tennem, mert kikérte magának.

Van a kertünkben egy olyan kaktusz, ami évente egy napra nyílik ki. Hihetetlenül izgalmas virág ez. De ha az ember nem tudja a történetét, akkor egy sima fehér valami.

Nem olyan mint ez a fehérség. Ránézésre gyönyörű. Nem kell hozzá előtörténet.

Mindenkinek kell lennie egy fának az életében. Nekem is volt diófa. Csak azóta sok lett belőle s nem tudtam eldönteni, hogy melyik is az igazából. Nem csak én szeretem ezeket a fákat, összefutottam róka komával is. Gyorsabb volt mint a kezem...

Kirándulás az időseknek

Kalamajka — Tue, 20 May 2008 20:46:01 +0200

Több hónapos készülődés után kirándulni voltunk az idősekkel. A Bétáért Egyesület kezdeményezését a Vágási Római Katolikus Plébánia nagyban támogatta, segítette. Az ötlet immáron vagy 5 hónapos. Az eredeti ötlet az volt, hogy pályázatot írunk a Megyei Tanácshoz s némi hozzájárulással csinálunk egy szép napot az időseknek, nyugdíjasoknak. A terv nem nagyon jött össze tapasztalatlanságom, tapasztalatlanságunk miatt. Egyesületünknek könyvelési problémái akadtak, amit nem tudtunk határidőn belül megoldani. Tanulni fogunk a hibánkból jövőre. Szeretnénk, ha hagyománnyá vállna az, hogy évente legalább egyszer kirándulni mennek az idősek.
Miért tartottuk fontosnak a kirándulást? Őszintén szólva Bétában (beszélhetünk Bögöz községről is) nem nagyon van olyan lehetőség, ahol ki lehetne kapcsolódni. Nekünk, fiataloknak sincs. Mit csinál egy fiatal hétvégén, vagy a szabad délutánokon? Semmit. Az ivás hétköznap, hétvégén pedig a diszkó. S nem is saját hibájából teszi ezt az ember... Nincs semmi lehetősége valami mást megismerni. Honnan látna mást? Lassan odakerülünk, hogy az agyondícsért közösségi szellemünk is elillan. Hol van a községből az értelmiség? Hol van a vezetőkből a felelősségtudat?
Mozgás, változás kell a községben. Na jó. Honnan is kerültem ide? Az idősek kirándulásának beszámolóját kellene megosztanom az olvasóval. Ha ennyire beszűkültek a lehetőségek a fiataloknak, akkor hol vannak még a mindig hátrányos helyzetben levő nyugdíjasok? Kirándulni hívtuk a nyugdíjasokat s jött is mindenki szívesen.

Jártunk Farkaslakára, Korondra, Árcsóra s Parajdra. Nagyon jól éreztük magunkat. A kirándulás képeit (nem az összeset) a kollázsra kattintva nézheted meg.

A kínai szalmakalap esete

Kalamajka — Mon, 12 May 2008 20:42:00 +0200

Most olvasom éppen, hogy a dobai szalmakalapnak immáron nagy konkurenciája akadt. A műanyag székelykapuk után a szalma a következő célpont.
Ne hagyjátok magatokat dobaiak! S a bétaiak se felejtsék el ezt a mesterséget! Észre kellene már venni, hogy mekkora jelentősége, hagyománya van településeinken ennek.
A képet Czira Árpád készítette, Kőrispatak honlapjáról merészeltem lecsenni.

A Hargita Népe erről szóló cikke alább olvasható.

Milyen kalap a sárga kalap?

Nem mondunk azzal semmi újat, hogy Székelydobón hagyománya van a szalmakalap készítésének. László Ibolyától tudom meg, hogy a majorok falujában jelenleg húsz körüli azoknak a száma, akik háztáji parcelláikon az általuk e célra vetett és termesztett alakorszalmából készítik a fonatokat. E szalmaszalagokat vásárolják fel tőlük azok a falubeliek, akik elkészítik, megvarrják a szalmakalapokat.

László Zoltánék korszerű műhelyükben a télen készített kalapokkal maholnap piacolni indulnak, hiszen a forró nyári napok beköszöntével feljön e fejfedők napja is. Erdély-szerte találkozni lehet velük a kirakóvásárokon, Aradtól Kőhalomig, s még azon túl is.

Hanem egy olyan dolgot mond Ibolya asszony, amire annyira felkapom a fejemet, hogyha kalap lenne rajta, az nyomban az ölembe hullana. Azt mondja, hogy a piacot a sárga kalap uralja. Ezen igencsak elcsodálkozom, hiszen a kalap szalmája sárga színű, s természetszerűen az abból készült kalapok is ilyen színűek. Majd kifehérednek a tűző nap sugaraitól.

Nem így kell ezt érteni – magyarázza a fiatalasszony. Arról van szó, hogy a kínaiak betörtek a kalaposok piacára is. Rizsszalmából készült termékeiket olcsóbb áron kínálják eladásra. Nem egy kuncsaftjuk, – főleg Máramaros vidékén – már „rizskalappal" a fején köszön vissza a dobói kalap készítőinek.

Légy te is szerkesztő!

Kalamajka — Sun, 20 Apr 2008 14:46:00 +0200

Ha már unod azokat a dolgokat, amik felkerülnek a blogra, vedd a kezedbe az irányítást! Vagy ha úgy érzed, hogy egy csomó új minden van a tarsolyodban, akkor mutasd meg nekünk! Annak érdekében, hogy szeretett Bétánk igazi arca megmutatkozzék, rád is szükség van!

Tippek a tartalomra:

1. Olyan képek, amelyek Bétáról, bétaiakról készültek. Vagy esetleg saját fotóid is megmutatnád? Szívesen látjuk! Kialakítunk egy galériát külön erre a célra, ha igényled.
2. Igazán szép hangulatot adna az oldalnak, ha olyan személyes történetek, emlékek is felkerülnének.
3. Ha bármilyen információra akadsz a világhálón, akkor azt is tudasd! (akár sajtó is)
4. Ha valamilyen közösségépítő ötleted, terved, javaslatod van, akkor oszd meg velünk.
5. Ha az élet úgy hozta, hogy elkerültél Bétából, akkor gyere vissza, szívesen látunk!
6. Környéki vagy? Partnerkedj velünk! Minden építő jellegű terveiddel megkereshetsz minket!

Ha szerkesztő szeretnél lenni, akkor nincs más dolgod, mint kérni azt! Kapsz egy meghívó levelet s munkába is kezdhetsz!

Minden jót!

Műholdas térképek Bétáról, támogatás gazdáknak

Kalamajka — Fri, 18 Apr 2008 12:16:00 +0200

A reggel beleolvastam az Udvarhelyi Híradó aktuális számába. Még mindig téma a terület alapú támogatás a médiában. Ezidáig nem nagyon érdeklődtem ilyenek iránt, hiszen nincs érdekeltségem a témában. Vagyis lenne: informálni azokat a gazdákat, akiknek jól jöhet ez a támogatás. Meg is fogom tenni otthon.
Mégis találtam valami roppant érdekeset! Műholdas térképek vannak fenn a Mezőgazdasági Kifizetési Ügynökség Az Udvarhelyi Híradóban olvasott cikket megtekintheti

Zöldülünk

Kalamajka — Tue, 15 Apr 2008 08:29:22 +0200

Egy röpke hétvége észrevételei, képei kerülnek bemutatásra.

Láthatólag csak az erdő nem kezdett még eszeveszett zöldülésbe. De azt jósolják, hogy neki sem kell már egy hét. Legények, ne izguljatok, lesz zöldfa május elsejére!

Hosszú út pora. Így néz ki Béta és környéke április 13-án délután 6 óra környékén. Mire még egyszer hazamegyek, addigra a határ megváltozik (román-magyar határ :)).

Pont párhuzamosan helyezkedik el a bétai és a vágási templom. Ha nem egyéb, akkor Szentföldön járok!

Ébredeznek a kankalinok, vagy kásavirágok. Már most jól el vannak szaporodva Bontában. Egy cseppet most szunnyadnak a képen, mert elég borongós idő volt aznap.

Bikafalva, Ócfalva felől jöttem haza gyalog Udvarhelyről. Jó locsos volt, teljesen beázott a cipőm. A sok esőnek köszönhetően (ezt nem én gondolom) azt mondják megduzzadt Bonta pataka is. Olyan bővízű, hogy én még ilyennek nem láttam. Tán lekörözi Béta patakát is most.

No, itt van a falu gólyája. Elég fotogén alkat, csak kár, hogy nincs fotós hozzá. Az iskola tetejéről költözött el szegény mindjárt egy évtizede. Jó helyet választott, lelát az Alsó utcába, de Felsőbe is, ha akar.

Már van mit tenni itt-ott a kertben is.

Ha jól számolom, akkor jövő héten is megyek haza. No, s tán csinálok pár képet. Maradjon meg valami nekünk későbbre is. Minden jót!

Kirándulás az időseknek

Kalamajka — Tue, 15 Apr 2008 07:53:00 +0200

Május 17-én kirándulásra kerül sor a Bétáért Egyesület és a Római Katolikus Plébánia szervezésében. A kiruccanás Bétából indul reggel 8 órától. Az első állomás Szelykefürdő lesz, ahol sor kerül a kirándulás tervének bemutatására. Majd Farkalslakán folytatjuk útunkat, ahol megnézzük Tamási Áron szülőházát és az emlékművet. Korond valószínűleg nagy látványosság lesz a bétai nyugdíjasoknak. A végállomás a parajdi sóbányában lesz, ahol Karcsi papbácsi tart egy rövid imát a kirándulóknak.

Sajnos ezidáig nem nagyon volt ilyen jellegű kirándulás szervezve, főleg az idősek részére. Szikra Jóska bácsi például 70 éve már járt a sóbányában, de reméljük, hogy neki is kikapcsolódást nyújt ez a pár óra. Körülbelül 40-45 személyt fog megmozgatni e program. Az egyesület és a plebánia finanszírozza a költségek felét. Reméljük, hogy sikereres lesz! Majd fotós beszámoval jelentkezünk!

Húsvéti mászkálások

Kalamajka — Sun, 06 Apr 2008 10:28:00 +0200

Mit ad az Isten a szegény egyetemistának Nagyszombaton? Legalább egy félórás sétát hazafelé. A táska rendesen húz, de azért szurkolok, hogy egy kocsi se vegyen fel. Jó alkalom elővenni a fényképezőgépet s pár fotót készíteni. Itt már majdnem otthon voltam. Isten hozott Bétán!

Ez a rész nagyon tetszik nekem. Persze ott virítanak az antennák s ki van pakolva az első cucckövekkel... Azt leszámítva!

Az iskola sem néz ki rosszul, főleg, hogy tavaly rendberakták teljesen. No, jól nézzétek meg, mert itt jártam az első négy osztályomat. A Teleház is ebben az épületben fog székelni. :)

Húsvéti gyónásra alkalmas felkészülést ad ez a hosszú kerítés.

S az iménti kép pár kilóméteres távolságból.

Már egy ideje ott motoszkált az agyamban, hogy egyszer fel kéne menni a toronyba s csinálni pár képet. Nem tudom a képek mennyit árulnak el, de engem lenyűgözött a látvány. De főleg az, hogy meg is örökíthettem.