Dél felé a nyugati parton | Dél-Tromsøya, kelet felé, Sydpissen buszmegálló |
Ezután észak felé indultam, hogy belülről is megcsodáljam a botanikus kertet. Útközben lepihentem pár percre a „városháza-mozi-könyvtár” lépcsőjére.
A katolikus templom északnyugati szomszédja | Kelet felé nézve. |
A világ legészakibb botanikus kertjébe a sarkvidéken kívül a földrészek hegyvidékeiről is gyűjtöttek növényeket. A geológiai sétány felújításra vár; a kőzetgyűjteményeket eltávolították, amíg az új dizájn el nem készül.
Ilyenek is vannak. | A Föld legősibb növényei |
Balra mini tó, jobbra mini vízesés | Más nézetből |
Ojjektumok északi napfényben:
Planetárium | Kórház |
Azt írják pár helyen Tromsőről, hogy az észak Párizsa. Frappánsnak hangzik, de szerintem nem találó. Mindenesetre a sziget délnyugati partja szép, a keleti csúnya, az északin szinte nincs is látnivaló. Belül dimbes-dombos utak vannak, kiváló eltévedési lehetőségekkel. Északon, például az egyetem környékén kanyargós, míg a néhány utcás „belvárosnál” inkább egyenes utak kereszteződnek, az utóbbi egyébként a keleti part közelében található, a többi oldalon pedig össze van nőve a környező lakóövezettel. A belvárosban elhelyeztek egy-két bosszantó közlekedési lámpát, ezeknél a gyalogosnak elméletileg jeleznie kell, ha át szeretne kelni az úttesten, még ha alig van is forgalom. A gyalogos- és kerékpárút viszonylag jól ki van építve szigetszerte, bár néhány helyen váratlanul megszűnik.
A város közepéről van egy alternatív útvonal a reptérhez. | Függőlegesen ez sem ígérkezik rövidebbnek. |
Kb. egy óra alatt értem át.
Érkezik egy Norwegian airliner | Indulni készül egy másik |
Oslói reptér | Budapest, BKV flybussekspressen |
Két örömhír ért már a bevezető során. Egyrészt nem kell helyben kifizetni a tandíjat, hanem majd kapunk előbb számlát. Másrészt az ebéd benne van az árban.
A koliban vezetékes internetre lesz csak lehetőség, és otthon elmulasztottam a megfelelő kábelt beszerezni. Ezért elmentem az Akademisk Kvarterbe, hogy onnét pótoljam. Sajnos épp nem volt készleten, de ha már betévedtem, megajándékoztak egy várostérképpel. Az egyik tanfolyamrésztvevő hölgy elvitt a reptérhez, ahol kivettem a holmimat a megőrzőből. Javaslatára egy reptér melletti hipermarketben kerestem internetkábelt. Találtam is, sajnos. Nem Cat 5e, hanem Cat 6, de csak ilyen volt, mégpedig az otthoni Cat 5e ár négy-ötszöröséért. Végül megvettem a legolcsóbb, 1 méteres változatot, legalább lesz egy jó (jó rövid és jó drága) kábelem.
Ezt követően felkanyarogtam a szálláshely felé, el is tévedtem jól megrakodva.
Már úgy éreztem, hogy rég túlhaladtam, de egy járókelő eligazított, hogy hol vagyunk, utána pedig eszembe jutott, hogy kaptam ma rendes térképet is.
Akademisk Kvarter az eü. épületben | Észak felé, dombtetőn. Itt fogok lakni péntekig. |
Kilátmány keletre |
Átrendezve, | megágyazva |
Alább a hétköznapok képei következnek.
Indulok iskolába (esőben). Itt le kell kanyarogni. | Semmi gond, csak egyenesen! |
Kis szigetes kis tó, | majd légi mentős kórház mellett |
az eü. épületbe, | ott pedig az aulán át |
a gyógyszerészépületbe, | ahová egyébként kívülről is át lehet jutni. |
Mediateket:
Előtér | Gépterem |
Központibb egyetemi épületek között:
Koncentrikus izé |
|
A sziget, azaz Tromsøya észak-dél irányban nyújtott alakzat. A reptér a nyugati part közepénél található, innen kelet felé lehet átjutni a túlsó partnál lévő egyetemhez. Onnan dél felé haladva, fél-egy óra gyaloglással érhető el a belváros.
A lecuccolás után irány kelet!
A reptértől dél felé, | majd kelet felé |
Bifurkáció. Semmi gond, csak előre! | Trifurkáció. – Rendületlenül! |
Itt megtapasztaltam a helyi autósok egy furcsa szokását, hogy a zebrához közeledve lelassítanak, hogy erőszakkal átengedjenek maguk előtt, holott nem is sietek, és még több méterre vagyok a zebrától. Később felfedeztem, hogy több gyalogátkelőhelynél fekvőrendőrök vannak installálva.
Parti fotók:
Déli part. Itt feltankoltam magamat | Nyugati part, kb. délnyugat felé nézve |
Talált tárgy | Én pedig ezúton köszönöm nekik szépen. |
Itt leültem, hogy elkezdjek készülni a másnap reggel kezdődő tanfolyamra, és egyúttal itt várjam meg az éjféli napsütést. Egyre hűvösebb lett, így kb. fél óra után feladtam, elindultam tovább észak felé. A Napot éjfélre már felhő takarta.
Midnight Sun, a nyugati partról, északnyugat felé nézve | Tás a mindennapokban |
Amint éjféltől haladtam az északi, majd keleti part felé, a nap átvonult északkeletre, így folyamatosan balról-elölről világított – egy makacs felhőn át. Tehát kvázi „követtem egy csillagot”.
Északi part, kb. kelet felé haladva | ... |
A keleti partszakasz kezdeténél a dombtetőn felismertem azt a házcsoportot, ahol estétől lakni fogok. Két irányból is megpróbáltam lefotózni, de e mobiltelefonnal készülő képeken a célterületet sajnos csak a kép közepénél fellelhető néhány pixel reprezentálja:
Északkelet felől | Délkelet felől |
Most pedig már a keleti oldal következik. Ez többnyire be van építve, esetleg építés alatt áll, a nyugati part hangulatának itt nyoma sincs. A parttól befelé pedig ezeket az objektumokat találtam:
Kórház | Botanikus kert |
Keleti part... | csúnya épületekkel |
Útközben megszólított egy negyven-ötvenes fiatalember, hogy nem vagyok-e helybéli véletlenül. Amerikából jött, és hajóval mennek majd tovább családostul, csak az épp vesztegel a kikötőben. Felhívta a figyelmemet egy útmenti növényre, hogy az állítólag kellemetlen hatású, ha hozzáérünk, például büdösek leszünk tőle, meg talán viszketést is okoz. Ehhez képest láttam később egy biciklist és egy gyalogost is, akik számomra ismeretlen céllal belesuhintottak a kezükkel. Talán pofonnak szánták e huncut növénynek
Belváros „éjszaka”, dél felé haladva | Tér éjszaka |
A belvárostól délre: itt fel fogok mászni | Tromsø Museum, még zárva |
Ápolda | Megyei NRK (kb. médiacentrum) |
A fenti felmászós kép állapotában úgy képzeltem el, hogy majd nyilván utamba kerül egy jó kis elágazás jobbra, és onnan szépen visszasétálok a centrum felé. Naiv elképzelés volt. Az emelkedőkön felérve némi kanyar és egyben újabb emelkedő következett, a jobbra ágazó alternatívák tömény lakóövezetnek sejlettek. Így aztán feljutottam a további három helyszínhez. 5-6 óra körül sikerült ténylegesen visszaindulni; a lefeléút is kanyargós volt, és lakóházak mellett vezetett.
Ez már ismét a „belváros” | Északabbra, a keleti partnál, délkelet felé nézve |
Az éjszaka folyamán a már említett fél órán kívül néhányszor pár percre ültem le, a hőmérséklet miatt nem volt kedvem hosszas „pihengetéshez”. Összesen 12 óra gyaloglás után, reggel beértem a tanfolyam helyszíne elé.
Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:
]]>
Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:
]]>
Jövögetünk befelé ... | ... vendégbelépővel |
Koltai G. cellabemutatója | Automatizált szoftveres tesztelés |
Dévényi Cs. a sugárterápiáról | Sugárterápia tervezése GE szoftverben |
Farkas Zs. („seen”) szoftverminőségi előadása nem volt különösebben látványos, arról nincs is fotó, de pár gondolatot érdemesnek láttam lejegyzetelni.
- A szoftvereknek fontos jellemzője a használhatóság, vagyis hiába képes elvileg sok mindenre, ha nem tudják (nem szeretik) jól használni.
- A tervezés és a javítás is hibaforrás, de a legtöbb hiba a fejlesztéskor kerül a termékbe. Ha ezeket csak a tesztelés során javítgatnánk ki, az drága lenne. „A tesztelés nem alkalmas arra, hogy a minőséget beletegyük a termékbe.”
- A metodológia mellett a hozzáállás is fontos. „A jó mérnök nem hozzátesz a termékhez, hanem kivesz belőle. (Entrópiát csökkent.)”
![[_hule]](/log/_hule.gif)
Nna. Már kezdem unni, de megint egy konferenciáról tunnék beszámolni. Szerencsére eztmost kongresszusnak nevezték, hurrá, éljen a változatosság. Sőt, most képek is vannak, az Immersion cuccait nem akartam kihagyni, mert szerintem elég látványosak. Szegény Fujinon stand csak állt ott mellette merev képernyővel, szinte senki rá sem nézett.
Az immersionös bácsi elkezdte a gépek beüzemelését, bedugta a fantom seggéberektumába a kb. centi vastag flexi endoszkópot, majd némi babrálás után kezembe adta a kezelentyűt. Addig jutottam el, hogy próbálgattam a rajta lévő tekerentyűk és megnyomantyúk mitcsinálását, majd megláttam, hogy már a másik gépen is matatnak, konkrétan egy hölgy varrással próbálkozik. Suttyomban lefotóztam eksön közben ![[_wink]](/log/_wink.gif)
„Lower GI” | Jó háziasszony képzése szimulátorral |
Egyre ügyesebb kezek ... | ... epehólyagot operálnak. |
A témákról most nem számolok be teljes körűen, mert kb. úgysem érdekel senkit, de általánosságban természetes testnyílásokon át végzett műtétekről volt szó. Azért Gerő D. előadásából megemlítem –, mert derültséget váltott ki –, hogy ha természetes testnyíláson át végzett epehólyag-eltávolításhoz választania kellene a betegnek a száj és a tápcsatorna másik vége között, akkor egy felmérés szerint a férfiak kétharmada a másik véget választaná. Hát ilyenek vagyunk. Metzger P. idézte nemtomkitől: „Az aranyereket [is] valóban ki lehet venni szájon át, de minek.” A BME-ről is akadt ám előadó. Huba A. a finommecha tanszékről félflexibilis endoszkóp fejlesztéséről, Haidegger T. az IIT-ről pedig bazidrága, de legalább látványos sebészrobotikáról mesélt.
Az ingyenes konferenciák essenciája itt sem maradt el. Finom szenyók voltak meg kevésbé finom sütik, bézik (nem bázikus, hanem semmikülönös) üdítőkkel ![[_dinner]](/log/_dinner.gif)
Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:
]]>
Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:
]]>
Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:
]]>