A lényeg az, hogy haladunk, és a tündérek eddig mindenütt jó munkát végeztek.
Emlékeztek például Annára, aki Sissi kastélyába vágyott? Még Habsburg Györggyel is találkozott! A családi szállón élő Radics Benjámin nagyon élvezte a gokartozást, és hatalmas kaland volt az is, amikor hőlégballonnal a levegőbe emelkedtek a Lipták testvérek.
A legaranyosabb talán Vilike volt, akit olvasónk Budapesten látott vendégül. Képzeljétek, a kisfiú mindent haza akart vinni, még a múzeumból is!
Összegyűjtöttem nektek, eddig merre jártunk, fotógalériákon is megnézhetitek, hogyan örültek a gyerekek. Íme, az eddigi teljesítések!
]]>
Olvasóink lázas készülődésbe kezdtek, felvették a kapcsolatot “választottjukkal”, és már szervezik is az élménynapokat. A gödöllőiek voltak a leggyorsabbak, így Kovács Anna máris eljuthatott a “Sissi-kastélyba”. Nézd meg képes összefoglalónkat!
Közben készülünk Csébi Tamás mozdonyvezetésére, és Radics Benjámin gokártozására is. Készítjük a beszámolókat, hogy ti se maradjatok le az élményekről!
]]>
Öt héttel ezelőtt harminchárom kisgyermeket mutattunk be nektek. Kerestünk melléjük harminchárom jó szándékú embert, aki élménnyel ajándékozná meg őket. Egy olyan programmal, amit családjuk saját erőből nem, vagy csak nehezen tudna nekik megadni.
Hajókázás, lovaglás, találkozás a nagypapával…: sokféle kérést olvashattunk végig a nekünk szánt levelekben, nézegethettünk rajzokon.
Harminchárom “jó tündért” kerestünk, de sokkal többet, több mint nyolcvanat találtunk! Sokan voltak, akikben megmozdítottak valamit a gyereksorok, sokan ajánlották fel a segítségüket – erejük szerint. Volt, aki a balatoni házát adta volna egy hétvégére, más kétezer forintot ajánlott fel a kisnyugdíjából. Valahogy döntenünk kellett: melyik kívánságot ki teljesítse, így játékos szavazásra hívtuk a Nők Lapja Café olvasóit. Ők pedig döntöttek: mostanra összeállt a csapat: harminc gyermek talált párra. Sorsukat természetesen nyomon követjük, és a nyár folyamán beszámolunk róla, hogyan vitték repülni Zórád Ritát, bobozni Radics Benjámint, főzőcskézni Csanádi Orsit.
Köszönjük mindenkinek, aki jelentkezett, azoknak is, akik most nem “nyertek”, reméljük, valamiképp mégis nyertesnek érzik magukat!!!
A gyerekek és teljesítőik:
Kovács Anna – Simkó Adrienn
Csébi Tamás – Jándi Péterné
Molnár Dominik – Pirisi Veronika
Filep Orsolya – Albert Tivadarné
Pém Sára – Kopeczny Kata
Babrányi Vilmos – Korom Ildikó
Danyi Asher – Májer Emese
Juhász Amanda – Varró Luca
Kolompár Mihály – Monori Dóra
Zórád Rita – Havasi Zoltán
Szabó Gábor – Szilágyi Zsuzsa
Orbán Klaudia – Schultz Emese
Dani Nikoletta – Lengyel Szilvia
Kotán Kitti – Kiss Anita
Rónaszéki Vivien – Rigó Gabriella Éva
Kupa Dániel – Bagyó Sándor
Radics Benjámin – Tóth-Dalmadi Zsófia és Tóth Gábor
Kolonics Mercédesz – Szántó Bogi
Csuzi Gábor – Vincze Andrea
Horváth Viktor – Attila
Holub Dávid – Tóth Péter Benjamin
Kiss Tamás – Dani Katalin
Csorba Klaudia Weith Katalin
Radics Cintia – Lotti
Csanádi Orsolya – Mautner Zsófia
Egri Krisztina – Mázikné Héjas Eszter
Fábián Bence – Karácsony Nóra
Boda Beatrix – Pataky Tímea
Kovács Zsolt – Kovács Balázs
Bodócs Piroska – Szerencsi Szilvia
Pordán Tamara, Lipták Krisztina, Bata Tibor: az ő napjukat a Nők Lapja Café szervezi meg – további segítőkkel.
]]>
Aggódó leveleket kaptunk ugyanis azoktól, akik Pordán Tamaráért, Lipták Krisztináért és Bata Tiborért izgulnak. Ő az a három tini, akinek levele nem ért el a címzetthez; nem volt, aki úgy érezte volna, tudja teljesíteni a kívánságot. Pedig egyszerű dolgokra vágynak ők is: táncolni és hőlégballonozni – na jó, ez utóbbit talán egy fokkal nehezebb megszervezni. De biztos, hogy nem lehetetlen – lehetetlen legalábbis nincs, ha nem hiszünk benne!Megnyugtatunk mindenkit, hogy Tamaráék sem maradnak végleg hoppon, stábunk már kampányol értük, keresi a megoldást, hiszen nálunk álmok nem maradhatnak megvalósulatlanul!
Másoknál közben tetemes túljelentkezés tapasztalható. A rekorderünk Kovács Anna, akinek kegyeit tizenhárman keresik, de szerencsés Egri Krisztina is: őt kilencen is vendégül látnák Pécsen. Kitettek magukért a barlangászok is: öten szereznének egy jó napot Csuzi Gábornak.
További jó híreim is vannak, úgyhogy a következő posztban az “egyéb” felajánlásokról írok – azt is kaptunk ugyanis, nem is egyet!
Addig pedig szavazzatok, szavazzatok és szavazzatok – melyik kívánságot ki teljesítse? Még egy hét van hátra a nyertesek kihirdetéséig, addig érdemes mozgósítani a barátokat, ismerősöket! Hiszünk benne persze, hogy (ahogy mondani szokták) itt mindenki nyer – de azért… aki jelentkezett, annak nem mindegy, hogy ki is lesz a befutó! Mi drukkolunk mindenkinek!
]]>
Rengeteg a jó történet, az az aprólékos figyelem, amivel sokan összeállították a képzeletbeli programot. Vajon minek örülne a kiválasztott kisgyerek? Hogyan szervezzék meg a napot? Mit adhatnának még a kívánságon felül? Szállás, vendéglátás, egy jó ebéd, városnézés… van ötlet bőven, és mindez csak azért, hogy valakinek az ajándéknapja minél jobban sikerüljön.
Nem mindig a legtehetősebbek segítenek: több olyan levelet kaptunk, amelyben valaki sajnálkozik, hogy nem telik többre az erejéből, de legalább néhány ezer forinttal hozzájárulna valamelyik kisgyerek álmának teljesüléséhez. Diákok, nyugdíjasok írtak nekünk.
Olyan is van, aki alig tudott választani: kinek segítsen, így akad, aki több kisgyerekhez is jelentkezett. A legnagyobb öröm pedig talán az, amikor olyan nevekkel találkozunk ismét, akik már a múlt évben is vállaltak teljesítést. Büszkék vagyunk Bodnár Juditra, Nagy Dénesre vagy a Vertebra gyerekcsapatra, azokra, akik a tavalyi jó élmények hatására ismét tettek felajánlást.
Mint írtam, már dupla annyian vagyunk, mint ahány kisgyermek, vagyis – elvileg – mindenkire jut legalább két lehetséges teljesítő. Csakhogy ahogyan tavaly, úgy idén is vannak “kedvenc kívánságok” és olyanok, amelyeket kevésbé választanak. Mi abban hiszünk, hogy a kívánság mibenléténél is jobban számít az, hogy mindenkit “válasszon” valaki. Ahogy annak idején a tornaórán reménykedtünk, hogy beválasztanak minket a csapatba, úgy adhat önbizalmat ezeknek a gyerekeknek az, ha valaki épp őbennük hisz. Már kilenc ember jelentkezett, aki vállalja, hogy elviszi a Gödöllői Kastélyba a nevelőszülőkkel élő Kovács Annát! Hatan vannak, akik pécsi kirándulásra hívják az árvizet átélt Egri-lányokat. Négyen jelentkeztek Radics Cintia és Juhász Amanda kérésére: mindketten lovagolni szeretnének. Nagy öröm minden egyes újabb jelentkezést elolvasni!
Ám nincs még teljesítője a miskolci Pordán Tamarának, aki egy táncstúdióba vágyik, a nagycsaládból jövő Danyi Ashernek, aki megnézne egy videoklip-forgatást, Bata Tibornak, aki nem ismeri a családját, de a hip-hop táncban önmagára talált – most profi táncosokkal szeretne megismerkedni. A tizennégy éves Lipták Krisztina testvéreit vinné el egy léghajózásra, a kocséri Kovács Zsolti pedig egy autógyárba vágyik. Ha ismertek valakit, aki otthon van valamelyik területen, esetleg van efféle kapcsolata, kérlek, küldjétek el neki a lehetőséget – hátha egymásra találnak az álmok és teljesítőik!
]]>
]]>
Most újabb harminchárom gyermek fogott tollat, és mi ismét nekivágtunk az országnak, hogy személyesen felkeressük azokat, akik levelet írtak nekünk. Bükkszentkereszttől Csanádpalotáig, Kásádtól Orosházáig sokfelé jártunk, sokféle sorsot láttunk. A nehezebbek közül persze, mert igyekeztünk olyan helyekre vinni a segítséget, ahol ráfér az öröm az ottaniakra. Néhányukat nagyobb riportban is bemutatjuk majd, szeretnénk, ha ti is éreznétek, azt, amivel mi hazajöttünk: azért mégiscsak szép a világ.
De most meséljenek ők: itt tudjátok elolvasni, milyen kéréseire vár választ tőletek Anna, Tomi, Bence és a többi kisgyerek.
]]>
Talán emlékeztek, Martina az, aki csak sávokat lát a világból, mégis kalandparkba szeretett volna menni, és a magasban csúszni-mászni. Ez olyannyira jól sikerült neki, hogy olyan pályákat is teljesített, amiket felnőttek is nehezen tudnak – csak a legkeményebbet hagyta ki. Volt, hogy több mint hatvan métert csúszott, pedig nem látta, hol a vége a pályának… Talán ezért!
]]>
Tudjátok, repülni vitték Patrikot, a gyengénlátó kisfiút. Nem is akármilyen helyre, a Szidónia kastélyszálló melletti reptérre. Ezt csak azért hangsúlyozom, mert a repülés után persze jött egy ebéd (a legtöbb felajánlónk volt olyan drága, hogy az élményprogram mellett ennivalóval is kínálta a gyerekeket, sőt, többeknek eszükbe jutott, hogy ajándékkal is készüljenek), szóval jött az ebéd, amihez már előre, telefonon megérdeklődték, mit kívánna Patrikunk, mit készítsen neki a luxusszálló séfje. Patrik pedig krumplis tésztát rendelt… Úgyhogy aznap a teljes személyzet nagy krumplistészta-partit csapott…
Azért a történetért is odavoltam, amikor Eszterhai Zsolti és tesója (a két nagyfiú) lovagolni ment, nagyon messze utaztak, olvasónk vitte őket a kocsiján. Már hajnalban ott volt értük, és éjfél körül értek haza, mert alig akarták ott hagyni a lovakat. Napközben egy gyorsétteremben ebédeltek, ahol a fúk egymásra néztek a választásnál: vajon melyik játéknak örülne kisöccsük (merthogy a harmadik fiú még pici, otthon maradt). Szóval a srácok ez alapján választottak menüt. De ez hagyján, a teljesítő, Éva azt meséli, hogy mikor végre az egész napos programból és a hosszú útról hazaértek és jöttek-mentek a lakásban, egyszer csak azt látja, hogy a legkisebb fiú egy zacskó sült krumplival a kezében járkál. A két bátyja félretett neki a részéből és egész úton őrizgették…
]]>
Itt már látjátok is a teljes beszámolót, nagyon jól telt a nap!
Eszter, a kívánságteljesítő mindenképp köszönetet akart mondani egy rakás embernek, aki részt vett a dologban, amiben a legérdekesebb az, hogy magának Patriknak is megköszönte… Hát igen, ez az, amikor arról beszélnek, hogy ha jót teszel mással, az bizony neked se rossz.
Íme Eszter szavai: Szeretnék köszönetet mondani Patriknak a szép napért, és azért, hogy ilyen sok kellemes percet szerzett nekünk. Külön köszönet Zoltánnak, hogy jött, ment, hozta vitte, élvezte hogy segíthetett. Gyulának a szervezést a toronyból, Karesznak, hogy egy igazi utasszállítót is küldött, egyenesen Tokióból és Sanyának, hogy Németországban is gondolt a srácra, és hozott egy óriási modellrepülőt. És a legfontosabb: Cs. István pilótának extra nagy köszönet!
]]>