Már száz évvel ezelőtt az volt a korszellem, hogy, aki bizonyos fokig a nyilvánosság előtt áll, elveszíti a személyes életét. A világ mindent tudni akar róla. Ezzel szemben voltak, vannak olyan nyilvános szereplők (költők, írók, művészek, közmegbecsülésnek örvendő vezetők), akik szerint a szerző személyes élete, személyisége nem tartozik a nyilvánosságra, és bizonyos értelemben ezért nem is játszik fontos szerepet.

Gertrud von le Fort, német írónő például ezt is vallotta: „a költőnek elvitathatatlan joga van arra, hogy személyes életét, sorsát, tapasztalatait, a befolyásokat, amelyek alatt áll, saját véleményét… önmaga és egy kis baráti csoport számára őrizze meg. A költőnek ez egyenesen kötelessége. Mert ha valaki naponta oly sokat ad tovább belső erejének áramából, annak szüksége van egy csendes, idegen szemektől nem vizsgált élettérre, amely a forrásait őrzi. … Azt hiszem, a költő személyisége és személyes élete nem magyarázza meg költői alkotását, hanem inkább korlátozza és elhatárolja. A költő tudja önmagáról, hogy a talentum ajándék, hogy önmagát el kell felednie, mert csak így nyilatkozhatik meg szeretetben, mindazokban a gondolatokban, amelyeket le akar írni. Éppen ezért a költészet nem a személyiség kifejezése, hanem odaadása…”

Tovább

Bencze Izabella 2007–2010 között a Magyar Rádió Közalapítvány ellenőrző testületének az elnöke, 2010-től a magyar közszolgálati médiumok tulajdonosi testületének, a Közszolgálati Közalapítványnak az Országgyűlés által választott kurátora volt – írja a Magyar Nemzet. Alapító tagja volt a nemzeti értékeket képviselő Civil Összefogás Fórumának (CÖF)… Tovább

Élős Székelyföld Munkacsoport

A Via Transilvanica olyan turista- vagy helyesebben inkább tematikus útvonal, amely Szörényvártól (Dro­be­ta Turnu Severin) kiindulva, Hunyad, Fehér, Szeben, Maros, Beszterce és Szucsáva megyéken át, Putnáig vezeti végig a látogatót. A Dunától, mintegy ezer kilométeren át haladva lehet elcsendesedni és meditálva végiglátogatni Dél- és Közép-Erdély természeti-kulturális értékeit, hogy az északi végpont közelében aztán a bukovinai és moldvai kolostorokat tekinthesse meg az utazó. Akárcsak a Mária út létrehozóinak, a Via Transilvanica kezdeményezőinek is az volt az alapgondolata, hogy nem a főútvonalak mentén haladnak, hanem erdőkön, mezőkön, jól kiépített ösvényeken vezetnek végig, de oly módon, hogy legyen adott a lehetőség menet közben az ott lakókkal való megismerkedésre, ugyanakkor pedig mutatkozzanak meg azok a természeti és kulturális értékek is, amelyek mellett egyébként csak úgy elhaladunk. Amelyekről nem is tudunk.

Hargita megyében ötven százalékban egymásra helyezhető a két nyomvonal

Képesek vagyunk úgy élni Erdélyben, hogy csak néhány felkapottabb helyszínt és objektumot ismerünk meg, tartozzék az akár a szászokhoz, a románokhoz, vagy Transzilvánia magyar vagy székely népességének kultúrtörténetéhez. Valami torzított virtualitás a való, amelyet a többségünk megláthat életpályája során. És az ideérkezőknek is mindössze a felszínt mutatjuk. Csak úgy eléldegélünk a valóság és az élet mellett. A program mögött álló, a Beszterce-Naszód megyében levő Báránykő (Piatra Fântânele) településre bejegyzett Tășuleasa Social Egyesület képviseletében Alin Uhlmann Ușeriu elnök, Székely Anna ügyvezető igazgató és Iulian Gabor projektmenedzser látogatott el a napokban Szovátára, Parajdra, Etédre, Farkaslakára, Oroszhegyre, Székelyudvarhelyre, Homoródszentmártonba, Kányádba, Székelyderzsre – pontosabban olyan településekre, amelyeken a Csíksomlyó felé vezető Mária út is áthalad.

A Mária út Oroszhegytől másik irányban folytatódik –, hogy végigmenve az ösvényeken, felmérje azok állapotát és kijelölje a pontokat, ahová majd – egymástól egy kilométeres távolságban – kőből készült jelzőoszlopokat helyeznek ki június és július hónapok folyamán.

A későbbiekben olyan térképek, számítógépes applikációk, többnyelvű tájékoztatók készülnek, amelyek a közös útszakaszt ábrázolják, és felkínálják a Maros, illetve Hargita megyében haladó „somlyói leágazást” is. A csendes, visszafogott, kiscsoportos, a „slow turism” meghonosodását szeretnék elérni, amelyet az év minden évszakában lehet gyakorolni, s amely szépen beépíthető a faluturizmus szövetébe. Talán még az is megvalósítható hosszabb távon, hogy ezt a nyomvonalat össze lehessen kötni a Dél-Erdélyben működő, UNESCO-védettséggel is rendelkező erődtemplomos települések meglátogatásával, amelyekbe ez idáig egyetlen udvarhelyszéki objektumot, a székelyderzsit sikerült behelyezni. Derzs most belekerül a kínálatba.

Az utóbbi három hónapban jelentkező koronavírusos helyzet nem kedvezett a civilek munkájának, hiszen jóval korábban szerettek volna indulni, és eredetileg az volt az elképzelés, hogy már a pünkösdi búcsúra ideirányítják az első csoportokat.

Az út közös – ha jó emberek haladnak rajta,s ha kevesebb a vadállat

A felkeresett polgármesterek tisztában vannak a kezdeményezés erejével és majdani hozadékával. Nyitottak és együttműködők voltak, akárcsak a két elöljáró, Péter Ferenc és Borboly Csaba megyei tanácselnökök is. Katona Mihály, Korond község polgármestere elmondta, hogy a Siklódi-kőtől az etédi szélen levő „gázházig” mintegy 11 oszlop elhelyezésére lesz szükség közigazgatási területükön. Közösen kijelölik hamarosan a kataszteri térképen a helyeket, s amennyiben lehetséges, azokat a községi tulajdonban levő dűlőutak mentén javasolják elhelyezni, hogy elkerüljék a tulajdonosokkal való bonyolult és nem mindig eredményes egyeztetéseket.

Uşeriu elnök, amikor mi is együtt haladtunk a háromfős csapattal Korond és Atyha között, nem győzte hangoztatni a sóvidéki táj, az Atyhában még fellelhető népi építészeti örökség szépségét. Úgy látta, hogy a szakrális környezet – a fogadalmi kápolna és az újjáépített templom – fontos állomás, amelyet még inkább emlékezetessé tehet a látogató számára Vinczeffy László portája és a Kakasülő Galéria. Természetes volt, hogy a 101-es házszám alatt levő házhoz is betérjünk. A házigazda képzőművész elmondta – amikor szóba elegyedtünk –, hogy feleségével együtt nagyon komolyan vették a szükségállapotot és ötvenöt napig el sem hagyták sepsiszentgyörgyi tömbházlakásukat, fiatalabb családtagjaik végezték a bevásárlásokat számukra, s amikor Atyhába érkeztek, itt is betartották két héten át az önkéntes „házi őrizetet”, úgy éltek-dolgoztak a telkükön, hogy ki sem léptek a kapun.

– Pótolni kellett az elhalasztott munkálatokat. Be kellett ültetni a konyhakertet, el kellett végezni a soron következő javításokat és a fűnyírást. Az idei csoportos kiállítás megnyitása június 27-én lett volna esedékes, ami hagyományos lenne, hat éve kezdtük, és két-háromszáz vendég jelenlétében, vendéglátással szokott zajlani az ünnepi megnyitó, de ez alkalommal elmarad. A saját régebbi és újabb munkáimat szívesen megmutatom, látogatókat azért fogadok – mondotta Vinczeffy –, jövőre azonban azt tervezem, hogy kettős rendezvényt tartunk majd. Az idei tárlat szimbolikája a „JEL” körül fogant volna. Elképzelhető, hogy az összevont anyaghoz majd hozzárendelődik a „KORONA” motívuma. Előfordulhat. Mindenesetre fogok egyeztetni a művésztársakkal. Akár egy másik alapötlet is győztes lehet, bár a korona motívum és ez az idei vírus eléggé markáns és képes volt jelentékeny változásokat generálni az élet minden területén. Egykönnyen nem feledhető!

Civil oldalról kiváló kezdeményezések mutatkoznak. Nem akadály sem a nyelvi, sem a vallási sokszínűség. „Mindössze” a járványhelyzet elcsitulását kell kivárni és a területen élő medvepopuláció kérdését rendezni, egy olyan tényezőt kell úgy befolyásolni, hogy itt, Erdélyben is létrejöhessen az El Camino biztos alternatívája. A magunk és az idelátogatók hasznára egyaránt.

Simó Márton

A zarándokok lelki bekapcsolódását segíti az alkalomra összeállított programfüzet, amely PDF-formátumban letölthető ITT.

Élő Székelyföld Munkacsoport

„Azokban a napokban a tanítványok számának megszaporodtával zúgolódás támadt a görögök között a zsidók ellen amiatt, hogy özvegyeiket elhanyagolják a mindennapi kiszolgálásnál. A tizenkettő egybehívta tehát a tanítványok sokaságát, és így szóltak: ,,Nem volna rendjén, hogy az asztaloknál szolgáljunk, s közben elhanyagoljuk az Isten igéjét. Azért testvérek, szemeljetek ki magatok közül hét jó hírű, Szentlélekkel és bölcsességgel teljes férfit, s bízzuk rájuk ezt a feladatot. Mi meg majd az imádsággal és az ige szolgálatával foglalkozunk.’’ Ez a beszéd tetszett az egész sokaságnak. Kiválasztották tehát Istvánt, akit eltöltött a hit és a Szentlélek, továbbá Fülöpöt, Prohóroszt, Nikánort, Timont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai prozelitát. Ezeket az apostolok elé állították, és ők imádság közben rájuk tették kezüket. Az Úr igéje pedig terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megszaporodott Jeruzsálemben, sőt a papoknak is nagy tömege hódolt meg a hitnek.” (ApCsel 6,1-7)

Ugyanakkor felhívjuk az érdeklődők figyelmét arra is, hogy vasárnap a Duna Televízió Katolikus krónika c. műsorában láthattunk riportot a településről, amely ITT megtekinthető.

Köszönjük Katona Mózes kántor úr szolgálatát, valamint Farkas Antal operatőr-szerkesztőnek, hogy ez alkalommal is videofelvételt készített a szentmiséről!

Simó Márton/ Élő Székelyföld Munkacsoport

Aztán szépen összejött az akkori tagállamokban az 1.128.385 szignó. Akkor viszonylagos békeidő volt… Tovább

Élő Székelyföld Munkacsoport

Május első vasárnapján, Anyák Napja alkalmából nem tudtunk terepre menni, viszont sok szeretettel ajánljuk Ilkei Árpád vargyasi unitárius lelkész alkalomhoz illő, a szerény körülmények dacára is ünnepélyes és nagyszerű igehirdetését… Tovább

Élő Székelyföld Munkacsoport

Ezt az embert ti az Isten előre elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre feszítettétek, majd megöltétek. Isten azonban feloldotta a halál bilincseit és feltámasztotta őt. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa, hiszen Dávid így jövendölt róla: Szemem előtt az Úr mindenkoron, ő áll jobbomon, meg nem inoghatok. Örvend a szívem, az ajkam énekel, és testem is békében nyugszik el. Lelkemet a holtak honában nem hagyod, hogy Szented romlást lásson, nem akarod. Az élet útját mutatod meg nekem, színed előtt örülni gyönyörűségem.”

Ma, déli egy órától, a megszokott időben közvetítjük a szentmiséről készült felvételt.

Élő Székelyföld Munkacsoport

SEGÍTSE MUNKÁNKAT!

Nem is tudom biztosra, hogy honnan jön. Talán a múlt század hetvenes éveiből. Emlékszem egy beszélgetésre, amely a nagyanyáim közt zajlott.

Arról volt szó, hogy vajon fogy-e az áram, ha elveszik, és felkapcsolva maradnak az égők?… Megegyeztek, hogy nem kerülhet pénzbe, hiszen nem történt fogyasztás, a puszta szándéknak még nincsen tarifája, s azt sem kell megvenni, ha üzemszerűen meg kellett volna történnie a világításnak. – A petróleumot, s a gyertyát, ami közben elfogyott, azt igen! A villany kimarad, de azért jobb, ha leoltjuk, mert akkor nem ég bolondul, amikor megadják! – ekkor következett egy rövid értekezés arról, hogy milyen állásban kell lennie a billenő-kapcsolónak. És mi van akkor, ha tekerős, ha olyan bakelit-füle van, amelyiken nincs kicsi piros pont… Most igen? Most nem? S mi van, ha visszább fordítom egy negyed fordulattal? – Ejsze úgy jó lesz, anyatárs, máskor meg kell figyelni, hogy tudjuk; olyan van nálunk is kettő… Én most már megszoktam… A sopánkodás következő fordulata a költségszámla volt. Egyik nagyanyám hét lejt emlegetett, a másik kilencet, s valamennyi bánt – így mondta a váltópénzt, ahogy Bukurestben tanulta volt a harmincas években, az első román világban, amikor szolgálni odajártak. – Sok! – Hogyne lenne sok! – egyeztettek a korszerűsödő világ hajnalán – alig volt kétszáz lej a kollektív-nyugdíj – , amikor kezdtek megjelenni a háztartási fogyasztáshoz csatlakozó számlák. Azt hiszem, hogy kaphattam valami dorgálást. A pince miatt. Hogy melyik nagyanyámtól, a felsőtől-e, az alsótól-e (?), nem emlékszem, de megtörtént, hogy pincejárás közben égve felejtettem a huszonötös körtét, s az úgy-e, órákig vitte a körbe a villanyórát… Úgymond kilowattórákat pocsékoltam el… Ez is megbeszélés tárgyát képezte, s úgy vettem ki a szavaikból, hogy idővel meg fogom tanulni, ha majd a magam keresetéből kell fizetnem… És lám. Beteljesedett. Milyen jó! Most, amikor ön- és közveszélyes a pazarlás reflexszerűen kapcsolgatok. Nem is emlékszem.

Valamelyik reggel kimentem a boltba, s azzal szórakoztam magamban, hogy fogadást kötöttem. Leoltottam! Égve hagytam! Lekapcsoltam! Úgy felejtettem! És mi történt? Hazatérvén sötét előszoba fogadott. Nyertem. Fellégeztem.

Címkép: Pexels

Simó Márton