Blog

Számadás

Ady — Sun, 02 Jan 2011 22:46:33 +0000

Sok szeretettel köszöntök minden kedves olvasót. Most összegezni fogom a 2010-es évet az én szemszögemből.

Nos egész jól indult, mert már év elején sikerült 2 üzletet is megkötnöm egy tárhelycsomag és egy honlapkészítési csomag eladásával január első hetében. Kicsit okosítottam is magam keresőoptimalizálás terén, mert kis pangás volt a téli hónapokban, így tudtam honlapom fejlesztésével foglalkozni.

Január elején még letettem az egyetemen az utolsó két legnehezebb vizsgát, így megnyílt az út a diplomamunka írásához.
Laptopom felmondta a szolgálatot, a vinyója meghalt. 2 hétig nem volt laptopom, ami kellemetlenül érintett, mivel azon volt minden adatom. Ennek hatására egyre inkább a cloud computing felé fordulva igyekeztem minden a "felhőben" tárolni. Ez annyira jól sikerült, hogy diplomamunkám is erről írtam.

Február: Mohács, busójárás.

Márciusban Sopronban voltunk, nagy élmény volt: belváros, középkori hangulat, kint hideg, bent jó meleg, nagy vacsorák, svédasztalos reggeli és borospince. Névnapomon történt egy kis átrendeződés a munkahelyemen, ami elég érzékenyen érintett. Szerencsére jól kijöttem belőle és azóta az építésügyi portál már a legrangosabb magyar weboldalak között van. Munkahelyemen tehát most azt csinálom, amit szeretek, amihez értek és nem utolsó sorban: a hobbim. Ez - bár elég rögös út vezetett idáig - mindenképp pozitív. Az már nem annyira, hogy határozott idejű szerződésem van, ami nyáron lejár.
Májusban Szeged, borfesztivál. Kedvenc: Miklóscsabi Utazóbőrönd nevű bora. Könnyed citrusos és virágos jegyekkel rendelkező kerek és simogató fehérbor.
Fesztivál után szigorlat. Megvolt.

Június elején még barátnőm elvittem Miskolcra Tarja koncertre. Én nem mentem, de addig a koleszban ültem alsógatyában a közel 40 fok melegben a tételeket tanulva, illetve a kis tévén néztem az anglia-usa vb mérkőzést. Mit mondjak, hangulatos helyzet volt.
Időközben áprilistól munkahelyemen nagyüzemben készült az új építésügyi portál, amely munka folyamán új alapokra - az általam preferált drupal alapra - helyeztem a portált, megújult külsővel. Ez június közepén lett átállítva. Az eredmény azonnal érezhető volt. Felhasználó és keresőbarátságának köszönhetően azonnal megötszöröződött a látogatottság és jelentősen lecsökkent a visszafordulások aránya.
De nem dőlhettem kicsit sem hátra, mert jött az államvizsga. Ez is megvolt. Mérnök közgazdász lettem.

Júliusban diplomaosztó, Sopronban. Hotel Sopron, a város felett, pazar kilátással, medencével. Kint rekkenő hőség, a szobában légkondi.. Első este a belváros végigjárása, kocsmákba be, kékfrankos rosé fröccsök ivása. Kint közel 40 fok, de a cézár pince több száz éves nagy falai kellemes hűvösséget leheltek ránk. Az öreg faasztalon a kancsóban rosé, mellette szóda. Majd családi összejövetel a diplomám átadásakor. Be van keretezve, itthon van, a falon.

Még két eladott tárhely, egy honlap és még 3 honlap, köztük még egy tárhely. Számolni lehet csak nem logikusan írtam le.
Elég hosszan tartott két honlap elkészítése is. Egyik azért mert a megrendelőnek időhiánya volt és egy olyan ember vette át a projektet, akinek nem volt rálátása a kezdetekkor megbeszéltekre; a másiknál pedig - és ez most jött elő igazán - meg kellett harcolnom azért hogy a honlapépítés szabályai ne szenvedjenek csorbát az ügyfél kívánalmai miatt. Nehéz menet volt, sikerült végül megoldani, de elég hosszú, fárasztó és türelmemet próbára tevő hónapok voltak ezek.

Augusztus elején Kőszeg, Pont vendégház.Török kori hangulat. Kellemes, simogató langyos esték, a kőszegi utcákon és kedvenc borbárunkban törökverő pörkölt, gyümölcsökkel, kenyérrel, Jagodics Cabernet Sauvignon vörösborral. Hazafelé wellnessfürdő patikakártyából.
Görög éttermezés Ági szülinapja.:-)
Hónap vége felé Balatonfüred, borfesztivál, strand, kulcsosház. A somlói furmint jól behűtve jól tud esni a fárasztó nyári napokban este. Intenzív zamatossága és citrusos jegyei igazi felüdülést hoznak. Olyan ez mint egy esszencia. Nem nyakló nélkül kell inni, hanem egy kis kortyot elszopogatni, hogy szánkat jól járja át...és a hűvös bor egészen szépen, hosszan citrusosan és hízelgően fog lecsengeni megakadályozva, hogy szánk kiszáradjon.

Szeptemberben Mohács: szüret. A pár szőlősor egy kis dombon van, ahonnan szépen lelátni a Dunáig. Tiszta időben még a villányi Fekete hegy is látható. A szőlősorok végében szilvafa, kisszék, majd egy nagy terebélyes diófa. A diófa elengedhetetlen kelléke a szőlő és a bor világának. A nyári konyha szépen felújítva, benne nagy asztal a nagy vendégelésekhez, onnan nyílik kis pince 5-6 hordóval, pincehidegen hűtött szódásüvegekkel. A nyári konyha tövében bogrács, amelyre árnyékot tart egy diófa.
Szüretkor nagy eső volt. Az újbor most érett be. Kellemes, könnyű, ivós, letisztult bor lett belőle.
A borhoz halászlé társul legjobban ott Mohácson. Méghozzá bajai halászlé. Legalább 3 féle hal kell hozzá: pl compó, törpeharcsa és ponty. A halat jól be kell sózni, apróra vágott hagyma, majd felönteni vízzel. Amikor fortyog, akkor jön bele a paprika, persze a jó mohácsi csípős őrölt paprika. Külön csípős paprikát is kell bele főzni a csípősség miatt. Berottyan és már kész is. A tányérban mosolygó házi gyufatésztára szedünk a halászléből, hozzá halat és kicsit nyomunk a halászlében főtt csípős paprikából. Amikor szánkban összeérnek ezek az ízek, rágjuk a gyufatésztát, érezzük a szánkat melegítő paprikás halászlé csípősségét, illetve nyelvünkön olvad a hal húsa megtudjuk, hogy aznap ezért az élményért keltünk fel. A nap zenitje ez. A zenit tövében van még az a pillanat amikor kicsit csípős szánkat hűsítve először kortyolunk bele a hideg fröccsbe.
Szép, emberhez méltó élmény.

Októberben Tokaj, borfesztivál. A szokásos hangulat, de mindig más társasággal. Tibi pincéje még mindig a régi. Vannak állandó dolgok.
Idén borbár is nyílt ott. Egyik kedvenc kézműves pincém az Erzsébet pince zárva a sima kóstolások előtt. Hülye gyerek is volt a csapatban, nem bírtam,de belefért végül is.

Novemberben születésnap, idén lettem 30. Családi vacsi a Zila étteremben.
Bortúra Miklóscsabihoz, majd decemberben Somló, Spiegelberg pincészet. Találtam egy mozgalmat, amely bortúrákkal és boros rendezvények látogatásával igyekszik összefogni a bobarátokat havi egy bortúrával.
A régi hely, a Magyar Borok Háza újra kinyitott. Weboldallal kapcsolatban megkerestek. Egyelőre tárhely egy kezdőlappal. Furcsa volt újra ott, egy teljesen más felálással találkozni.
Megleptem magam egy htc desire androidos okostelefonnal. Állítólag ez a legjobb a piacon most. Még tanulom a kihasználását.
A munkahelyemen készített építésügyi portál az év honlapja versenyen különdíjat kapott. Sok újság lehozta ezt a hírt, a portált és ezzel együtt a munkahelyem nevét megismerték sokan. Méltó elismerése volt annak a húsvéti hétvégének, amikor 3 napig csak végszükség esetén álltam fel a gép mellől. Akkor és ott terveztem meg és állítottam fel az alapjai a portálnak.

December:
Egy eladott honlap. Ismeretlen felhív telefonon, hogy honlapot szeretne adni feleségének karácsonyra. 5 nap alatt elkészül, pár designnal. Feleség nagyon meglepődött, örül. Azóta a honlap elkészült. Nekem jó tanulság ez markenting szempontból. Férj is örül, további honlapokat akar.
December vége:munkahelyi szünet, kivettem a maradék szabadnapjaim.
Az ünnepek alatt: karácsonyi halászlé, eljegyzési gyűrű, pár boldog és nyugodt nap Mohácson.

Összefoglalva:

Ami jó volt, hogy megszereztem diplomámat, mérnök közgazdász lettem és vagyok, bár erre csak a falon lévő diplomám emlékeztet. Munkahelyemen azt csinálom, amit szeretek és a hobbim. Külön öröm, hogy ezt az év honlapja különdíjjal is jutalmazták. Vállalkozásom jó évet zárt pár buktatóval, tapasztalattal, tervvel. Elment pár ügyfél,de többen jöttek újak. Nagyon jó, hogy jópár ügyfelem már visszajáró vevő és én vagyok számukra a webes szakember. Ezért dolgozom.
Magánéletem szépen alakul, van kit simogatni, szeretgetni, van kivel tervezni és fontos még, hogy van ki főzzön nekem finomakat.

Amiből kevés volt az a nyugodt időszakok és a mozgás. Ha végig gondolom, mit szeretnék másként tenni, mit szeretnék idén elérni akkor leginkább ez: a nyugodtság. Lesznek persze biztosan pörgős és zaklatott időszakok is,de arra fogok törekedni, hogy az év nagy részében az a nyugalom vegyen körül, amit leginkább Mohácson éreztem a szőlőben, a diófával, a bor és a halászlé mellett.

Az Új Évet idén ismét egy rövid kis túrával kezdtem. Fejem kiszellőztetve, nyugodtan megyek holnap dolgozni. Most meg lefeküdni.
Az Isten áldjon meg benneteket!

Címkék:

Értékelés

Kőszeg

Ady — Sat, 14 Aug 2010 22:21:50 +0000

Megérkezés a régi dohos illatú műemlék épület vastag falakkal, rusztikus bútorokkal övezett valóságába. A szobában egy tál friss édes szeder vár. Az ablakból majdnem a főtérre látni. Minden olyan csendes és régies, olyan igazi kikapcsolódást ígérő. Na nem a tengerparti lazulásra vágyóknak, hanem az izgalmakat és a szépséget keresőknek. Régen írtam, rémítően régen. Munka, gondok, vagy inkább az időbeosztás? Inkább az utóbbi. Mellettünk a vár, amit majdnem 500 éve nem tudott bevenni a török. Vörösborok. Jurisics vére, Törökverő pörkölt szederrel, szilvával, almával jó szaftosan kenyérrel mártogatva. Mellé egy jó cabernet sauvignon a Jagodics pincészettől. Az íz, ahogy a pörkölt, a szeder és a szilva összeér a szájban az ízlelőbimbóknak különleges alkalom, ünnepi pillanat. A borárium - mert ott kapható ez az isteni pörkölt - egy kellemes kis mediterrán hangulatú hely. A tulajdonos egy igazi showmen, énekel, anekdotázik, igazi házigazda, szívvel-lélekkel. Jó látni, amikor a munka találja meg az embert és nem fordítva. A lánya alig húsz éves ,de látszik, hogy belőle is méltó vendéglátós lesz. Jó ide betérni. A sajttál gazdag, a borok jók. Pörkölt után szedres palacsinta. A szeder Kőszeg kedvenc gyümölcse. :-) A várnegyed maga a történelem.

Majd minden háza műemlék. A Jurisics térkellemes hangulatához hozzájárul a török kút. A kis szűk utcák romantikus hangulata magával ragadó ebben az augusztusi napfényben. Az ember szeme nem győzi beinni a sok szép látványt. A házak előtt zöldség, gyümölcs. Becsületkasszával. A nagy tál szeder 200 Ft. Az első törököt nem sokkal később látjuk meg az Ibrahim kávéház előtt. Itt 1532-ben II. Szulejmán csatázott Jurisics Miklóssal, aki a nagy túlerő ellenére megvédte a várat. Azóta itt egy tér, egy bor és sok minden más őrzi a nevét. Épp ostromnapok vannak. Ilyenkor a város eljátssza a régi eseményeket, belebújnak a jelmezekbe és átéléssel eljátsszák a történteket. Egyre több a török. A turbán és a jellegzetes öltözék megragadó látványt nyújt. Számomra kicsit misztikus volt egy nagy régmúlt birodalom katonáit látni, még ha csak beöltözve is,de átélhetően és hihetően. Magyarokat is látni. Este tanács a Jurisics téren. A tér, amely jellegzetes magyar építészeti műremekek övezetében áll szépen visszhangozza a török zenét. Hastáncosok és mellettem hirtelen igazi törökök. Török arcok, és török szó. Jellegzetes török zene. Miközben II. Szulejmán, Ibrahim vezér és Jurisics tárgyalnak. A papot az igazi lelkész játszotta. A város bírái pedig a város jelenlegi bírái voltak: a polgármester és az alpolgármester, valamint a hivatal egyes képviselői. Este vörösborozás még a boráriumban. A szállásra visszatérve a szobában hangulatosan égnek az ágy feletti kislámpák. Az ablakot kinyitjuk, finom hűs levegő áramlik be. A falak vastagok, a szoba nem melegedett fel. Másnap reggel török zene kelt, törökök és magyarok menetelnek, a város lázban ég. Készülnek a harcra. Lent reggelizünk a vendégház földszintjén. Ki tudja hányan reggeliztek már ott. A ház állítólag még látta Jurisicsot harcolni. Felvágottak, paprika, vaj , dzsem és zsömle. Mellé narancslé, tea és kávé. Az ablak mellett ülünk. Behallatszik a menetelés és a zene. Utána török kávé az Ibrahim kávézóban. A városban török hordák. Ebédnél odaszólnak: Allah legyen veletek. A borudvarban egy hideg chardonnay a nagy melegben. Nekem olyan kürtöskalács íze volt. Ez itt még egy kis magyar pont a kinti részhez képest, amelyet ellepett a török. A város kulcsait átadták Jurisicsnak, a pap (az igazi) imákat mond, mint egykoron tehették. A város felkészült a harcra. Jurisicsot amúgy a helyi horvát kisebbségi önkormányzat elnöke játssza.
Török tekintetek, török zene, török hordák, török zászló, félhold, mély dobolás. Kéne innom valamit: egy ayrant szívesen innék. A helyi gyrosostól kérek. Azt mondja, ő örmény és nem török, nem tart ayrant. Én kérek elnézést.
Másnap kezdődik a csata. Verőfényes napsütés. Magyar dallamok, készülődés. A vár mellett az úton felsorakozik a török sereg. Aki arra járt autóval és nem tudta mi is folyik itt, eléggé meglepődhetett. Elkezdődött. Puskaporszag, lángoló szalma, ágyú és fegyverdörgés, íjjászok, létrák, heves harc, némi kis viccelődéssel és a végén magyar győzelemmel.
A város felsorakozott és mint egy színházi előadás után a szultán, Ibrahim és Jurisics meghajol a többi résztvevő előtt. Kedves, néha vicces, ámde sokkal inkább megindító és magával ragadó volt Kőszeg büszke napjainak bemutatása. A maga nemében egyedülálló.

Kőszeg. Egy kisváros, nagy múlttal és még nagyobb büszkeséggel. Miközben a városban vagyunk, az utcákon sétálunk, összekapcsolódunk azokkal az érzésekkel, amelyeket ez az elképzelt török kor kelt fel bennünk. Ám ahogy séta közben a várost figyeljük néha valami más is történhet: saját lelkiállapotunk kapcsolódik össze, mindazzal, amit látunk. És ha ösztönösen képesek vagyunk erre a város képei emlékezetünkben összekapcsolódnak a legmélyebb, legőszintébb érzéseinkkel, a fájdalommal, a szomorúsággal, a bánattal és olykor talán a boldogsággal, az örömmel és reménnyel is. A történelmi város ütött kopott díszletei között érezni igazán Kőszeg gyönyörűségét. A zsúfolt városból ide látogatót megérinti a hely varázsa és érzi, hogy a történelem egymásra hányt emlékei közt élő csődületben is lehetséges magányosnak és szabadnak lenni.

A lelkem egy darabja maradt ott, akkor.

Címkék:

Értékelés

A felolvasó

Ady — Sun, 29 Nov 2009 22:15:44 +0000

"Nem félek. Már semmitől sem. Minnél több a szenvedés, annál erősebb a szerelem. A veszély csak erősíti szerelmem: fokozza, megfűszerezi. Leszek számodra az angyal, akire szükséged van. Még szebb életet hagysz magad után, mint amit elkezdtél. A menyország visszavisz, rádnéz, majd így szól: Csak egy dolog teheti a lelket teljessé, az pedig a szerelem."

E pár szentimentális sor egy filmben hangzott el. Annak tűnhet és valahol az is. Mégis emlékeket, érzéseket hoz felszínre. Mindenkiből a saját lenyomatát. Régi, rég elfeledett érzések és emlékek, amelyeket egy film, amely mesterien és finoman játszik a lélek és az érzések húrjain ismét megszólaltat. Ez a pár sor szépen kifejezi a felszínre kerülő érzéseket. Így már nem is tűnik annyira szentimentálisnak. A film ennek az érzésnek az előhívója, de ennél sokkal többről szól. Egy remekmű, ritkaság a maga nemében. Ajánlom mindenkinek. Az írás címe.

Címkék:

Értékelés

Nyári éjjel

Ady — Wed, 12 Aug 2009 22:11:09 +0000

A belvárosi háromemeletes bérház harmadik emeletén, a belső udvarra néző szobában ülök. Az asztalnál. Kislámpa ég, mellettem fehér tányérban egy negyed dinnyének a héja. Rajta kés. Egy lassú, de ütemes zongorás chill-out trance szám megy épp, illetve most ért véget,de újrakezdtem. Az ablakon sűrű, sötét hűs levegő árad be. Épp nem ég a lámpa a ház folyosóján. A zene nagyon jó. Baloldalon a telefonom, aminek a védőfóliája épp levált. Tegnap a winebar-ban dolgoztam, épp borkóstoló volt. Kicsit bele kell még jönnöm, elvégre nem ez a szakmám; ezt csupán csak szeretem, mint lelkes amatőr. Fél12 is elmúlt már, de nem vagyok még álmos. A szobában lámpafény, a belsőben, a hálóban. Levetett ingek és farmer pihen görnyedve a fotelben. A szekrényben az ingek feltűrt ujjakkal lógnak a vállfán egymás mellett, sűrűn. Az ágy lábánál teregető, rajta a szerintem már megszáradt ruhák. A lakás tiszta, múlt héten takarítónő is járt itt. Ő ezt jobban tudja. Egy lány ismerősöm kiakadt ezen mikor megtudta és fejemhez vágta hogy a barátnőmet is befognám-e takarítani. Most épp felújítják a villamosvonalat a Moszkva tér és a Blaha Lujza tér között. Pótló buszok közlekednek. Emiatt ha tudok ezt mellőzöm és kocsival, vagy biciklivel járok dolgozni. Utóbbira még nem volt példa idén, sajnos.
Barátom hétvégén megházasodik. Elveszi az leső lányt, akivel összejött. Erre készülünk most. Meg én még a jövő heti Balatonfüredi pihenésre. Még le kell foglalnom a szállást. Voltam még három hete Aradon a wineprincess borászatban. Nagyon szép hely. A pannonon síkság ott ér véget. Igazi kadarka termő hely. A vörös aszút is ott készítik. Hazafele bevásároltunk a boraikból. Na ebből a kosárból van még egy 2005-ös kadarka. Igazából a szemben lévő lányt szeretném egyszer áthívni borozni, vagy akár én is átmennék hozzá. Szerintem ez a kadarka méltó lenne az alkalomhoz. Már csak meg kéne szólítani. Tetszik. 3 éve lakunk egymással szemben. Akkor még egy pasival lakott, kb 2 éve már pasi nélkül látom. Sokszor kiül cigizni is az ajtaja elé - és bár oldalt ül, de belát hozzám ha nem húzom el a függönyt, vagy húzom le a rolót. Jó lenne nekem is belátni egy két dologba, vagyis legalább belelátni.
Hétvégén meghalt Cseh Tamás. "Valaki belőlem útra vált és én utána néztem..." - énekelte. Igen, belőlem is útra vált: az ifjúságom egy része, amit Cseh Tamás dalai jelentettek. Szombaton a winebar-ban dolgozva a dalait hallgattuk. A vendégek is. Volt aki emiatt jött be mert kintről hallotta.
Munkám a munkahelyen van elég, most jól el vagyok látva - a magán dolgaimat pedig már unom mondani - de jól mennek. Szerencsére. Azóta lement két másik szám és most megint az szól, ami az írás kezdetén. Nézzük csak: "Chicane - Poppiholla (Radio edit)" - írja a lejátszó.
Ez van itt most Budapesten a Szondi utcában a belső udvaros bérház harmadik emeletén a lámpafényes íróasztalnál augusztus 13-a nyári éjjelén. Velem. Mit is írhatnék még? Vár már az ágy, jó lesz egy kicsit aludni. A zene is véget ért.

Címkék:

Értékelés

Válasz a stornó-ra

buba — Sun, 22 Feb 2009 17:04:33 +0000

Remélem, nem bántad meg, hogy a vers hatására tegnap este otthon regenerálódtál!:)

Én moziban az Elcserélt életeket néztem meg nem éppen a gondtalan szórakozás jegyében. Ez egy székhez szegező, torokszorító, lélegzet-visszafojtó film, mindenkinek ajánlom, aki nem szereti, ha a filmvászon a hazugul festett világ képeivel bódítja el. De nem ajánlom azoknak, akik személyesen érintettek az emberi kiszolgáltatottsággal való visszaélés bármely formájában. Mert a jó film, éppúgy mint az élet, csak részleges katarzissal oldja a feszültséget, kérdéseket hagy nyitva, kontinuitást adva ezzel a történet által keltett gondolatoknak. Jelen film esetében elég baljós gondolatoknak…

Nagyon jólesik, és bíztatásnak veszem, hogy vérfrissítésnek érzed a beküldött írásokat, bár semmiképp sem szeretnék „elhatalmasodni” a portálon. Az lenne igazi, ha mások is kedvet kapnának a tartalmak beküldéséhez, hozzászólásokhoz, hogy pezsegjen a szellemi élet.:)
Akik itt vagyunk, ne engedjük magunkat legyűrni a hétköznapok által!:)

Címkék:

Értékelés

Gondolkodjunk globálisan, cselekedjünk lokálisan

Ady — Fri, 23 Jan 2009 17:30:57 +0000

Kedves tagok!
A portál átkerült egy amerikai szerverre.
Több hely, kevesebb pénzért.
Ennyi.
Üdv,
az adminisztrátor

Címkék:

üzenés

Értékelés

Prága

Ady — Thu, 11 Dec 2008 09:39:04 +0000

A hétvégén Prágában voltunk esküvőn. BArátom esküvője, az általános iskolás jó barátomé, aki már 2 éve él kint.Óvodától ismerjük egymást és a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Ez jó. A lány cseh és kedves. Sosem voltam még Prágában. Ráadásul a saját nagykorú ford fiestámmal mentem. Kint hideg, de a kocsiban kellemes meleg idő volt. Így suhantunk Csehország felé. Brno-ban megállva ebédelni az étterem két épphogy nagykorú szőke pincérlány ikrei eléggé lengén és kihívóan voltak öltözve. Látványak szép volt,de mivel ennél maradtunk csupán, így talán ezt ki lehetett volna hagyni. :-) A szállásunk egy kellemes hotelben volt Prága külvárosában negyedmagunkkal. Drága barátommal, közös osztálytársunkkal, Balázzsal mentem. A szobában volt még 2 másik srác, így voltunk négyen a szobában ennek minden előnyével és hátrányával.
Odafele nagyon tetszett hogy Prága belvárosában négysávos az út és elég jól lehetett közlekedni. Megérkezés után lecuccozás, beszélgetés, aztán be a belvárosba sörestre. Sok sörözőben voltunk és kísérőnek az ott először látott becherovka lemond italt ittuk, ami olyasmi mint a limoncello. Olyan citromos kicsengésű kellemes édeskés ital 40% alkohollal.
Hideg volt, nagyon hideg, de a Vencel tér tele volt. Karácsonyi vásár, sok ember, nappali fényesség, zene, forralt bor és fahéj illat. Ördögnek és angyalkáknak öltözött fiatalok jöttek szembe. December 5-e volt.
Prága kicsit kisebb, mint Budapest. Úgy kell elképzelni, hogy Budapesthez viszonyítva az V. kerületben van minden látnivaló összezsúfolva annyi emberrel, hogy lépni alig lehet. A Károly híd olyasmi mint a lánchíd csak kétszer olyan széles és a jellege is más. A híd végénél a budai oldalon kezdődik a vár. Itt már nincsenek annyian. A vár körül azonban nincs semmi: erdő van.
Sörözőből sörözőbe mentünk. Éjjel hazafele menet a Vencel tér tele volt négerekkel akik bő farmerban, rikítóan fehér sportcipőben, nagy bundás kapucnijú kabátban a "cabaret" szót ismételgetve éjszakai bárokba invitáltak. Egy nem tegnap barnult lány pedig ennél is továbbment: egyenesen a lényegre tért ajánlatában. Kettőre értünk haza, alvás majd kezdődöt ta szombat.
A reggeli kellemes volt, bár kicsit késtünk, így az volt ami maradt még. Utána öltöny és be a városba az esküvő színhelyére. Ott leparkoltunk a Klementinumnak nevezett gyönyörű erődnek kinéző épületegyüttesben. Persze ingyen, mert az esküvőre jöttünk. A belvárosban nagyon drága a parkolás. Még pár sör kezdés előtt majd bementünk a tükör kápolnába, ahol az esküvőt tartották. Azért tükör, mert a plafonon a freskók közt tükrök vannak, így a felfelé néző könnyen megláthatja magát. Az esküvő szép volt, összegyűlt a nagy család, a szülők arcára büszke és boldog mosoly ült.
Esküvő után még bementünk kicsit a városban körülnézni nappal is. Bevásároltunk ajándékokat, hűtőmágnest főleg; én még vettem egy kávésbögrét - ebből iszom a kávét reggelente.
A hotelben volt az esküvő. Sokan összegyűltünk, az U alakú asztalnál a család és a szűkebb rokonság, körülöttük a kis asztaloknál pedig a többiek. Mi Balázzsal egyik ilyennél ültünk egy kínai, egy orosz, egy bulgár lánnyal, egy lengyel fiúval és a cseh fotóssal. Az este nyögvenyelősen indult, beszédek, ismerkedés, de aztán belejöttünk és nagyon jól sikerült. A beszédeknél érdekes volt az a fajta apai köszöntés, hogy a vőlegény apja elkezdte olvasni a szöveget magyarul, aminek fordítását a menyasszony apja fordította csehül. A köszöntés arról szólt, hogy repül az idő, tegnap még szinte óvodások voltak tele álmokkal, ma meg már összekötik az életüket és várják a megszületendő gyereküket, akivel igazán családdá válnak. A szerelem elmúlik és megmarad a szeretet, ami segíthet nekik a mindennapok gondjai közt, mert nem egy kikövezett, hanem egy rögös út áll előttük tele buktatókkal és talán elbizonytalanodással. Ebben segít nekik a szeretet.
Kicsit úgy éreztem ez az apának volt egyfajta számadása az életről, életének tükrét vetítette ki akkor. Mindenesetre szép volt.
Asztalunknál a kínai lány közlékeny, az orosz kicsit visszafogott, a bulgár lány pedig kedves-szótlan-megengedő volt. Mindhármat megtáncoltattuk. Egy szalonzenekar játszotta a zenét. Különösen autentikus volt, amikor Karel Gott-ot játszottak eredeti nyelven. Arra indult be a buli. Aztán csárdást is játszottak, amire muszáj volt bemennünk - persze már nem voltunk szomjasak. Nagy show volt, körbeálltak és tapsoltak. Aztán mi is a közönséget...és így eltapsolgattunk, mint a színházban: gyors és lassabb ütemekben. :-) Három fogásos vacsora volt tortával. Az ital ingyen volt, a falesért fizetni kellett, kivéve a magyar pálinkáért. Aztán nyitottak egy termet ahol svédasztalos megoldásban lehetett még enni. Sokat táncoltunk, ittunk, ettünk...amit egy esküvőn szokás.

Másnap reggeli, pakolás, búcsúzkodás, hazautazás. Az autó nagyon jól, 5.4litert fogyasztott 100-on. A hűtőmágneseket kitettem, a bögréből kávét iszom.

Ami igazán megmaradt az az, hogy ennyi év után is megmaradnak kapcsolatok. Megyünk át az életen és részesei vagyunk egymásénak. Két általános iskolai barát: egyik nősül, másik elkísért. A régi gyerekkori őszinte, érdekmentes barátságok, kapcsolatok. Ezeknek nagy jelentősségük van nálam.
A másik, hogy az utóbbi időben ez volt az igazi kikapcsolódás. El tudtam menni, mert szakítottam rá időt, és mert megtehettem.
Ezt az egészet azért írtam le, hogy megmaradjon és olykor visszaolvasva eszembe jusson a 2008-as év december elejének legszebb pár napja. Az Isten áldjon benneteket!

Címkék:

Értékelés

Talán

Ady — Wed, 26 Nov 2008 00:38:36 +0000

Van ami sok idő múlva sem változik. Rég elfelejtetted, mással foglalkozol, vagy mással vagy, belemerülsz a munkába, olvasásba, barátokba, kezdesz egyenesben jönni, mondhtani nincs semmi gondod, talán még boldognak is mondhatod magad és éled az agglegények önfeledt életét. Aztán egy telefon másfél év után, egy apró dologgal, hogy van-e windows xp-m, mert kéne... - persze hogy van. A telefonban néma csend, nem tudok mit kérdezni, meglepett vagyok, a szívem a torkomban dobog. Ő sem kérdez semmit,de mivel ő hívott próbál beszélni. Abban maradunk hogy majd keres a cd miatt. Egy éve nem láttam. Nem is akarom, mert csak rosszul érzem magam mellette, hogy nem ölelhetem, simogathatom ,csókolhatom meg. Egy ex barátnővel nem jó találkozni. Pláne ha még mindig szeretem. Ha az ember szeret valakit, mindig megdobog később a szíve, mikor hall róla, vagy látja. Ebben nehéz dönteni. Nap mint nap honlapokat készítek és informatikai rendszerekkel dolgozom, megvannak a rutinjaim és a tapasztalatok, de ehhez nincs semmi leírás, hogyan is kéne kezelni az ilyen helyzeteket.
Sok ideig tartott, amíg túltettem magam a szakításon: egy másik lányt hamar visszautasítottam, mert őt kerestem benne és azóta nem is igen volt senki. Nyáron volt egy ígéretes kapcsolat,de végül abból sem lett semmi. Pedig abban jól éreztem magam és nagyon üdítő volt. Sok mindenben megerősített. Úgy éreztem nem hat már rám a régi emlék. Nem kerestem, de most úgy érzem egy strucc politika volt. Talán még nem vagyok túl rajta.

Címkék:

Értékelés

Egy szomorú nő

Ady — Mon, 24 Nov 2008 22:31:58 +0000

Ma láttam egy szomorú nőt. Ott ült előttem, egymás szemébe néztünk, miközben a férje éppen két sértés között magát magasztalva mesélt. Legalábbis úgy tűnt. Feleségét lekezelően vette. Ez férfi szokás vajon? A lekezelés. Lényeg hogy ahogy a nő szemébe néztem láttam benne egyfajta szomorúságot és beletörődést, mint ami a gyerek szemébe lehet ha a szülei épp megszidják. Nem kilátástalanság volt ez, hanem olyan beletörődés és alázat, aminek talán a legnagyobb értéke lehet emberileg. Biztos nem így képzelte anno. Így alakult az élete. A biztonságot választotta. Mindenki azt választja. Na ez talán túlzás: sokan azt választják. Egyik nyári hölgy ismerősöm is inkább a biztonságot választotta. A férfi csak mesélt egy ahogy telt az idő és fáradt, egyre agresszívebb lett: káromkodott, a felesége szavába kötött és minden megnyilvánulásával alázta őt. Ilyen egy normális házasság? Jó, nincs mindig összhang, meg vannak súrlódások,de két ember ha együtt van és házastársak, társak az életben, akkor vannak olyan kimondatlan és íratlan szabályok, hogy nem alázzuk a másikat; mások előtt pláne nem, szeretettel beszélünk hozzá és róla; megadjuk neki a tiszteletet, végighallgatjuk, mert ő a társunk, akivel megoszthatjuk az élet mindennapi pillanatait. Aki nélkül egyedül lennénk és akivel jó lenni. Sokszor elfelejtjük és átsiklunk ezen. ...és csak későn eszmélünk. A nő csak ült és szemében valami szégyenérzet volt, hogy én ezt most látom, hallom, de ugyanakkor éreztem azt is hogy ő ezt elfogadja, belenyugodott. A férfi vagy alapból ilyen, vagy az évek tapasztalatai tették ilyenné. Már nem változik. Van ami nem változik. Nem ilyennek képzelte talán és hozott pár olyan döntést eddig, amit talán bán. De nincs visszaút, csak az előre van.

A showder klubnak vége, nemrég értem haza, kicsit álmos vagyok. Azt hiszem lefekszem, hagyom a munkát holnapra. Ma havazásban fociztunk. Elég viccesnek nézett ki a csúszkálás kívülről. A héten még két ügyféllel találkozom, aztán vasárnap egy ebéd és egy osztálytalálkozó, majd rá egy hétre Prága és esküvő. Remélem szép lesz. Addig még fényképezőgépet is kell vennem. De most megyek. Az Isten áldjon benneteket. És Téged is Te szomorú szemű nő!

Címkék:

Értékelés

november

Ady — Sun, 16 Nov 2008 21:18:41 +0000

Szerdán volt a születésnapom. A huszonnyolcadik. Munkatársaim meg is leptek tortával, csokival. Szüleim sállal, pulóverrel, borral, vacsorával. Én is megleptem magamat még előző héten. Na most az van, hogy a munkahelyen letiltották a gmail-t, amin én a levelezéseimet intéztem. Megindokolták, hogy google letiltotta a munkahelyi szervert, mert sok kérést küldött neki...meg hogy vírusveszély. Ilyen hülyeségek. Na mind1, vettem mobilinternetet és most a laptoppal tudok bent netezni teljes joggal. Végülis megtehetem. És ez jó érzés, jó érzés kimondani és belegondolni. Csakúgy mint hogy reggel ha úgy tetszik akkor kocsival megyek a munkába. Sokat dolgozom és nem hiába, van értelme és főleg eredménye.

Csütörtökön Áronnal elhoztuk a kolonial kanapét keresztanyámtól. Egy iparos 17 ezerért szállította volna át a Keletitől a Szondi utcáig. Mondom nem, megoldjuk mi, de aztán amikor már az ágy puszta levitele is emberfelettinek bizonyult beláttam hogy árban van. De mindegy, lényeg, hogy levittük-átvittük-felvittük. A házban a lépcsőfordulónál kicsit leverődött a fal, de hát ez ilyen. Ennyi. Volt is izomláz meg tegnap is. Most nagyon szépen mutat a szobában a bordó bársony kolonial kanapé, a két karszék, mint egy-egy trón, meg a kis dohányzóasztal.

Ma vásároltam pár ruhát - évente 2-3 szor van ilyen,de akkor nagyon. Ma is nagyon volt. Vettem pár alsónadrágot is: boxert. BÍrom az eladólányt. Olyan kis beszédes, túlbuzgó. Odajön hozzám amint megtalálom a boxeres polcot, hogy mit szeretnék. Mondom neki...már megtaláltam és nézegetem. Erre mondja hogy az xl-es. - Persze az jó lesz bár a múltkor l-eset vettem és jó volt. Erre kikerekedett a szeme, a szemei és mondta hogy most nagy hülyeséget mondtam , mert az xl-es lötyögni fog rajtam. Mondom neki nézz már rám, biztos vagy benne? Mondja igen. - Ó hát Te vagy a szakember ebben bízom benned - mondtam és visszatettem az xl-est. Most van 5 db l-es boxerem. Újak. Még nem próbáltam ki. Van persze több is,de azok már régiek. Meg zoknik meg nadrágok, miazmás. Ez is sok pénzt emészt fel csakúgy mint a közösköltség, a rezsi, meg a bírságok ha néha rossz helyen állok meg. Szerencsére van bevétel is. :-)

Tegnap voltam webes konferencián, drupal-ról volt szó. Momentán ez a magyaroszági drupal konferencia volt. Ez az a honlapmotor amivel foglalkozom. Szeretem, mert megbízható és felhasználóbarát.

Pénteken "csapatépítőnek" nevezett lerészegedés volt ben ta munkahelyen. Karaokiztunk. Nagyon jól sikerült. Megnéztük a várgesztesi csapatépítőn készült videót, illetve azon részeit amit le lehetett játszani, mert elszarták a cd-re írást a skullosok.

Egyetemre ezek miatt nem tudtam menni péntek-szombaton. Nem baj így is meglesz a vizsgám. LAssan befejezem a vállalatgazdaságtan tankönyvet. December közepétől vizsgaidőszak. Sosem volt még ilyenem. A főiskolán ez kimaradt nekem.

Várom még a vízvezetékszerelőt ilyen későn is, mert elvileg fél8-ra ígérte magát a honlappénzével. Írtam már neki sms-t, hogy jön-e még, de nem válaszolt. Kicsit még várok aztán lefekszem.

Ja Lilla ma felhívott boldog születésnapot kívánva és hangsúlyozta szándékának megkésett, ámde őszinte voltát. Jól esett nagyon. Csak úgy.

Volt aki nem írt semmit, nem is hívott. Nem azért mert elfelejtette - tudom jól - hanem mert gondolta így jobb, könnyebb. Igaza van, így jobb. Nem nagyon érint már, de sajnálom. Minden elmúlik. Na ezt csak lábjegyzetbe.

Az Isten áldjon benneteket!

Címkék:

Értékelés